Pest Megyi Hírlap, 1974. október (18. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-08 / 235. szám

1974. OKTÓBER 8., KEDD MíT MEGYEI ZMdíW Ülésezett a SZOT Jövőre: szakszervezeti választások A Szakszervezetek Országos Tanácsa hétfőn ülést tartott. A testület a szakszervezeti munka továbbfejlesztéséről és a szakszervezeti választá­sok előkészítéséről tárgyalt. Határozat született, hogy a szakszervezeti vezető testüle­tek és tisztségviselők újjává- lasztására 1975-ben kerül sor. Magyar—román ünnepség Emlékezés az aradi vértanúkra Vasárnap délelőtt Aradon közös magyar—román ünnep­ség keretében emlékezték meg az aradi vértanúk halálának 125. évfordulójáról. A magyar kormányküldöttséget dr. Or­bán László kulturális minisz­ter, az MSZMP Központi Bi­zottságának tagja, a román kormánydelegációt Dumitru Popescu, a Román Szocialista Művelődési, és Nevelési Ta­nács elnöke, az RKP Köz­ponti Bizottságának titkára vezette. A magyar és román himnusz elhangzása után a felsorakozott díszszázad előtt az emlékünnepségen megje­lent több ezer ember gyűrű­jében a kormánydelegációk el­helyezték koszorúikat, miután az obeliszk oldalában örök nyugalomra helyezték a vérta­núk közül tizenegynek földi maradványait. A koszorúzás után a részt­vevők az aradi kultúrpalotá­ba vonultak át, ahol mintegy 800 meghívott vendég előtt beszédet mondott Dumitru Popescu és dr. Orbán László. Dumitru Popescu beszédé­ben tolmácsolta a Román Kom­munista Párt és a kormány üdvözletét, majd öröm­mel üdvözölte a magyar kormányküldöttséget és hang­súlyozta: „megelégedéssel tölt el bennünket, hogy házigaz­dái lehetünk ennek a ro­ORBÁN LÁSZLÓ mán és a magyar nemzet közötti hagyományos baráti kapcsolatok tekintetében mélységes történelmi jelentő­ségű megnyilvánulásnak”. A román kormánydelegáció ve­zetője ezután értékelte és njéltatta az 1848-as forradalom nagy jelentőségét és rámuta­tott arra, hogy az új Világ építésében vállvetve halad egymás mellett a román és a magyar nép. A két nép szo­lidaritásának és barátságának alapja az általunk ^pített tár­sadalmi rendszer azonossága. Popescu kijelentette: meg­győződésünk szerint ez az új típusú barátság teljes mérték­ben megfelel népeink alap­vető érdekeinek és a társa­dalmi haladásért vívott vi­lágméretű harc általános ér­dekeinek. Egybekapcsolódott a magyar szabadság és a világszabadság ügye — Emlékezni jöttünk Arad­ra és baráti kézfogásra né­peink barátságának további erősítésére; azért jöttünk, hogy elhelyezzük a kegyelet virágait a 125 évvel ezelőtti vértanúság színhelyén, a hő­sök sírjára; azokéra, akik ed­dig is itt pihentek, s azoké­ra is, akik eddig másutt nyu­godtak — kezdte beszédét dr. Orbán László. A küzdőket csak a történel­mileg rokon célokért küzdők érthetik meg. A tizenhárom aradi vértanú halálát csak azok vonhatják be fénnyel, akik eredményesen folytatták, kiteljesítették és tovább vit­ték azt a forradalmat, ame­lyet 125 évvel ezelőtt a reak­ció eltiport. Az 1848—49-es forradalom és szabadságharc — melynek vérbefojtására Világos mellett Arad emlékeztet — egyike a társadalmi haladásért, a füg­getlenségért harcoló magyar nép dicső tetteinek, emlékei­nek. A forradalom emléke azért tündökölt olyan fényesen, mert egybekapcsolódott ben­ne a társadalmi haladás és a nemzeti függetlenség ügye, a magyar szabadság és a vi­lágszabadság. 1848—49 nem­csak a magyar nép, a ma­gyar nemzet szabadságharca volt, hanem az egész európai haladás ügyét szolgálta, ki­hívást és harcot jelentett az európai reakció akkori fő erői ellen. Az egyetemes eu­rópai haladás szolgálatának eszméje vezette hazánkba a lengyel Bem József táborno­kot, az osztrák, az olasz, a lengyel önkéntesek százait. A közös forradalmi és sza­badságharcos front megterem­tésének, a testvérharc meg­szüntetésének útját egyenget­te Bem tábornok méltányos erdélyi nemzetiségi politikája, Kossuth egyre erősödő meg­egyezési készsége, a cseh Fric és társainak erőfeszítése, és nem utolsó sorban a román forradalmárok megegyezési vágya. Eftimie Murgu, Joan Dragos és Sigismund Papfalvi segítenek lerakni a pillére­ket a közeledés hiújához, me-f lyet Nicolae Balcescu Kossuth Lajossal és Szemere Bertalan­nal épít meg. Balcescut, az 1848 nyarán vérbe fojtott bu­karesti forradalom emigráció­ba kényszerült vezetőjét 1849 tavaszán azzal küldik a sza­badságharcot vívó Magyaror­szágra, hogy egyesítsen ma­gyarokat és románokat a kö­zös ellenség elleni forradalmi harcra. A sorozatos tárgyalá­sok eredményesen végződnek. 1849. július 15-én aláírják a békülési tervezetet, s ebbe be­lefoglalják ■ Balcescunak a nemzetiségi jogokra és a Ro­mán Légió felállítására vo­natkozó elgondolásait. Július 28-án Szegeden a magyar or­szággyűlés elfogadja a Sze­mere Bertalan által előter- !esztett nemzetiségi törvényt. A törvény — amely nem volt előzmények nélküli — kimondja: „mi minden népet testvérünknek tekintünk”: en­nek jegyében kollektív nemze­tiségi jogokat is törvényerőre emei, A megegyezés realizálá­sára Balcescu is, Murgu is Avran Jancu t^Doraoa siet: sajnos, az európai nemzetközi ellenforradalom csapatai ek­kor már — 1849 augusztusá­ban — a Maros völgyében tör­nek előre. Forradalmaink függetlensé­gi és szaoaasagnarcai a múlt­ban sorra elouKtak a reakció túlerejével szemben. Történel­mileg gyökeresen új helyzet állt elő 1944—45-ben, amikor a hős szovjet hadsereg felsza­badította országainkat a fa­siszta elnyomás alól. Nemcsak 1848—49 öröksége válhatott va­lóra, hanem az is, hogy a mun­kásosztály, a magyar nép — a kommunista párt vezetésével — diadalmasan megvívja har­cát a kapitalista kizsákmányo­lás és elnyomás ellen, a szo­cialista forradalomért. Szövet­ségünk a Szovjetunióval, a szo­cialista közösség országaival, a világ haladó, antiimperialista erőivel véglegessé teszi nagy történelmi vívmányainkat. Has ,nló utat járt be a ro­mán nép: a munkásosztály és partja vezetésével győzelemre vitte a szocialista forradalmat és sikeresen építi hazájában, Romániában a szc/cializmust. Űj lehetőségek nyíltak meg egymás mellett élő népeink kapcsolatában, amelyeket a közös sors és a közös érdekek összefűztek á történelem során — ám az uralkodó osztályok, a reakció, a gyűlölködést szító nacionalista métely annyiszor szembeállított egymással. Most válhattak az összefogást erősí­tő eleven hatóerővé a múlt kö­zös küzdelmei, Budai Nagy Antaltól, Dózsától kezdve a forradalmi munkásmozgalmon át a közös felszabadító harco­kig, amelyekben a szovjet, a román, a jugoszláv, a bolgár, a szlovák, a magyar katonák és antifasiszta harcosok véráldo­zata pecsételte meg barátsá­gunkat. Megnyílt az út közös dolgaink rendeléséhez. Két szocialista ország él most egy­más mellett, amelyet összekap­csol a szocialista építés közös ügye, a marxista—leninista vi­lágnézet, az internacionaliz­mus, a béke szolgálata, össze­kötő kapcsok az országainkban élő nemzetiségek is, a nálunk élő románok, az itt élő magya­rok. Annál erősebb ez az egy­mást összekötő híd, minél kö­vetkezetesebben érvényesülnek országainkban a lenini nemze­tiségi politika elvei. Az ünnepi beszédek elhang­zása után magyar és román művészek közös műsorban ál­lítottak emléket az 1848—49-es forradalom és szabadságharc hőseinek. Az ünnepségek befejeztével Dumitru Popescu ebédet adott a dr. Orbán László vezette ma­ar kormánydelegáció tiszte­letére. HARMINC EVE TÖRTÉNT.« 4 A Monosza-hegy tövében 1944. október 8-án kezdte meg a salgótarjáni szénmedencé­ben harci tevékenységét a szovjet földön szervezett és Nógrádi Sándor vezetésével érkező partizáncsoport. Ejtőernyővel száll­tak le a Rimaszombat melletti erdőkbe. S mindjárt földetérésük után tűzharcot kellett vívniuk német egységekkel és portyázó csendőralakulatokkal. Losonctól északra és az Alacsony-Tátrá- ban szlovák és magyar munkások, forradalmárok, antifasiszták, szökött katonák és munkaszolgálatosok csatlakoztak a csoport­hoz, melynek létszáma hamarosan százra gyarapodott. Harcok és nagy erőpróbák közepette az egység eljutott a Garamig, át­kelt a folyón, s falvak tucatját útbaejtve, megerőltető, ezer ve­szélyt rejtegető éjszakai menetelésekkel eljutott az Ipolyhoz, majd a losonc—balassagyarmati vasútvonalon át Salgótarján— Lapujtö közelébe, Bagolypusztára. A Nógrádi egység, melynek helyettes parancsnoka és poli­tikai megbízottja Tömpe András, a spanyolországi nemzetközi brigád egykori önkéntese, a fegyveres harcot mindvégig élénk politikai tevékenységgel kötötte össze. Ennek köszönhető, hogy a bányászfalvak magyar és szlovák lakossága megértette törek­véseiket, küzdelmük célját, és sok segítséget nyújtott nekik. Nógrádi Sáncfor visszaemlékezésében mondta el, hogy egy alkalommal futárral levelet küldött Losoncra, a város nemzeti bizottságához, azzal a felszólítással, hogy jöjjön el tárgyalni két megbízottjuk az erdőbe. A losonciak el is küldték Hódosi Jó­zsef bádogosmestert és Gleszk János ügyvédjelöltet. A megbe­szélés eredményeként a város vezetősége téli ruhaneműt, köt­szert és gyógyszert küldött a partizánoknak, leállította egy hadi­fontosságú üzem termelését Losoncon. Sok visszaemlékezés, köztük Nógrádi Sándornak a hatvanas években megjelent két könyve szól a Monosza-hegy tövében vívott partizánharcokról, Ragyolc, Somoskő és a többi község lakóinak bátorságáról, hőstetteiről. Bandur Gyula, Benyus Já­nos, Márton András bányászok fiaikkal együtt vettek réhzt a harcokban. Elismeréssel és kegyelettel emlékeznek a részvevők Valasek József építőmunkásról, aki hősi halált halt, csakúgy, mint a Mucsényból való Szvetlik Barna, vagy Lapin, a szovjet, Hónig, a szlovák partizán és mások. A Nógrádi—Tömpe pnrtizánegyseg december végén a Csengő­kő tövében, Abroncsos-pusztán vívta utolsó csatáját egy SS-ala- kulattal. Az összecsapás során tizenhat partizán áldozta életét. Az osztag az év végén a felszabadító szovjet csapatokhoz csat­lakozott. Vadász Ferenc Kooperáció, szakosítás Sajtótájékoztató az új külkereskedelmi törvény alkalmazásáról Baczoni Jenő külkereskedel­mi államtitkár tegnap a külke­reskedelmi törvény alkalmazá­sával kapcsolatos kérdésekről tájékoztatta az újságírókat. Elmondotta, hogy a Mi­nisztertanács rendeletet, a külkereskedelmi minisz­ter pedig végrehajtási ren­deletet ad ki, amelyben részletezi a törvény alkalmazásával kapcsolatos tennivalókat, átfogóan szabá­lyozza az ország külkereskedel­mét. A miniszteri végrehajtási rendelet a többi között arról is intézkedik, hogy a külföldi cé­gek milyen feltételekkel léte­síthetnek hatékony kapcsola­tokat a magyar piaccal (pél­dául ügynöki vállalatok, közös vállalkozások) útján. Indokolt esetben, például nagyobb koo­perációs ügyletek esetén, kül­földi cégek magyarországi kép­viseletének létesítésére is mód nyílhat. Az államtitkár rámutatott, hogy a külkereskedelem álla­mi monopóliumának fő funk­ciója a kezdeti időszakban ki­zárólag a tőkés piac káros ha­tásainak kivédése volt. Ez to­vábbra is fontos feladat lesz, ugyanakkor előtérbe került a monopólium gazdaságszervező funkciója. A külkereskedelmi törvény ugyanis most már a vállalatok jogait és kötelessé­geit is egyértelműen tisztázza, lehetővé teszi számukra, hogy külföldi partnereikkel koo­perációkat építsenek ki, nemzetközi szakosításban vegyenek részt, egyben az ellenőrzés módjait is rög­zíti. Az államtitkár ezután rész­letesen szólt az önálló külke­reskedelmi jogról, majd jogos követelményként említette, hogy a külkereskédelem a ha­zai termékek számára igyekez­zék külföldi piacot teremteni. A biztonságos értékesítést csak a keresletnek megfelelő jó mun­kával lehet megalapozni. A külföldi piacszerzésnek ez az egészséges módja egyben a ha­zai igények jobb kielégítését is biztosítja. Üj üzletek, szállodák Országos kereskedelmi tanácskozás A kereskedelem és a ven­déglátás időszerű tennivalói­val, a negyedik ötéves terv kereskedelmi beruházásainak helyzetével, az üzemi és gyer- mekélélmezés fejlesztésével foglalkozott dr. Sághy Vilmos belkereskedelmi államtitkár elnökletével hétfőn a megyei tanácsok kereskedelmi osz­tályvezetőinek országos érte­kezlete a-'űellért Szállóban. Az értekezleten összegezték egyebek között, hogy a terv­időszak három évében a kereskedelem tervezett 14 milliárd forintos beru­Megemlékezés Jugoszláviában Az aradi vértanúk kivégzé­sének 125. évfordulójáról Ju­goszláviában is megemlékez­tek. A Belgrádtól 100 kilomé­terre levő Elemir községben, ahol a 13 honvédtábornok egyikének, Kiss Ernőnek hamvai nyugszanak, vasárnap délben koszorút helyezett el Tóth Elek, hazánk nagyköve­te. Az ünnepélyes aktuson je­len volt Kelemen Dezső, Zrenjanin város tanácsa vég­rehajtó tanácsának tagja, va­lamint a jugoszláv néphadse­reg képviselői. házasának mintegy a felét használták fel. A bolti és a vendéglátóipari hálózat 570 ezer négyzetmé­terrel bővült, 19 szálloda épült. Bejelenteték, hogy a jövő év végéig a fővárosban elkészül a szövetkezeti nagy­áruház, a Flórián téri bevá­sárlóközpont, a Déli pályaud­vari ABC-áruhází Vidéken négy lakberendezési áruház nyílik, s megépül a pécsi, a mátrafüredi, a hajdúszobosz- iói és a hévízi szálloda. A munkahelyi és a gyer­mekélelmezés főbb tennivalói­ról szólva beszámoltak arról, hogy a következő tervidőszak­ban megkétszerezik, 550 ezer­re növelik az általános iskolákban étkezők szá­mát, s újabb 400—450 ezer dolgozó­nak teszik lehetővé a munkai helyen való étkezést Kézenfogva a váci városi pártbizottság ülésén hallhattuk — sza­bályos dekádterveket ad a gyáregységnek, megszabja fillérre, mit fizethetnek, s csupán azt a „jogot” biz­tosítja a gyáregységnek, hogy engedelmeskedjék... Térjünk vissza a mar­cali példára. A fejlődőben levő, ma is jelentős beru­házásokat megvalósító gyárban sok a gond, első­sorban az elhúzódó építke­zések, több gyártócsarnok késedelmes tető alá kerü­lése miatt. Legyen ebben önálló a gyár, birkózzon meg a nehézségekkel úgy, ahogyan tud? Nos, ebben *a kérdésben is sok segítsé­get adhat, s kell hogy ad­jon a vállalati központ, mert a szükséges ismeretek rendelkezésre állnak. Azaz szó sincs arról, hogy a gyáregységek önállósága mindent felöleljen. Akkor oda jutnánk, hogy a nagy- vállalat nem más, mint sok kis gyár laza, összefo­gó kerete. A szervezeti sé­mát ezért nem az határoz­za meg, hogy kinek meny­nyit sikerül a hatalomból a maga számára megszerez­nie, hanem az, hol állnak rendelkezésre a döntések­hez szükséges ismeretek. R ögtön hozzáteszem: elvben ez lenne a sé­ma kialakításának alapja. A gyakorlatban azonban szenvedélyes presztízsharcok dúlnak itt, a vállalati központ főosz­tályvezetői, osztályvezetői úgy érzífc, hogy csak akkor látják el jól a dolgukat, ha egyre-másra fogalmazzák utasításaikat, ebben meg abban az ügyben mit te­gyenek a gyáregységek. Személyük elleni támadás­nak tartják, ha a gyáregy­ség tiltakozik, s azzal ér­vel: mindezt ők helyben tisztábban látják. A vállalati irányítás felelős munkatár­sai azt hiszik, ha kézen­fogva vezetik a gyáregysé­get, akkor rendben lesz minden. S értetlenkedve fogadják a tényeket, me­lyek ellentmondanak a hiedelemnek. Mert a ké- zenfogás ellenére — amiatt! — akadozik a gé­pezet, az intézkedéseket késve, részben hajtják végre, egy-egy megszünte­tett feszültség helyébe há­rom másik lép. Hol a baj? Ki mulasz­tott? Bűnbakot lelni egy­szerű, de ezzel — gyakor­lati tapasztalatok igazol­ják — még nem oldottak meg semmit. A vezető vagy a vezetők cseréje át­menetileg megnyugtatja a kedélyeket a központban, de rövidesen kezdődik minden elölről. A gondok forrása ugyanis a szerve­zeti keretekben búvik meg, a követelmények és a le­hetősének különbözőségé­ben. Erre nem jut figye­lem. Talán azért nem, mert az egészségesnél népesebb vállalati központokban a sokféle címhez hatáskört is keresni kell... Ahol gyermekként, kézenfogva vezetik a gyáregységeket ott maguk a közoontok is­merik el ezzel, hogy nem képesek a gyermek érté nevelésére. irányításéra azaz maguk sem felnőttek Mészáros Ottó F elmentették a nagy- vállalat megyei gyár­egységének igazgató­iát. A hivatalos indoklás így hangzott, hogy érde- neit elismerve, más mun- íaterületen kapott fontos negbízatás miatt. A félhi­vatalos magyarázat szerint lem volt képes megfelelni i várakozásnak. A nem hi­vatalos, de igazi ok viszont íz, hogy nem jött ki a vál- alati központ embereivel. \ szóbanforgó ügyben igazságot tenni aligha tud i kívülálló, ám az általá­nos tanulság kézenfekvő. \ gyáregység engedelmes­fedjék a központnak, csakhogy: mit értsünk en­gedelmesség alatt? Erőteljes tempóban épül i Fűrész- és Hordóipari Vállalat ceglédi gyára. A íagy teljesítményű gőzölő, i a két műszakban dolgozó iűrészüzem után most a íordóüzemet, a 3500 négy- setméter alapterületű csar- íokot építik a Bács me­gyei Állami Építőipari Vállalat munkásai. A be­ruházást szorosan kézben rartja a vállalati központ, ázt azonban, hogy a már ;evékenykedő részlegeknél niként alakítják a külön- döző jellemzőiket — a ter­melésszervezést, a bérezést >tb. —, a helyi vezetékre oízza a központ. Abból a cézenfekvő felismerésből tiindulva, hogy ezt hely­ien jobban tudják. Kézenfekvő felismerés? Kz, bár a gyárak, vállala- ;ok többsége ma még nem iutott el eddig. Azt tart­ják, a hatékony munka fel­tétele a központ akaratá­lak érvényesítése. Ami ál­talában igaz lehet. Pusztán ízt kell tisztázni, miben ill ez az akarat? Feltehe­tően ott a sok bajt okozó ellentmondások forrása, hogy a vállalati központok nem értik, nem akarják ér­teni az irányítás és az operatív vezetés közötti különbséget, s miközben irányításról beszélnek, va­lójában az operatív vezetés kisajátításával önállótlan- ná teszik a helyieket. Mindenben ök akarnak az okosok lenni. Ami termé­szetesen nem sikerül. Ám ha nem sikerül, akkor a kudarcok terhét a gyár­egységre hárítják. Átlátszó fogás. Mégis sűrűn alkal­mazzák. M arcali gyáregységébe összpontosította az olajkályhák és olaj- tüzelésű kazánok előállí­tását a Mechanikai Művek. Ez a döntés tipikusan a vállalati központ hatáskö­re, joga, részeként ítélhe­tő meg, s nincs abban sem­mi parancsolgatás, ha ezt közük a marcali gyárral. A baj ott kezdődnék — s ebbe a hibába szerencsére nem esnek bele a törökbá­linti központban —, ha azt is előírnák, miként sorolja a különböző gyártmány- családok termelését a So­mogy megyei üzem. meny­nyi embert foglalkoztas­son ezzel, s mennyit az elektrolit kondenzátorok észítésável stb. Amit el­érőinek ők, nagyon is üvegen alkalmazzák má- ;ok. Némelvik nngvváüa- 1 at — amint azt legutóbb

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom