Pest Megyi Hírlap, 1978. július (22. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-26 / 174. szám

1978. JÚLIUS 26., SZERDA Az alkotás marad a főszereplő RESTAURÁTOROK KIÁLLÍTÁSA A NEMZETI GALÉRIÁBAN = Augusztus 6-ig látható a Bu­ir davári Palotában a Magyar Ej Képzőművészeti Főiskola res- £ taurátor tanszakán végzett 5 hallgatók diplomamunkáinak 5 kiállítása. ' A kép és tárgyrestaurálás a képzőművészet egyre fonto­sabb és nélkülözhetetlenebb segédszolgálata. Olyan műfaj, mely egyre központibb szere­pet kér és teljesít. Miért? Egyszerű a válasz. Óriási kin­csek halmozódtak fel nálunk és a világ múzeumaiban, s tömegesen romlani kezd, akár Vászonból, márványból, bőr­ből, fából készültek. Rongál­ja állandóságuk az idő — megóvásra várnak a mester­művek. Ez a rideg tény, s az is, hogy e szakma nem diva­tos. • Szakma? Pontatlan a szó. Nem az udvariasság mondatja velem azt, hogy hivatásuk ma mindemnél fontosabb, hanem az igazságérzet. Nehéz a fel­adat, amelyet vállalnak. Egy­részt minden igazi alkotás helyreállítása mély művelt­séget, körültekintő óvatossá­got, leleményt, sok munkát és fáradságot kíván — s még a sikeres műgyógyítás után is a névtelenség az osztályré­szük. A világ a remekművek­re kíváncsi, s nem megmen­téire, hiszen ha nevüket meg­tudja, már az eredetiség cson- IkuL Így töibszörösen kötelező & végleges csönd, a restaurá­torok háttérben maradnak a nagyközönség számára. Osztályrészük a névtelenség ' Gond az is, hogy melyik a jó módszer, a mű fényesítése Vagy a szerény kiegészítés? Szerencsére a mi korunk az ■utóbbit választotta, s így nem túlzott ragyogással, hanem eredeti pontossággal néznek szembe velünk a művek. Íz­lés, fegyelem, tapintat, mér­téktartás kormányozza a res­taurátort, amikor lemond a bravúros megoldásról, szol­gálja a képet, szobrot, ipar- imű^gszeti tárgyat, bem akar a technika és a kézügyesség új lehetőségeivel ' fölébe kere­kedni. • A restaurátor még a műfor­dítónál is nehezebb helyzet­ben van. Számára tilos az át- ‘költés szabadsága, a mű ere­deti helyzetének helyreállítá­sára kötelezett Még az az öröme se születhet meg, hogy nevét a javított alkotáshoz írjuk, hiszen illúziónkat csök­kentené, ha Rembrandt-, Csontváry-képekhez társíta­nánk az anyagjavító nevét, mely szerepét annál inkább betölti, minél hamarább és véglegesen elfelejtjük. Amikor a Képzőművészeti Főiskola restaurátor alkotói­nak kitűnő bemutatóját szem­léljük a Nemzeti Galériában, akkor erre gondolunk elsősor­ban. Még valamit szükséges azonban a látottak alapján megjegyezni. Azt, hogy kifo­gástalan a felkészültségük. Mértéktartásuk is lenyűgöző. Ízlésük kulturált, sehol sem helyezik előtérbe magukat, a mű, az alkotás marad a fősze­replő. Egészen reménytelen dolgokat mentettek meg így. Vakány Irén remekelt, amikor halbőrből készült Amúr-vidé- ki ünnepi kabátot élesztett újjá a maga eredetiségében. Ezzel az avatottsággal egészí­tette ki Tavas Imre a viseg­rádi Duna-mederben talált avarköri kardokat, Sípos Eni­kő aranyfonállal hímzett ló- takarót, Simon Ilona Schedel Világkrónikájának 1493-as nürnbergi kiadását. Kifogástalan felkészültség A munka változó. Hol a konzerválás a teendő, hol a fa szúvasodásának megakadá­lyozása, hol a rongálódás jel­legétől függően több-kevesebb kiegészítés. Az álmok azonban csak racionálisak lehetnek, a tévedés jóvátehetetlen ká­rokat okoz. Egy csöpp el­kalandozás, a koncentráció megingása, zavar, a művelt­ség hiánya tönkreteheti magát a művet. Teljes embert igé­nyel a resturálás, — tudása, tehetsége ipar- és képzőmű­vészeti rangú — bőr, fa, vas, ezüst szolgáltatja a problémá­kat. Minden sietősség, látvá­nyosság rombol, — a sikerhez alaposság vezet. S közben sok gyötrődés, ezúttal nem a hosz- szútávfutó, hanem a restaurá­tor magányossága. Ö egyedül van. Ha ront, az egész világ észreveszi, ha megoldja fel­adatát, rajta kívül érdemiben senki erről nem vesz, nem ve­het tudomást. A lényeg nem az, hogy Ne­mes Takách László virtuóz munkávalrf-estaurálta a japán gyaloghintót, hanem az, hogy ez a műtárgy a Közlekedési Múzeum kincse. így, s ezáltal. Nagy Katalin, a boldvai XVI. századi sírleletek károsodását szüntette meg Horváth Mária gyönyörűen élesztette fel a jászsági bárányibőr subát, mely vizes károsodást szen­vedett. Hajdú G. Zsigmond a Szentendrei Szabadtéri Mú­zeum restaurátora a debrece­ni mészároscéh intarziás lá­dáját reparálta, Ezsiás István EGÉSZ ÉVBEN GYŰJTSE A „MÁRKA” KUPAKOT! GTVEN „MARKA" KUPAKÉRT EGY-EGY SORSJEGYET ADUNK, HA 1978. DECEMBER 31-IG ELJUTTATJA VAGY ELHOZZA A BEGYÜJTÖHELYRE. Cím: 1061 Budapest, Hegedű u. 9. Az átvétel időrendje: hétfőn, szerdán és pénteken 13-tól 16 óráig. Bármilyen „Márka” üdítő italos kupakkal szerencséje lehet. Sorsolás: 1979. január 13-án. Főnyeremény: egy Zsiguli személygépkocsi, és további értékes nyeremények. alsóőrsi ágyat, Erdélyi József avarkori öwereteket, Bencsik László pikkelymintás borospo­harat avatott újra múzeumi műtárggyá. A Érdemesek a figyelemre E művek diplomamunkák. Akik készítették, javították e tárgyakat 1974 és 1978 között, már nem jelöltek, hanem a restaurálás mesterei. Valóban lélekemelő tárlatuk azt igény­li, hogy ők a névtelenség alá­zatát vállalták is, a társada­lomnak jobban észre kell ven­ni a jövőben tevékenységü­ket. Erkölcsi és anyagi támo­gatással, akár díjakkal is. Ma még névtelenek, s holnap is azok lesznek, azok maradnak; önkéntesen. Losonci Miklós ZSAMBEK - TOK Azonos célok — közös tervek. VÁLTOZATOS, GAZDAG KÖZMŰVELŐDÉSI PROGRAM Zsámbék és Tök területén jelentős intézmények, vállala­tok, szövetkezetek működnek, melyek a községek kulturális életére nagy hatással lehetnek. A tanács ezt felismerve úgy döntött, hogy saját lehetősé­gein túl megvizsgálja, milyen segítséget tudnak adni a köz­vetlenül tanácsi rendelkezés alá nem tartozó intézmények. Nézzük hát, természetesen a teljesség igénye nélkül, mi­lyen tervekkel, ötletekkel egé­szítik ki egymás közművelő­dési tevékenységét? Klubok, szakkörök A Tök községi művelődési házat a tanács és az Egyetér­tés Termelőszövetkezet közösen üzemelteti. Az 1974-ben. csak­INDULÁSKOR BUKOUSTBEN FŐZTEK Legfontosabb a nevelés Ebben az esztendőben ün­nepük az általános iskolai napköziotthonok megyénkben is megalakulásuk 25. évfordu­lóját. Közülük csupán egy a leányfalui, története mégis ta­nulságos. „Az egy teremből álló 56 négyzetméteres területű — osz­tályteremként is használt — különálló helyiség bővítés nél­kül napköziotthonnak csak a legszükségesebb helyzetben al­kalmas... Be kell vezetni a vizet... Téli időben a több mint 30 fokos emelkedésű ta­lajon a közlekedés nehéz” — írta 1959-es beszámolójában az akkor 40 gyermeket nevelő napköziotthon vezetője. Két évvel később megala­kult az első — 27 gyermeket foglalkoztató — tanulószobai csoport, s 1975-ben már két, alsó- és egy felsőtagozatos nap-, közis csoportban gondoskodtak a nevelők az iskolásokról. Az idén zárult tanévben a leány­falui általános iskola 209 kis­diákja közül 106 gyerek nap­közibe járhatott... Negyedszázados történet: az 1950-es években a szülők alig vártak többet a napközitől, mint. hogy gyermekeik mun­kaidő alatti felügyeletéről, ét­keztetéséről gondoskodjon. Az induláskor egyetlen bukóüst­ben főzték a tanulókra, a vi­zet pedig vödrökben hordták a konyhához. Érdemes idézni a mostani napközis vezető jelentését is, mert többről van szó. mint a körülmények alakulásáról: — A napközi az iskola mel­lett tevékenykedő egyik fon­tos, szervezett nevelőintéz­mény; elsősorban tehát neve­lési tartalmú, s csak másod­sorban tanulmányi, ismeretel­sajátítási követelményeket tel­jesít. Ehhez még annyit: tavaly óta nagy népszerűségnek ör­vend a nyári négyhetes nap­közis tábor is Leányfalun, s az igények további növekedésé­re számítanak, akárcsak a tan­év közben a napköziotthonok­ban, ahol a negyedszázados múlt során minden esztendő­ben több volt a jelentkező, mint a hely. V. G. P. nem kétmillióért korszerűsí­tett épületben számos klub, szakkör működik. Az ifjúsági, a nyugdíjas-, a magnósklub, a honismereti, a bábszakkör eddig is számos eredménnyel büszkélkedhetett. A művelődé­si ház segíti a tsz politikai- szakmai oktatását, ehhez kap­csolódó rendezvényeket szer­veznek. Változatos tematikájú kiállításokat, a tsz-tagok szá­mára budapesti színházlátoga­tásokat rendeznek. Tavaly gi- tártanfolyamot indítottak, az idén kezdett művészi torna, ba­lett és tiépitánc-iskola is a művészeti nevelés szolgálatá­ban áll. Az érdeklődők német nyelvtanfolyamon is részt ve­hetnek. A Petőfi Emlékkönyvtár, mely szintén a tsz patronálá- sát élvezi, nemcsak Tök, ha­nem a környező községek könyvbarátainak is rendelke­zésére áll. Tevékenységüket munkájukat mind szélesebb körben igyekeznek ismertet­ni. Plakátokkal, műsorfüzetek­kel, könyvajánló jegyzékek­kel. Vásárlásokból és egyéb forrásokból idén kétezer kö­tettel gyarapodik az állomány, olvasóinak számát pedig első­sorban az Egyetértés Tsz tag- fai és az általános iskolások közül szeretnék növelni. Nyitott kapuk Mi szerepel magának a pat- rónusi. mecénási szerepkörben amúgy is sokat cselekvő Egyetértés Termelőszövetkezet­nek közművelődési terveiben? Többek között az. hogy ko­moly anyagi támogatásával százötvenen a szocialista or­szágokban üdülnek az idén. Egy-kétnapos hazai kirándulá­saikhoz buszt adnak, azzal ke­resik fel dolgozóik különböző vidékek nevezétességéit, mú­zeumait. Szocialista brigád­jaik kulturális és politikai ve­télkedőket tartanak. Szakmá­val még nem rendelkező fia­tal dolgozóik traktoros, gép­kezelő tanfolyamokon tanul­hatnak. A tsz területéhez tar­tozó települések általános is­koláinak oktató-nevelő mun­káját anyagilag is támogatják, például a fűtési gondok eny­hítésében is segítenek. Sport­körüknek 160 igazolt tagja van, pályájukon nyitott ka­puk akciót hirdettek. Az esztergomi Tanítóképző Főiskola zsámbéki kihelyezett tagozatának oktatói javasolták egy zsámbéki értelmiségi klub létrehozását. Az intézetben filmvetítéseket, kiállításokat tartanák. A Hazafias Népfront nagy­községi közművelődési bizott­sága segíti az iskolai könyv­tárak fejlesztését, felmérést készít a különböző gazdasági egységek könyvtárainak láto­gatottságáról, támogatja a helytörténeti kutatásokat. Egymást segítve A PEMÜ zsámbéki gyáregy­ségében szeretnék, ha minél több dolgozójuk fejemé be az általános iskolát. A vezetőállá­sú munkatársak elvégzik a „Vezetési alapismeretek” tan- folyamot. A villanyszerelők, szerszámkészítők ismeretfel­újító továbbképzést kapnak. Számosan tanulnak a Marxiz­mus—Léninizmus Esti Egyete­men, középiskolában. A község iskolájával szocialista együtt­működési szerződést kötöttek. Például pénzt utalnak át könyvtárgyarapításra, szak­munkásaik segítik kijavítani a váratlan hibákat. A meg­lehetősen rossz körülmények között működő, bizony már a teljes átalakításra is meg­érett zsámbéki művelődési háznak 15 ezer forintot juttat­nak. Kommunista műszakjaik bevételének egy részéből szép összeget és rengeteg társadal­mi munkát fordítanak sport­pálya, üzemi klub építésére. A Zsámbéki Medence Ve­gyesipari Szövetkezet előadáso­kat. kül- és belföldi kirándu­lásokat szervez dolgozóinak. Zsámbékon az üzemek, in­tézmények, szövetkezetek ko­moly segítséget nyújtanak a tanácsnak. Közös, jó terveik vannak; egymást segítő akarat tükröződik belőlük. Eszünkbe jutnak József At­tila sorai: „Jó szóval oktasd, játszani is engedd, szép okos fiadat”. Andai György HUSZADSZOR A SZABADTÉRIN Jubileumi nyár Szegeden Nemzeti opera, es drámairodalmunk két remekével nyitottak r L den rezdülésében az ideggyen­ge, neuraszténiás ficsúr buj­kál. Szabó Rózsa dekoratív La Grange-áriája csak rész­ben feledteti, hogy láthatóan megharcol Szilágyi Erzsébet szólamáért. A karrierista Ga- ra nádor tűzkemény figurájá­hoz Sólyom Nagy Sándor mar­káns áriát énekel, s két szege­di énekes is feladatot kapott: Karikó Teréz (Mátyás) és Vár- helyi Gábor (Ciliéi). : bán Melindája bensőből fogalma­zott, átélt, fölforrósító. Almási Éva pontosan érzi, hogy Gert- rudiszának még Bánkot , is felülmúlnia kellene, csak szusz- szál, energiával nem bírja vé­gig, a második részben elhal­ványul. Tordy Géza intellek­tuális köpenybe burkolja Bibe- rach kalandor-természetét, s Szegvári Menyhért Ottója sem hasztalanul fürkészi a kénye- kedve herceg emberi manir- jait. Bessenyeiék ellenpontján ifj. Üjlaky László (II, Endre) és Némethy Ferenc (Mikhál bán) képviseli szövegmondásban is a másik stílust, a hevennyel szembeni szikár, kopottas, morfondírozva-értelmezőt. Ide csatlakozik Kátay Endre Mys- ka bánja, Mentes József Zászlósa, Joós László Simon bánja, Rácz Tibor Udvarnoka, amoda pedig a még főiskolás Molnár Zsuzsanna Izidórája és Ernőd György Sólom mestere. Vagyis a szereplők játékstílu­sában nincs egyöntetűség — miként ez a szegedi szabad­térin alkalomra szövetkezett társulatoknál általában lenni szokott. Végeredményben mégis el­mondható a próza, Bánk jó széllel hajózott be a szegedi játékokra. Nikolényi István mier nagy felfedezése Kelen Péter László királya. Életkora is közeli a szerephez, min­Bánk Minthogy a szabadtéri szitu, ház inkább kedvez a zenés műfajoknak, a próza ösztönö­sen pattintja föl a dilemmát: való az ide, vagy sem. A Bánk bán iránti érdeklődést részint az operai változatnak két év­tizeden át megtapasztalt nép­szerűsége, részint történelmi vonzata indokolta. Érdekes, hogy mindezek ellenére eddig itt még nem vették elő. Most is újdonság, hogy Illyés Gyula átigazításában vállalta a drá­mát Lengyel György. Azzal a korrekcióval, hogy a mű any- nyit vitatott befejezését visz- szaadja Katona daramaturgiá- jának. A mű erénye sok kitűnő szerepe. Nem véletlen, ha múltszázadi eleink más_más figuráit egyaránt választhat­ták jutalomjátékul. Lengyel György szenvedélyes, tüzes, pátoszos hősökkel lázasítja be a színpadot. Az „emelt stíl” kétségtelenül illik a Dóm elé. Bessenyei Ferenc nagyformá­tumú, sziklányi egyénisége mellé kulcsfigurának magaso­dik Kállai Ferenc bozontos Peturja, hiszen ő (meg Tiborc persze) hitelesítik Bánk tet­tét: ha Gertrudisznak közvet­lenül nincs is része Melinda meggyalázásában. az országá­ban igenis van. Kovács János Tiborca és Molnár Piroska felavatták Tart Jánosnak, a játékok fiatalon elhúnyt első igazgatójának emléktábláját, s az igazgatóság elismerő pla­kettjeit vehették át a szegedi szabadtéri doyenjei. Köztük a 75. születésnapjához érkezett Vaszy Viktor, valamint Mikó András, Simándy József, Bessenyei Ferenc és mások, akik már 1959-ben bábáskod­tak a fesztivál felújításánál. i László harangok. Ilyenkor szemrevé- telezhetőek teljes szépségük­ben Márk Tivadar színgazdag jelmezei is, nemzeti ruhatá­runk választékos formakészle­tével. A zenei kivitelezés felvonás- ról-felvonásra javuló. Korábbi esős-szeles estékről ittrekedt hidegben persze nem lehet csodálkozni a rézfúvósok gik- szerein, sőt ha az énekesek­nél is megbicsaklik egy-két magasabb hang. Vaszy Viktor sem tehetett mást, óvatos in­dítás után igyekezett kitapasz­talni, mikor kerül azonos hul­lámhosszra a zenekari és szín­padi hangzás, hogy a későb­biekben inkább minőségkívá­nalmakkal foglalkozzék. A címszereplő Simándy Jó­zsef tenorjának férfias zengé­se mit sem csorbult, jelenlété­nek kisugárzása inspirálja tár­sait. Az előadás legszebb pil­lanataiból való a második felvonásbeli kettőse Gara Má­ria: Kalmár Magdával. A pre­Nemzeti kultúránk kincsei­vel, Erkel Hunyadijával és Katona Bánk bánjával nyitot­ták — mint már jelentettük — a felnőtté érett szegedi sza­badtéri játékok 20. évadját. Ez­úttal is — mint az elmúlt kö­zel két évtizedben — jelenté­keny érdeklődés mutatkozott Pest megyéből is. A jubileumi megnyitó alkalmával a szín­pad alatti színésztársalgónál Hunyad A Hunyadi László eddig már hat nyáron hódította meg a publikumot. Ezzel nyitották 1959-ben is a szegedi játéko­kat. Varga Mátyásnak húsz év előtti tervrajzához képest szembeötlő a változás, ami az előadások mérnökeinek a temp­lomhoz fűződő viszonyában általában is lezajlott. Jóidéig ugyanis bírókra keltek díszle- tezőink Dóm figurális-színje- lölő-kultikus jelenlétével, majd lassacskán fölvállalták, s nem letakarni igyekeztek, in­kább kitakarni. Maga Varga Mátyás beszámítja: lépcsői, hajói akár a templom aláhul­lott kockaköveiből épülnének. A díszlet freskószerűségébe Mikó András a mozgó látvány freskószerűségét oltja: ekkora kórustömeg még nem masíro­zott a Dóm előtt. Mikót azon­ban a látvány dekorativitása, tetszetőssége csak addig ka­lauzolja. amíg a muzsika ver­bunkos lüktetése ezt indokol­ja: leghatásosabban az eskü­nél, amikor megkondulnak a

Next

/
Oldalképek
Tartalom