Pest Megyi Hírlap, 1974. október (18. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-08 / 235. szám

‘Milton 1974. OKTÓBER 8., KEDD „...a hangok szárnyra kélnek „Néked zeng ez a dal, szí­vünk téged ünnepel máj a hangok szárnyra kélnek/ ten­gernyi szépet, jót kívánva né­ked!" — Ez a szép madrigál a solymári férfikar előadásában csak egyike volt ama sok me­leghangú ünnepi köszöntőnek, amelyben vasárnap részesítet­ték a fennállásának fél évszá­zados jubileumát ünneplő tö­rökbálinti férfikart és fúvós- zenekart. Kellemes, baráti lég­kör, a testvérkórusok jelenlé­te és színvonalas produkciói és az újjávarázsolt művelődé­si ház meghitt légköre együt­tesen felejthetetlen élménnyé avatta ezt a napot,, ünneplők és ünnepeltek számára egy­aránt. Az ünnepség már dél­előtt megkezdődött; a klubte­remben a nagyközségi tanács elnöke, Garat Gyuláné köszön­tötte a kórust és a fúvószene­kart, majd Kertai István is­mertette az együttes félévszá­zados történetét. Kovács La­jos, a Kórusok Országos Ta­nácsa megyei titkára átadta a jubileumi jelvényeket a kó­rustagoknak és emléklapokat a jelenlevő volt tagoknak. Harcos kiállás és művészi érték 1924-ben alakult a Törökbá­linti Vas- és Fémmunkások Dalköre, Nagy Sándor karnagy vezetésével, aki képzett muzsi­kus és bátor, elvhű ifjúmun­kás volt, s dalosait egyaránt nevelte a harcos kiállásra és örök művészeti értékek befo­gadására, emberibb, kulturál­tabb életre. Nemcsak a török­bálinti, hanem a dél-budai, a kelenföldi és a budafoki mun­kásdalosoknak is harcos ne­velője volt. A felszabadulás nagy változást hozott, nem­csak a kórus, de a község egész kulturális életében. Ví­gan zengett a dal a törökbá­lintiak ajkán, az első szabad május elsején a fúvószenekar játszotta a pattogó ritmusú in­dulókat, s a próbákon nem kellett többé félni a csendőrök zaklatásaitól. A harmonikus körülmények szép eredménye­ket hoztak; a kórus szerepelt a rádióban, megyei versenyen első lett — színjátszó és népi tánccsoportjával együtt. A pártszervezet, a nagyközségi és a megyei tanács is segítette a kórus munkáját. A boldog esztendőket szo­morú időszak követte; Nagy Sándor korai halálával pótol­hatatlan veszteség érte az együttest, amelyet sokáig nem tudtak kiheverni, s a kórus hosszú ideig célok és eszmé­nyek nélkül tengődött. A leg­lelkesebb dalosok azonban nem nyugodtak bele, hogy ne­mes tradícióik elpusztuljanak, s néhány év után újjászervez­ték soraikat. Szakály Mátyás személyében lelkes és értő ve­zető karnagyot találtak. A kó­rus munkája azóta újjáéledt, a fúvószenekarral együtt, amelynek vezetője Troli Já­nos. A kórus az idei megyei minősítésen ezüstkoszorút nyert. Szakmai, baráti kapcso­latuk a szomszédos községek kórusaival jótékonyan befo­lyásolj^ községük, a járás és a megye kulturális életét; a közös szereplések minden al­kalommal ünnepi eseményt je­lentenek. Siker: a solymári német dalcsokor Ennek a kapcsolatnak nagy­szerű eredménye volt a vasár­napi jubileumi hangverseny is, amely valóságos kórusfeszti­vállá nőtt. Jelen volt Szakály Mátyás két másik kórusa* is, a biatorbágyi férfikar és a budaörsi általános iskola és gimnázium gyermekkara, Ke­lemen Istvánná két solymári kórusa: a Hazafias Népfront férfikara és az aranykoszo­rús ifjúsági kórus; valamint a Magyar Kábelmüvek férfi­kara, Kalmár Márton kar­nagy vezetésével. A gyermekkórus szereplése kellemes meglepetés volt — nevük a meghívóban sem szerepelt — így a fiatalok kö­szöntötték elsőként a jubi­láló „öregeket”. Szárnyaló hangjukon Balázs Árpád és Járdányi Pál dallamai keltek életre. Ezután lépett színre R solymári férfikar, amely először a már idézett madri­gállal köszöntötte a kórust, majd pedig Beethoven-, Er­kel- és Bárdos-művek meg­szólaltatásán kívül a soly­mári német népdalcsokorral arattak nagy sikert. (E dalok­nak nemcsak betanítása és vezénylése, hanem gyűjtése is javarészt lelkes karnagyuk, Kelemen Istvánná mukáját dicséri.) A solymári ifjúsági kórus ünnepi köszöntője, Ko­dály: Cohors Generosa című lelkesítő hangú műve volt. De igen szép és stílusos előadás­ban részesítették az ismeret­len szerző Tavaszköszöntőjét, Gastoldi: Csónakos énekét és Bartók: Jószágigézőjét is. „Milyen szép is volt...” A biatorbágyi férfikar elő­adásában különösen tetszett Kodály: A tsikó, Schubert: Májusi bordal és Smetana: Csillagom című műve. A Ma­gyar Kábelművek férfikara — két kitűnő szólistájukkal, Geredits Ferenccel és Blum Józseffel, nagyszerű kísérő­jükkel, Hepke Péter zongora- művésszel — elsöprő sikert aratott. Műsoruk minden egyes darabja — Bartók: Négy magyar népdal, Far­kas—Szabolcsi: Kuruc dalok Bjelij: Börtönben és Holmi- nov: Lenin-dal — olyan ki- _______________1_____________ tű nő kóruskultúrával, gyö­nyörű egységes hangzással tűnt ki, amely egyedülálló élmény volt. Végül egy régi magyar köszöntőt énekeltek, a jubiláló kórusnak. A mű­sorszámok után Nagy Dezső­vé volt kórustag emléklapot adott át a vendégkórusoknak, s néhány kedves szóval mél­tatta szereplésüket. A következő ötven évre ' A műsor második felében szerepeltek az ünnepelt tö­rökbálintiak. A fúvószenekar Troli János vezényletével polkákat játszott és Brahms: V. Magyar táncát. Feleki László Chopin: Asz-dúr po- lonézét játszotta zongorán. A kórus pedig — régi hagyo­mányaihoz híven — gazdag, változatos programmal lépett fel. Szép, stílusos éneklés, egységes hangzás jellemezte egész műsorukat. Dobrai: Sö­téten fénylik, Kodály: Bánat és Felszállott a páva, Mozart: Vihar és Verdi: Vitézek kara szerepelt ünnepi programju­kon. Végezetül pedig a bia- torbágyiakkal és a kábelmű­vek kórusával társulva éne­kelték el Verdi híres Szabad­ság kórusát a Nabucco című operából. Lelkesen szárnyaló daluk biztató ígéret volt a következő ötven évre. Korda Ágnes Színházi esték HÁRMAN A PÁDON Aldo Nicola j víg játéka a Pesti Színházban HOGY VÍGJÁTÉK LEN­NE ez a sokszor valóban na­gyon mulatságos darab? De hiszen a végén a nyílt színen hal meg (valószínűleg szív- szélhűdésben) az egyik sze­replő, Bocca Libero, a nyug­díjas nyomdász! És egyetlen barátja elvesztésével végképp egyedül marad és felesleges­sé válik a másik szereplő, Luigi Lapaglia, a szintén nyugdíjas számvizsgáló. S feltehetőleg ezután sem lesz több szerencséje az életben a magára maradt, de magányos­ságát túljátszott derűvel tit­koló harmadik szereplőnek, Ambrának, a nyugdíjas óvó­nőnek, mint eddig volt. Három nyugdíjas: két, gye­rekei jóindulatára utalt öz­vegyember, s egy vénkisasz- szony találkozik össze egy modem lakótelep kis park­jában, egy piror-fehér csíkos padom, s meséli el egymás­nak az életét, a sorsát. Néha igazat hazudnak, néha a va­lóság is hazugnak tűnik. Szé­gyellik, hogy hetvenhat éves fejjel terhűkre vannak a gyerekeiknek, s szégyellik, hogy nincs gyerekük. Álmok­ba menekülnek a kisszerű, ri­deg köznapi valóság elől, de ezek az álmok is kisszerűek és köznapiak maradnak, és még be sem teljesülhetnek. Aki öreg, annak már teher az élete, s ez az élet teher a hozzátartozói számára is. KESERŰ NEVETÉSEK azok, amelyeket a nálunk már több darabja révén ismert olasz szerző, Aldo Nieolaj eb­ben a színművében fakaszt. Nagyon jól ismeri a nyugdíja­sok világát, ismeri azt azéle­tet, amelyben az öregekre egyfajta társadalmon kívüli­ség réme sandít. Párbeszédei, szellemes fordulatai szinte olyan hűséggel idézik ezt a sajátos életszférát, mintha rej­tett mikrofon segítségével rög­EB^ Ismét két kiállítás egy helyen 1974. október 9-16. BUDATRANSPACK 3. NEMZETKÖZI CSOMAGOLÁSI ,ÉS ANYAGMOZGATÁSI KIÁLLÍTÁS A korszerű csomagolás, raktározás, anyagmozgatás és a kulturált kereskedelem nagy nemzetközi bemutatója. 17 ország 108 kiállítója! 1974. október 9-16. LIMEXPO TEXTIL-, RUHÁZATI-, BŐR- ÉS CIPŐIPARI GÉPEK, MOSODAI ÉS TISZTÍTÓBERENDEZÉSEK NEMZETKÖZI KIÁLLÍTÁSA A könnyűipari rekonstrukció és a nemzetközi kooperáció jegyében. 12 ország 106 kiállítója! Nyitva: naponta 10-től 17 óráig. Bejárat: a II. sz. kapu. Cím: Budapesti Nemzetközi Vásárközpont „A" pavilonja. Budapest X., Albertirsai út 10. Telefon: 470-990. Rendező: a Magyar Külkereskedelmi Vásár és Propaganda Iroda KJNGOGFO äuOATfST zítette volna magnetofonra ra­ta mely park valamely padján a sütkérező nyugdíjasok be­szélgetéseit. S a pontatlan helymeghatározásnak még az az előnye, is megvan, hogy bár a darab valamelyik olasz nagyváros modern lakótele­pén játszódik, a nemzeti jel­leg apró jegyein túl itt sok­kal általánosabb kérdésekről esik szó, mintsem hogy csak­is és kizárólag olasz témának fogjuk fel á Hárman a padon- ban felvázolt gondolatokat. A tragikomikus színezet te­hát megkérdőjelezi a vígjáték megjelölést. Maga az előadás, Kapás Dezső rendezésében, mégsem csúszik el a melodrá­ma felé. Érzelmes, ahol az kell, mulatságos, ahol erre van szükség, elmés és szellemes, ahol ez a megfelelő, s a zá­ró jelenet váratlan- tragiku­mát is fel tudja oldani; nem az árnyék, hanem az élet, a mégiscsak semmi mással nem pótolható élet halvány napsu­gara önti el a színpadot, mi­előtt lehull a függöny. A NAGY ÉLETISMERET­TEL, némi neorealista voná­sokat sem nélkülözően megírt játékot három nagyszerű szí­nész éli a Pesti Színház szín­padán. Páger Antal, mint Luigi Lapaglia egy szürke, semmitmondó, eseménytelen élet vége felé próbál színt és változatosságot mesélni ma­gának és barátjának. Esendő, gyermekien naív és tiszta ez a figura, s éppen ettől válik meghatóan igazzá. Bilicsi Ti­vadar, mint Bocca Libero, egy másfajta emberi és fizi­kai alkat bőrében éli át lé­nyegében ugyanazokat a ke­serű élményeket, mint Luigi barátja. Fokozatosan össze­omló, megjátszott magabiz­tossága talán még szánandób- bá teszi, mint a barátját. Bul­la Elma életvidámnak tűnő, de a két férfinál is sokkal magányosabb óvónője úgy kapcsolódik a két férfiszínész alakításához, mint egy operai tercett tenor- és baritonszóla­mához a szoprán: tisztán in- tonálva, és mindig ügyelve a harmóniára. Egyáltalán: ez a színészhármas olyan nagysze­rű összhangban játssza ezt a játékot, oly sok színt, finom­ságot, egy hosszú színészi pá­lya oly sok kísérletét, de rossz rutintól mégis mentes eszközét alkalmazza, hogy pusztán csak értük, az ő hálás színészi feladathoz juttatásuk érdekében is érdemes volt be­mutatni ezt a darabot. Nagy Magda fordítása hajlékonyán igazodik a magyar köznapi nyelvhez, s egyszerűségében is frappáns Fábri Zoltán díszle­te. Takács István szágos jellegű felszabadulási filmnapokat rendeznek, s fel­készültek arra is, hogy az üzemek, intézmények, iskolák felszabadulási filmsorozatok iránti igényét kielégítsék. Az ajánlólistákon 130 játékfilm — köztük 80 magyar alkotás — és 100 rövidfilm szerepel. Bejelentették, hogy novem­ber 7. és 13. között megreride- zik a szovjet filmek feszivál- ját. November 8-án Budapes­ten, majd Nyíregyházán, illet­ve Miskolcon mutatják be a Nagyezsda, illetve a Halló, itt Iván cár című alkotásokat. — Múzeum és művelődés. A nagykőrösi Arany János Múzeumban október 8-án ünnepélyesen megnyitják a múzeumi hónap rendezvény­sorozatát. Ez alkalommal tartják a múzeum baráti körének tisztújító ülését, majd Novák László igazgató beszél a múzeum művelő­déspolitikában betöltött sze­repéről. Tankönyvek a történelemhez Az oktatásügy korszerűsíté­sében jelentős rész jut a leg­alapvetőbb iskolai munka­eszköznek, a tankönyv tartal­mi és didaktikai továbbfej­lesztésének. Nem véletlen, hogy a két tudományos társu­lat, amely különösen érdekelt a történelemtanítás korszerű­sítésében — a Magyar Törté­nelmi Társulat és a Magyar Pedagógiai Társaság — hét­főn kezdődött első közös ván­dorgyűlését e fontos témának szenteli. A pedagógusok Fák­lya-klubjában sorra kerülő kétnapos vándorgyűlésen mintegy 250 hazai szakember — történelemkutatók, taná­rok, főiskolai és egyetemi ok­tatók — vesznek részt. A plenáris ülés előtt Hinora Sándor, a Tankönyvkiadó Vállalat irodalmi vezetője megnyitotta a 25 éves vállalat kiállítását. A hétfőn kezdődött vándor- gyűlést Mátrai László akadé­mikus, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia II. osztályá­nak elnöke nyitotta meg. A könyv falusi ünnepe Egy-egy könyvüzlet meg­nyitása — például Abonyban vagy Pomázon — feltétlenül többet jelent, minit csupán üz­letnyitást. Mindinkább tért hódít a könyv, falun is. Szinte napról napra eredményekről számolhatnak be a községek­ben dolgozó könyvtárosok, ha nem is ugrásszerűen, de a szí­vós munka eredményeként nő az olvasók száma. Mindezek értékét nem csök­kenti, hogy a könyv megsze­rettetésére, az olvasóvá neve­lésre még nagyon sok energiát kell fordítani. A tennivaló több, mint egyelőre még az eredmény. Ezért is örülünk minden olyan eseménynek, megmozdulásnak, amelynek a könyvek, az olvasás népszerű­sítése a feladata. Ez a célja az őszi megyei könyvheteknek is, amelynek ünnepélyes meg­nyitójára ma délután az ikla- di klubkönyvtárban kerül sor. A mezőgazdasági nagyüze­mek fejlődése nemcsak igény­li, hanem mai állapota lehe­tővé is teszi, hogy a termelő­szövetkezeti parasztság általá­nos, szakmai és politikai kép­zésével s ennek seg^eégével életformájának fejlesztésével is mind céltudatosabban fog­lalkozzunk. Jó alkalmat bizto­sítanak erre az őszi megyei könyvhetek, amelyeknek cél­ja, hogy különböző könyvki­állítások, ankétok, irodalmi estek és író-olvasó találkozók keretében minél több falusi emberrel megkedveltessék a könyveket, amelyek nemcsak a pihenés óráiban nyújtanak felüdülést, hanem gyarapít­ják az ismereteket, szélesítik a látókört és segítenek a szo­cialista gondolkodás alakí­tásában is. Az értelmes emberi élet­nek, az ember kiteljesedésé­nek egyik fontos elősegítője az olvasás, mert a kultúra és a civilizáció régi és új értékei­nek nagy részét az írott szó őrzi. Az, hogy eddig nem si­került lényeges változást el­érni falvainkban az olvasási kultúrában, nem jelenítheti azt, hogy a jövőben lemond­hatunk mindarról a gazdag­ságról, amit a könyvek kínál­nak mindazoknak, akik rend­szeresen olvasnak. Az ősz és az azt követő tél mindig több szabad időt bizto­sít a falusi embereknek. Ezért is rendezik meg már évek óta a könyvek őszi falusi ünnepét; bőven jusson olvasnivaló a hosszú téli estékre. Ahol jól készítették elő a most induló könyvakciót, ott biztos, hogy nem marad el az eredmény sem: értékesebbek és gazda­gabbak lesznek a családi ott­honok könyvespolcai. / P. P. TV-FIGYELŐ EGY ÉVSZÁZAD ÉPÍTÉ­SZETE. Vasárnap délután te­kinthették meg a nézők az Üj építészet . Magyarországon cí­mű filmsorozat hetedik, be­fejező részét. Az adás, akár­csak az előzőek, most is sok érdekességet, építészeti látni­valót tartogatott számunkra. Salgótarjáni, pécsi és szek­szárdi példákon bontakoztat­ták ki napjaink modem, vas­beton épületeinek tervezői és szerkesztői elképzeléseit, tö­rekvéseit, problémáit... Érdemesebb azonban rövid ideig mégis anélkül elidőzni ennél a hétrészes filmsoro­zatnál, hogy egy-egy adást részleteiben vizsgálnánk meg, kiemelnénk, vagy éppen összehasonlítanánk a többivel. Mert mit is adott egészében a sorozat a nézőknek? A kér­désre keresve a választ, a leg­szembetűnőbb az a hatalmas ismeretanyag, amelyet hete­ken át szinte észrevétlenül fo­gadtak be az adás nézői; egy évszázad építészetének fejlő­dési folyamata tárult fel előttünk. Rendkívül szemléle­tesek voltak Major Máté aka­démikusnak, majd később ko­runk építészeinek magyará­zatai. Szavaik nyomán vált érthetővé a társad"!:,m és az építészet fejlődési folyamatá­nak el választó a tatlansága és együtthatása. Különösen érde­kesek voltak az utolsó részek, hiszen azokban életünk!, z közvetlenül hozzátartozó al­kotások keletkezésével ismer­kedhettünk meg. A film Olasz Ferenc szer­kesztő és B. Farkas Tamás rendező elképzeléseit érde­kes tartalommal és jó formá­ban valósította meg. A nézők az építészet egy évszázados fejlődését láthatták, de egy- egy adásban csak annyi is­meretanyagot gyűjthettek, amennyit be is fogadhattak. Követendő példa is eg,’ben ez a sorozat a televízió műsor­szerkesztői számára, mert a művészetek más ágazatainak hasonló bemutatása bizonyá­ra ugyanilyen sikerrel járna. A SZÓRAKOZTATÓ MŰ­FAJOK kedvelői valószínű­leg örömmel tekintették meg a szombaton este bemutatott Dajkamesék hölgyeknek című amerikai filmvígjátékot. Nem új alkotás, sokan talán ismer­ték is már. S a filmhez ha­sonlóan a téma sem újszerű, és nem is tartalmaz mélyen- szántó gondolatokat. Az egy­szerű, megszokott és ismert , cselekményt azonban Marion Brando és David Niven ki­tűnő színészi alakítása meg- kapóvá teszi számunkra. A két szélhámos egymással foly­tatott egzisztenciaharcának képsorai talán csak az ő szí­nészi alakításuk miatt válik szellemessé és fordulatossá. A film viszont így is jól illesz­kedett a televízió műsor- programjába, segített annak változatossá tételében. V. F. Három és fél millióval több mozinézőt „jegyeztek” augusz­tus végéig, mint az elmúlt évek hasonló időszakában. 1974 első nyolc hónapjának' filmforgalmazási adataiból ki­tűnik, hogy hazánkban négy- millióan járnak — gyakran, rendszeresen, illetve alkalmi­lag — moziba. E művészeti ág továbbra is elsősorban a leg­fiatalabb nézők között gyűjti híveit: a 15—24 év közöttiek a legaktívabb mozijárók. dr. Gombár József, a MOKÉP igazgatója egyebek közt erről tájékoztatta hétfőn az újság­írókat. Felszabadulásunk 30. évfor­dulójának méltó megünneplé­séhez — sajátos eszközeivel — a filmforgalmazás is hozzájá­rul. A MOKÉP műsorai érzé­keltetik a Szovjetunió és más szocialista országok szerepét hazánk felszabadításában, em­lékeztetnek a magyar partizá­nok hősiességére. Az egyes vá­rosok, községek helyi évfordu­lói alkalmából felszabadulási ünnepi filmbemutató kereté­ben műsorra tűzik az alkalom­hoz illő játék- és dokumen­tumfilmeket. Az 1975. április 4-ét megelőző napokban or­Több néző a mozikban Felszabadulási filmnapok, szovjet művek fesztiválja

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom