Pest Megyi Hírlap, 1976. október (20. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-07 / 237. szám

1976. OKTÓBER 7., CSÜTÖRTÖK Saját kocsi kellene... A kisóHattenyésztő szakcsoport gondjai Vecsésen Veesésen 1968-ban 15 nyúl­tenyésztő összefogásával ala­kult meg a Manor és Vidéke ÁFÉSZ vecsési kisállatte­nyésztő szakcsoportja: jelen­leg már 150 tagja van. Tizen­heten .tojástermeléssel foglal­koznak, a többi nyulat te­nyészt. Az éves bevételük mintegy 4 millió forint. Tíz­ezer tojást adnak el a helyi kenyérgyárnak, s jó néhány ezret a népboltnak. Az idén 4 termelő kötött velük szerző­dést tojásértékesítésre, a töb­biek a piacon adják el a to­jást és a húsbaromfit. A BOV-val 16 ezer nyálra szóló szerződésünk van, de ez ko­rántsem a teljes megtermelt mennyiség. Konkurencia­ként jelent meg a községben a vasadi szakcsoport, mely a kistermelő udvarából szállítja el a nyulat és a BUKISZ, mely önálló felvásárlótelepet nyitott Vecsésen. Mindezt Kockán Istvántól, a szakcsoport elnökétől hallot­tam, aki nem akar belenyu­godni abba, hogy az idén több Hlint 20 százalékkal visszaesett a nyúlfelvásárlás. Érzékeny zsebek — Két évvel ezelőtt még 21 ezer nyulat adtunk át élő ex­portra és belföldre. Az állo­mányunk jó öt éve 95 száza­léka újzélandi fehér. Szapo­ra, jól tenyészthető, gyorsan fejlődő' fajta. A kistermelők azonban nagyon érzékenyek a zsebükre és ha egy évben nem úgy alakul az értékesítés ahogy ők elképzelték, azon­nal lecsökkentik az állományt. A gazdaságos nyúltenyésztés pedig nemcsak a mi érdekünk, hanem a népgazdaságé is, hi­szen nagy részét tőkés ex­portra szállítják. Arra a kérdésre, hogy mi okozta ezt a visszaesést, csak némi gondolkodás után vála­szol. — Két éve kezdődött az­zal, hogy a harmadik negyed­J évben 5 ezer nyulat ajánlot- ' tunk fel szerződésen felül és hem kaptuk meg érte az ex­port felárat. Kilogrammon­ként 2 forintot fiaatett rá a szakcsoport. Igaz, hogy a ne­gyedik negyedévben pótszer­ződést kötöttek velünk és 55 ezer forint nyereséggel zár­tunk. Az idén azonban 30 fo­rint kilónkénti nyári árat ál­lapítottak meg, viszont a táp ára emelkedett. Elsősorban a hobbytenyésztőket és a nyug­díjasokat sújtja ez az intéz­kedés. Sajnos, rendszertelen­né vált az átvétel is. Egyszer a BOV kocsija késik, s arra hivatkoznak, hogy nagy távol­ságról jönnek, máskor az ál­latorvos nem ér oda az átvé­telhez. Nem szerencsés dolog ez, hogy a körzeti állatorvos Pesten lakik... Önerőből: sokféle támogatás Tavaly járvány is pusztította a nyúlállományt. Sok állat ve­szett oda? — Sok. A mixómatózis or­szágos járvány volt, melyet egy szúnyogféleség terjesztett és ebben a községben aratott a leginkább. Nekem például 80 nyulam pusztult el. Sze­rencsére nagyon jó a kapcso­latunk a Gödöllői Kisállatte- nyésztó Kutató Intézettel, s az ő tanácsukra a PHYLAXIÁ-n keresztül szereztünk egy fran­cia vakcinát, mely 10 nap alatt megállította a betegsé­get, de így is elpusztult az ál­lomány egynegyede. A tagok­nak csak az oltási költséget kellett kifizetniük, a vakcinát ingyen adtuk. Sajnos, sok a kóbor kutya is. A fővárosból kihozzák őket és itt szélnek eresztik. Többször szóltunk az állatorvosnak, hogy tegyen va­lamit, de eddig még nem tör­tént .semmi., Néha ;egész utca­sorokon megdézsmálják a ketrecekét. Először ki akart térni az el­nök a válasz elől, mikor azt kérdeztem, ki, hogyan patro­nálja á szakcsoportot. Lénye­Az aradi vértanúkra emlékeztek Az aradi- vértanúk kivégzé­sének 127. évfordulója alkal­mából dr. Biczó György, a Magyar Népköztársaság buka­resti nagykövete szerdán ko­szorút helyezett el az aradi vértanúk emlékművénél. A koszorúzásnál megjelent Va- sile Ignat, a megyei néptanács titkára és Julian Teoader, az aradi városi tanács titkára is. Bensőséges ünnepség szín­helye volt szerdán a jugoszlá­viai Vajdaság tartományban levő Elemér község is Halász József, a Magyar Népköztár­saság belgrádi nagykövete és Kerekes Imre ezredes, kato­nai attasé a zrenjanini járás vezetőinek kíséretében koszo­rú^ helyezett el az itt nyugvó Kiss Ernő altábornagy, az 1849. október 6-án Aradon ki­végzett honvédtábornok sír­helyén. Az Elemér község templo­mában levő sírhely bejáratát október 6-án magyar nemzeti zászlóval díszítették fel és a sírbolt előtt a jugoszláv nép­hadsereg katonái álltak dísz­őrséget. Tanácskozott az országgyűlés terv- és költségvetési, valamint ipari bizottsága Az országgyűlés terv- és költségvetési, valamint ipari bizottsága — Gorjanc Ignác és dr. Bognár József elnökle­tével — együttes ülésen vitat­ta meg szerdán a parlament­ben a nehézipari miniszter be­számolóját a minisztérium ál­tal irányított központi fejlesz­tési programok végrehajtásá­nak jelenlegi helyzetéről és az V. ötéves terv főbb fejleszté­si céljairól. Részt vett az ülé­sen Inokai János, az ország- gyűlés alelnöke, dr. Kapolyi László és Zsengellér István nehézipari miniszterhelyettes, dr. Trethon Ferenc pénzügy­miniszter-helyettes és dr. Osztrovszky György, az orszá­gos műszaki fejlesztési bizott­ság elnökhelyettese. Az írás­beli beszámolóhoz dr. Simon Pál nehézipari miniszter fű­zött szóbeli kiegészítést. A beszámolót élénk vita követte. Rámutattak a képvi­selők, hogy a központi fejlesz­tési programok — céljuknak megfelelően — a népgazdasági vonatkozásokon túl közvetle­nül hatnak mindennapi éle­tünkre is. Az ipari fejlesztés eredményeit, az új létesítmé­nyekben gyártott termékeket a legszélesebb rétegek hasz- j nálják, ezek hozzájárulnak a ’ mindennapi életkörülmények javításához. A vitában felszólalt Vilmá- nyi Mária, dr. Bodnár Ferenc, Marton János, dr. Vida Mik­lós, dr. Bognár József, Nics János, dr. Pesta László, Csör- gits József, Fáik Miklós, Han- kó JVIihály, Jazbinsek Vilmos, Jávorkai Isti'án, Kangyalka Antal, Klabuzai Miklós és Tóth József országgyűlési kép­viselő, valamint Inokai János, dr. Osztrovszky György, dr. Trethon Ferenc és Zsengellér István. A vitában elhangzot­takra dr. Simon Pál vála­szolt. A két bizottság a mi­niszteri beszámolót és a vá­laszt elfogadta. gében önállóak. Az ÁFÉSZ- nek kevés a kocsija, nem tud­ja vállalni a szállítást. A Fe­rihegy Tsz tavaly vállalta a fuvart, de az idén valahogy „nem jött össze a dolog”. A tanács és a Hazafias Népfront helyi szervezete, az ÁFÉSZ feladatának tartja a támoga­tásukat. Nem is tartanak igényt anyagiakra, de jó len­ne, ha egy szakember, mond­juk egy állatorvos időnként előadásokat tartana a tagok­nak és olyankor is felkeresné őket, megnézné az állományi, amikor nincs baj. Felkereste a községben la­kó dr. Zimmermann István állatorvost, aki a Fővárosi Ál­lategészségügyi Állomáson dol­gozik. A fiatalember vállalná az előadások megtartását és segítene a korszerű kisüzemi állattartás kialakításában, de hivatalos megbízást a munka­helye miatt nem fogadhat el. Volt idő, amikor három állat­orvosa volt a községnek és az se volt sok. Most egy van. azt is nehéz megtalálni. Jó len­ne ezt a lelkes fiatalembert megnyerni az ügynek... Na­gyon sokat segíthetne. Egy kocsi kellene a takarmány házhozszállításához és az ál­latok begyűjtéséhez. A pén­zük megvan rá, de hol lehet kapni? — Az idén 70 apaállatot vet­tünk a gödöllői LATI-tól. Az ár 40 százalékát a szakcsoport magára vállalta, a tenyésztők 45 forintot fizettek érte — mondta Kochán István. — Szeptember 29-én 50 anyát hoztunk. Ezzel is szeretnénk elősegíteni a minél jobb te- nyészfajta elterjesztését. A kö­zös alapból nyúlketreceket vá­sárolunk a ' Környei Állami Gazdaságból, s négyéves rész­letfizetésre adjuk a tagoknak. Eddig 45-öt állítottunk be, de a szerződés értelmében annyit kapunk, amennyit igényelnek á tagjaink. ' Szítrúéi-léiéfckel csinálják az emberek, csak időnként az értékesítési gon­dok elveszik a kedvüket. Mostohc gyerekek? A Hazafias Népfront elnö­kével is beszéltem, de sajnos, nem sokat tudtam meg a szak­csoportról. Tény, hogy a köz­ség életében szinte mindenütt megtalálhatók a szervezet ak­tivistái, de ez a szakcsoport valahogy kimaradt. Igaz, soha nem kértek segítséget, mégis úgy érzem, hogy a sok nyug­díjas taggal rendelkező szak­csoport nagyobb figyelmet ér­demelne a község vezetőitől. T. Ágoston László Évi 60 millió tégla Őrbottyánból A kitermeléstől az égetés Agyagtartalékok ötven évre Közép-Európa egyik legkor­szerűbb téglagyárának építése befejezéséhez közeledik Pest megyében, örbottyán határá­ban két évvel ezelőtt, 1974. nyarán láttak munkához az Épületkerámiaipari Vállalat dolgozói. Az azóta eltelt két év alatt új üzemcsarnokok egész sora nőtt ki a régebben csak gazt termő agyagos terü­leten, sőt már javában tart a teljes egészében automatizált gyár gépeinek próbája. Az őrbottyáni téglagyár fel­építése és gépekkel való be­rendezése összesen 250 millió forintjába került az Épület­kerámia-ipari Vállalatnak, de megérte. A folyamatosan ter­melő gyártósorokról évente 60 millió téglaegység kerül le. Egyszerűbben és közérthetőb­ben megfogalmazva: ennyi kis méretű falazótéglát lesz képes gyártani egy év leforgása alatt az üzem. De nemcsak ezt az egy típust tudják előállíta­ni a gépek, mert az üzem az agyagprésbe helyezett profiltól függően 12 tég­latípus gyártására lesz alkalmas. A próbatermelés szeptember 30-án megkezdődött és ettől kezdve a műszakiak vették át a parancsnokságot az épület és a gépek fölött. Lássuk te­hát, hogyan is dolgozik egy ilyen téglagyár. Kezdjük a bemutatást magával a gyártás alapanyagával, az agyaggal, amelynek kitermelése az üzemtől 30—40 méter távol­ságra magasodó domboldalon történik. A gyártósor gépeit Örbottyánba szállító olaszor­szági MORAND cég — még a tárgyalások megkezdése előtt — innen, ebből a domboldal­ból kapott egy vagonnyi min­tát. Odakint Olaszországban laboratóriumban vizsgálták meg az agyagot, s a kinti szakemberek kiváló minősí­tést adtak az őrbottyánból kapott „kóstolónak”. A domboldalon markológé­pek dolgoznak. A kitermelt alapanyag szállítószalagokra kerül és ezek segítségével jut el a keverő- és présgépekhez, amelyekből azután végelátha­tatlan rudak formájában csúsznak egy görgősorra. Ez­után egy elmés szerkezet a darabológépekhez perdíti a formázott agyagtéglákat. A szeletelés után a még magas víztartalmú agyág a szikkasz­tóhelyiségekbe kerül, s onnan kikerülve jut a kemencekocsi­kon egy 123 méter hosszú gáz­tüzelésű alagútkemencébe. A gyártási sor végén, pontosan 36 órával a kibányászás gsssmm Vizsgáznak a ezeletelőgépek az őrbottyáni téglagyárban Bozsán Péter felvétele után jelenik meg a kész ége­tett tégla. A gépek leendő kezelő olasz szakemberek irányítása mel­lett azon fáradoztak, hogy el­lessék a drága pénzen vásá­rolt berendezések fortélyait. Az első próbasorozatok már lekerültek a szalagról; még­hozzá kiváló minősítéssel. A téglagyár egyébként 120 őrbottyáni és kör­nyékbeli lakosnak kínál majd munkát, méghozzá nem is akármilyen körülmények közötti elfog­laltságot. Az anyag kitermelé­sétől a kemencékből kikerülő kész termékek raktárbavite- léig a gyártás a legapróbb részletekig gépesített, automa­tizált. Síneken gördülő több­szintes kocsik viszik a téglá­nak még nem nevezhető, fórmá­zott agyagkockákat a szik­kasztóba. Automata irányítja a kemencekocsikat, a folya­matos üzemre állított égető­térbe. Az emberek feladata tehát csupán a gépek ellenőr­zése, karbantartása lesz. Az Épületkerámia-ipari Vál­lalat a lehető legkedvezőbb helyet választotta gyára szá­mára. A feldolgozóegységtől mindössze néhány lépésnyire termelik ki az agyagot, kezdetben tehát az alap­anyagszállítás költségei megtakaríthatók. A tervezést egyébként alapos kutatómunka előzte meg. Pró­bafúrásokkal és másfajta vizs­gálatok révén vallatták a ta­lajt, arra a kérdésre keresve választ, vajon mekkora agyag­készletet rejt a föld Őrbottyátl határában. A mérések meg­nyugtató választ adtak. A je­lenlegi termelés tervezett üte­mét tartva, a gyár közelében, a föld mélyén ötvenesztendei termelésre elegendő az agyag. Berkó Pál Befejeződött a VII. szentendrei egészségnevelési napok rendezvénysorozata Mint hírül adtuk, idén he­tedízben rendezték meg októ­ber 4 és 6 között Szentendrén a egészségnevelési napokat. Az előadásokon, vitákon, és bemu­tatókon a szentendrei érdeklő­dők mellett mintegy 300 orvos, A megyei ruházati boltokban Bőséges őszi-téli kínálat Hogyan készült fel a hű­vösebb évszakokra, az őszre és a télre a Pest megyei Ru­házati Kiskereskedelmi Válla­lat? Kérdésünkre dr. Békés Sándor, igazgatóhelyettes a következőket mondta: — A nyári, szezonvégi vásár során 17 millió forint értékű ruházati cikket adtunk el, majdnem a teljes kiárusításra szánt készletet. Ily módon he­lyet teremtettünk a nagyobb térfogatú, vastagabb öltöze­teknek, kabátoknak. A bol­tok összesen 120 millió fo­rint értékű készlettel rendel­keznek, ezek divatos vonalve’ zetésű őszi-téli öltözékek. — Tudomásom szerint ez a készletnagyság hasonló a ta­valyihoz. Milyen a megosz­lás? — A konfekció vezet 25 millióval, ezután a méteráru, lakástextil, a cipő és a kö­töttáru következik 20—20 millióval, majd a harisnya és a rövidáru jön 10—10 millió­val, s a sort zárja a fehérne­mű 8, és a divatáru 7 millió­val. — Hol találhatja a legtöbb árut a vásárló? — A Dunakanyar áruházban Vácott, a Sziget áruházban Szigethalmon, az érdi autó­busz-pályaudvarnál levő üz­letünkben, s a szentendrei be­vásárló központban. — Melyek azok a különle­gességek, amelyekhez az idén juthat első ízben a megyei vá­sárló? — A legújabb divat szerint varrt bakfis és női átmeneti kabátokat, különleges kisma­maruhákat, vélem idetarto- zóknak, a kelmék közül emlí­tést érdemelnek a francia, osztrák és iráni jerseyek, ame­lyekkel a hazai választékot kí­vántuk bővíteni. Készletünk elsősorban a szőnyegből és függönyanyagból felvészi a versenyt a fővárosi boltoké­val. A Budapesti Textilnagy- kereskedelmi Vállalattal 4 üz­letet közösen tartunk fenn. A váci, monori, ceglédi és nagy­kőrösi méteráru-szaküzle- tünkben rendkívül jó az ellá­tás. ugyanis ezekbe rendelés nélkül is küldik a legfrissebb újdonságokat. — Lábbeliből milyen lesz a kínálat? — A második félévre a nagykereskedelemtől 128, s közvetlenül a termelőktől 55 ezer pár cipőt rendeltünk. A Sárvári Cipő Ktsz, a Szolno­ki Cipőgyár és a Dél-Pest me­gyei Cipész Ktsz termékeivel elsősorban a modellek számát szerettük volna növelni. Ezenkívül az NDK-ból férfi félcipőt, Csehszlovákiából női gyógycipőt és férfi félcipőt vá­sároltunk. — Milyen szervezési felada­tokat rótt önökre a felkészü­lés? — Összes beszerzésünk 15— 20 százalékát közvetlenül a termelőktől rendeljük, még­hozzá hónapokkal korábban, mint a nagykereskedelmi vál­lalatoktól. A hat budapestin kívül 15 vidéki ruházati nagy­kereskedelmi vállalattal ál­lunk üzleti kapcsolatban, s legalább 100 termelőüzemtől vásárolunk közvetlenül éppen a minél szélesebb választék kialakítása érdekében. Az ál­talunk forgalomba Hozott, ösz- szes ruházati cikk kétharmada hat fővárosi nagykereskedelmi cégtől származik — mondta befejezésül dr. Békés Sándor Cz. V. egészségnevelő és közművelő­dési szakember vett részt. Tegnap — a zárónapon — az egészségnevelők tanácskoz­tak. A Magyar Vöröskereszt szervezeteinek titkárai, vala­mint az Orvostovábbképző In­tézet Egészségügyi Főiskolájá­nak hallgatói vettek részt az egészségnevelés módszertaná­val foglalkozó fórumon. Az előadások sorában dr. Szönyi Mihály, a váci kórház egészségnevelési felelőse a kórházban zajló felvilágosító tevékenységet Ismertette. Dietz Ferenc, a szentendrei városi tanács egészségügyi osz­tályának munkatársa pedig a Dunakanyar üdülőiben folyó hasonló felvilágosító munkáról számolt be. Simon Ernő, a Szentendre Városi Tanács egészségügyi osztályának mun­katársa az egészségügyi felvi­lágosítás és a zene kapcsolatá­ról beszélt, majd előadásához illusztrációként egy ismeretter­jesztő fimet mutatott be. A hárommáoos rendezvény- sorozat keretében képzőműi-é- szeti kiállítás nyílt a Pomázi Munkaterápiás Intézet gordo- zottainak munkáiból. A műve­lődési központ előterében a Heves megyei Tanács egészség - nevelési csoportja a sportot ér testedzést orooagáló. valamint a dohányzás ártalmait bemuta­tó tablókat állította ki. Az egészségnevelési napok befejezése után dr. Makkal László, a Pest megyei Tanács egészségnevelési csoportjának vezetője elmondotta, hogy a rendezvénysorozat sikerrel iárt: országos fórum volt, me­lyen nem csuoán elméleti, ha­nem gyakorlati és módszertani ismereteket is cseréltek a I résztvevők. i I 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom