Pest Megyi Hírlap, 1973. február (17. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-22 / 44. szám

4 ‘NJCíriap 1973. FEBRUÁR 22-, CSÜTÖRTÖK NAPKÖZITŐL SZAKKÖRIG Nevelés - társadalmi támogatással HETI FILMJEGYZET Lila ákác Jelenet a Lila ákác című filmből. Moór Mariann, Kör­mendi János, Bálint András és Halász Judit. Banális történet — de Szép Az ílzött szamuráj Vadromantikus szamurájtör­Háromkirályok ajándéka Ernő értett hozzá, hogy ebbe a könnyes lírába is belelopja az ürömcseppeket. A háttér az unatkozó szépasszonyok társa­sági köre — üres ripőkök és báj gúnárok —, a kaszinó ku­lisszái mögötti világ kibicsak­lott egziszteniáival, az önje­lölt zsenik tábora, írókkal, költőkkel, no, és az a ezegény- szagú világ, amelyből Tóth Manci jön, s amelyben Csa- csinszky Pali, mint szobaúr, lelkik. Keserű édesség és szo­morú báj lengi át ezt a művet, és ha ma újra elővesszük, ezt kell felmutatnunk belőle. Az új magyar film, amely immár második megfilmesítése a témának — az első 1934-ben készült, s ugyanaz rendezte, mint a mostanit: Székely Ist­ván —, sajnos, csaknem telje­sen adós marad ennek a Szép Ernö-i világnak a visszaadásá­val. Nemcsak azért, mert a századelő fényűzésének, pom­pájának, polgári jólétének megjelenítése olcsóra és kis­szerűre sikerült; nem is azért, mert oda nem illő betétek és kiszólások tarkítják az eredeti anyagot; még csak az sem döntő, hogy a figurák igazából nincsenek megírva (holott a színmű figurái pompásak!); az igazi baj az, hogy Székely Ist­ván — legalábbis ebben a film­ben — igen-igen gyenge ren­dezőnek bizonyul. Hogy egy ilyen világ légkörét hogyan kell felidézni, azt legutóbb épp egy magyar film, a Szind- bád mutatta be mesterfokon. Székely nem ért a légkörte­remtéshez, nem érzékeli a szi­tuációk mélyebb tartalmát, nem képes igazán felforrósfta. ni a színészi játékot sem. Így aztán az egész film valamiféle bágyadt Csárdáskirálynő-után- érzésnek hat, amelyben min­den színész azt és úgy játssza, amit és ahogy a tehetsége és a kedve tartja. Talán-talán Ha­lász Judit és Bálint András ad itt-ott ízelítőt abból, milyen­nek is kellene lennie ennek a filmnek — de ez csak a lehető­ségek halvány visszfénye. A legszomorúbb pedig az, hogy a Lila ákácot így, ebben a for­májában, a legtöbb néző „egy- az-egyben” fogja nézni, s ezzel többet ártunk, mint gondol­nánk, hiszen éppen az a felüle­tes és hamis, könnyfakasztóan érzelgős stílus, ami ebben a a filmben uralkodik rombol­hatja a legtöbbet a nézők ízlé­sén. Az utóbbi években számos hasonló japán filmet láthat­tunk, nem egy most is fut a mozikban. Az űzött szamuráj annyiban talán mégis különbö­zik más szamuráj történetek­től, hogy megpróbálja Roku- heita történetét amolyan igaz­ságtevő népi hős históriájává kanyarítani. Ez igen tisztelet­reméltó törekvés, csakhogy a jó szándék úgyszólván elvész a történet vad kanyarjaiban, és a naivitás útvesztőiben. A színészek viszont igen jók, és I nagyon jó Minoru Yokoyama 1 operatőri munkája is. Az állami oktatás felada­tairól szóló párthatározat megadta az irányt az állami, szakmai szerveknek, intéz­ményeknek — de az egész társadalomnak, s benne az egyénnek is. Mert a közokta­tás, az iskolai nevelés társa­dalmi megértés, támogatás, egyéni értés, munkálkodás nélkül meg nem újítható. Eljutni a cselekvésig Ez utóbbinak felismerését tükrözi, hogy a párthatároza­tot követően Pest megyében is a Hazafias Népfront kere­tében oktatási társadalmi bi­zottság alakult. Tagjai nép- írontaktívák, pedagógusok, népművelők, szülői munka- közösségi vezetők. Feladata a népfrontbizottságokon keresz­tül a legszélesebb rétegek bevonásával, mozgósításával cselekvőén támogatni az ok­tatás-nevelés korszerűsítését. A célt, hogy minél művel­tebb, alkotni tudóbb, sokol­dalúbb, különb embereket neveljenek a jövőnek, a ha­zának, a szocializmusnak, olyan embereket, akik képe­sek megfelelni a tudományos technikai forradalom követel­ményeinek — nem nehéz meg­értetni, elfogadtatni. De emberek sokaságát cse­lekvésre bírni — nem köny- nyű. A munka, amelyre szük­ség van, sok spontán kész­séget kíván, mégis nem foly­hat tervszerűtlenü!: ezért je­lölte ki a népfront oktatási bizottsága a tevékenység út­iját, ezért készített hozzá munkatervet. Miben segíthetnek? Ha megtekintjük e bizottság ez évi munkatervét, zömé­ben ismerős dolgokra buk­kanunk: a terv már megkez­dett, fellendült kezdeménye­zésekhez kapcsolódik. Az óvodai helyek növelésé­ben társadalmi összefogás­sal megyénkben már eddig is kiváló eredmények szület­tek, a folytatást szorgalmaz­za a munkaterv is. S az óvo­dák jobb felszerelését, hogy ne csak „megőrizzék”, de ne­veljék ott a legkisebbeket. A váci járás kezdeményezé­sét követve, megyénkben > már eddig is rengeteg segít­séget adtak az üzemek az is­koláknak — e mozgalom fej­lesztését az oktatási bizottság ugyancsak támogatja. Egyút­tal vállalták, hogy az új ma­tematikai oktatás segédesz­közeinek elkészítésére meg­szervezik a megyei fa- és mű- anyagipari üzemek összefogá­sát. Az iskolai bukások és le­morzsolódások aggasztó prob­lémájának megelőzéséhez a már megindult iskolaelőké- szítő foglalkozások társadal­mi szervezését vállalták. A fizikai dolgozók gyerme­kei továbbtanulásához kü­lönféle akciókat kezdemé­nyeznek: a napközik ottho­nosabbá tételét, az iskolai és iskolán kívüli tanulószobák és szakkör k számának nö­velését és az úgynevezett ön­művelő klubok létrehozását. (Ahogyan már erre is talá­lunk sok példát. Például Fót-Kisalagon, ahol számos szülő vállalt szakkörveze­tést. A Hazafias Népfront pedig a nyárra olvasótáboro­kat szervez szerte a megyé­ben.) De ebben a témakörben fontos feladat a nézetek tisz­tázása is: a továbbtanulás je­lentőségének megértetése a munkásszülőkkel egyfelől — másfelől pedig annak megér­tetése mindenkivel, hogy itt nem megalázó gyámolításról van szó, amelyre egy rendes, dolgos családban nevelkedő gyermek, semmilyen társa­dalmi rétegben, nem szorul! Szülők az órákon A Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsa annak idején le­vélben fordult a szülői mun­kaközösségek elnökeihez, hogy tegyék demokratikusabbá az szmk-elnökök választását, fejlesszék a választmányok működési feltételeit, javítsák a tanácsokkal és az ifjúsági szervezetekkel a kapcsola­tot — szóval tevékenységük semmiképp ne szorítkozzék az iskolának végzett fizikai társadalmi munkára. Ehhez a felhíváshoz kapcsolódik a megyei oktatási bizottság ib — de e tárgykörben már ugyancsak számos kezdemé­nyezés született megyénkben. Hogy a szülők inkább bekap­csolódhassanak az iskola éle­tébe, a ráckevei járás több általános iskolájában például szombatonként úgynevezett nyílt tanítási napokat tar­tanak; az édesanyák, édes­apák részt vehetnek a tan­órákon. A jó pályaválasztást szülők és pedagógusok mozgósításá­val ugyancsak támogathatják a népfrontbizottsáigok. Külö­nösen fontos a fiatalok ké­pességeinek felmérése. Az al- bertrrsai Tessedik Sámuel ál­talános iskolában például már különböző tesztekkel is vizsgálják a tanulók egyéni rátermettségét, felmérik a pá­lyairányulás realitását: pél­dául, hogy a pályaválasztók elsősorban a közeli elhelyez­kedési lehetőségekkel számol­janak, a közeli üzemekre gon­doljanak. De mindinkább sür­get az olyan reális szakmai tá­jékoztatók igénye is, ahol az egyes pályák nehézségeiről sem mulasztanak el szólam. Folytatni kell a pedagógiai Ismeretterjesztést, amely már eddig is jelentős eredményeket könyvelhet el megyénkben, ahol szinte majdnem minden községben, évente megtartják a szülők akadémiáját. Számos egyéb feladat vál­lalása mellett az oktatási bi­zottság még azt is tervbevet­te, hogy megismerteti és véle­ményezi az iskolák- fejleszté­sére, a közoktatás korszerűsí­tésére vonatkozó megyei ha­tározatokat és távlati terveket. Mindenki a maga területén A társadalmi mozgósítás so­rán képesek lesznek-e a helyi népfrontbizottságok e sokrétű tervben előrehaladni egy olyan társadalmi bizottság irányításával, amely évente — mindössze — háromszor vagy négyszer találkozik? A jó in- formálódást főként írásos ta­pasztalatcserével biztosítják, és ezúton is kérik a népfront- bizottságokat, nópfrontelnökö- ket, hogy a közoktatást érintő sikeres kezdeményezé­sekről tájékoztassák írásban a Hazafias Népfront Pest me­gyei Bizottságát. Lehetőleg nem tanácskozni akarnak te­hát, hanem cselekedni. Min­denki — s lehetőleg minél többen — a maga területén, a maga hatókörében, ahol te­het is sokmindent, ha sok em­bert sikerül megnyerni, be­vonni. Kezdeményezni, csele­kedni, s a bevált kezdeménye­zéseket népszerűsíteni, átül­tetni mindenhova, ahol szük­séges és meg van rá a lehető­ség — erről van szó. Padányi Anna Négy esztendővel ezelőtt ala­kult meg a Pest megyei Gold­man György Filmstúdió azzal a céllal, hogy megörökítsék a megye nevezetes eseményeit. Több elkészült filmjüket, így például a Tanácsköztársaság emlékét idéző In memoriam-ot, az Ócsán élő Falu Tamás köl­tőről forgatott Téli kikötőt, a Pest megyei földosztásnak em­léket állító Üj honfoglalókat és az aszódi ásatásokat bemu­tató Papok földjén istennők laktak című alkotást — Pest megye sok mozijában és mű­velődési házában játszották már nagy sikerrel. Most újabb hét film forga­tása fejeződött be és az utó­munkálatok elkészülte után előreláthatóan áprilistól kezd­ve kerül sor bemutatásukra. A hármas számú megyei krónika a pilisszántói nemze­tiségi napok eseményeit, a Pest megyei művészeti hetek kiállítását, a váci Vox Hu­mana énekkarnak a megye­háza udvarán rendezett hang­versenyét és a Szentendrei Teátrum előadásainak részle­teit mutatja be. A fehér éjsza­kák és vörös tüzek városa Le- ningrádban készült, a Pest me­gyei Népfront delegációjának útjáról. Az így csináljuk mi című kisfilm a társadalmi névadó ünnepségek rendezésé­hez kíván segítséget nyújtani. A megyei krónika negyedik számában az elmúlt nyár me­gyei fesztiváljai kaptak helyet, a többi között a visegrádi színjátszó napok, a Galga menti napok és a szentendrei nyár eseményei. Az Aszódon is kék az ég című film az aszódi Fiúnevelő Intézet éle­tét mutatja be. Emlékező — emlékeztető címmel készült a megyei kró­nika ötödik száma, amely a vietnami DNFF Monoron ren­dezett jubileumi ünnepségét, a tanács választ ások eseményeit és a népművelők kitüntetéseit gyűjtötte csokorba. Az elké­szült hetedik film, a Novem­beri emlék annak a megyéből indult barátságvonatnak az útjáról számol be, amelynek háromszáz résztvevője Kijev, Leningrad és Moszkva neveze­tességeivel ismerkedett s töl­tött tíz napot a Szovjetunió­ban. S míg az ismertetett hét film rövidesen a mozik közönsége elé kerül, a Goldman György Filmstúdió tagjai már három új film készítésén dolgoznak. A Petőfi centenárium alkal­mából két film is készül. Az Pályázati felhívás népművészeti munkák készítésére A Művelődésügyi Minisztérium és a Népművelési Intézet amatőr pá­lyázatot hirdet házasságkötő ter­mek hangulatával és rendeltetésé­vel összefüggő népművészeti mun­kák, asztalterítők és könyvborítók készítésére. A pályázaton vala­mennyi tájegységünk motívumkin­csét, népművészetünk szellemisé­gét hordozó és alkalmazásában az eseményhez és a környezethez il­leszkedő hímzéssel, szőtessel és kékfestő munkával lehet részt ven­ni. A pályázóknak (illetve a közö­sen tervező és kivitelező pályázók­nak) mind a két munkadarabot — asztalterítőt és könyvborítót — el kell készítenie. A pályaműveket a Népművelési Intézet vizuális művészeti osztályá­ra (1011. Budapest L, Corvin tér 8., telefon: 358-898) október 1-ig kell eljuttatni. A csomagban mellé­kelni kell a pályaművek jegyzé­két (címe, mérete, technikája, ter­vező és kivitelező neve, lakcíme). A pályamunkákat szakmai bi­zottság bírálja. Pályadíjak: hímzés kategóriában 3 darab I díj, egyen­ként 6 ezer forint, 3 darab II. díj, egyenként 4 ezer forint, 3 darab ni. díj, egyenként 3 ezer forint. Szőttes kategóriában 2 darab I. díj, egyenként 4 ezer forint, 2 darab. n. díj, egyenként 3 ezer forint, 2 darab III. díj, egyenként 2 ezer forint. Kékfestő kategóriá­ban 1 darab I. díj 3 ezer forint, 2 darab n. díj, 2—2 ezer forint, 2. darab in. díj, ezer-ezer forint. A pályázók — szükség esetén — anyaggyűjtés céljából a helyi mú­zeumok néprajzi szakembereihez és a megyei díszítőművészeti szakre­ferensekhez, a technikai feltételek megbeszélése végett családi és tár­sadalmi ünnepeket rendező irodák munkatársaihoz forduljanak. egyik a megyében található Petőfi emlékhelyeket örökíti meg, míg a másik azokat az emlékünnepségeket, amelyeket a megye különböző települé­sein rendeznek az évforduló alkalmából. S forgatják már a hatos számú megyei krónikát is. Elismerve a stúdió hasznos munkáját, egyetlen megjegy­zésünk lenne s ez a filmek el­készültének időpontjára vo­natkozik. Egy kissé túl sok film készül egyszerre s ennek az a veszélye, hogy bemutatá­sukig néhány közülük elveszít­heti aktualitását vagy leg­alábbis kevésbé lesz figyelem­felkeltő, mintha nem sokkal a megörökítést követően kerülne a közönség elé. Talán megold­ható lenne egy-egy forgatásá­nak befejezése után azonnal hozzákezdem laborál ásához, vágásához, összeállításához — ez lényegesen csökkenthetné az időt bemutatásáig. P. P. Zzuzsi II Bilicsi Tivadar, a Vígszínház művésze újból nagyapa, meg­született a negyedik unoka: Zsuzsi II. Mint ismeretes Bi­licsi Tivadarnak négy lánya van, s most már négy leány unokája is. Képünk Zsuzsika névnapján készült. Gábor Viktor felvétele Divat a századforduló és a századelő művészete, a sze­cesszió. Áradó-indázó díszítés­sel teli bútorok, édes, sőt, agyonédesített küllemű hasz­nálati tárgyak, fárad tezínű kel­mék és busongó lírájú irodal­mi alkotások újra kelendőek, és újra kelendő az az író, aki ennek a különös, sajátos han­gulatnak kiemelkedő művésze volt: Szép Ernő. Több darabja került a közelmúltban ismét a színpadokra; a kritika és a kö­zönség szinte felfedezésként üdvözölte a Patika — vagy ép­pen a Lila ákác reprizét. Szép Ernőben persze, naív- ság lenne csak az elomló han­gulatok, a rafinált stílus, a sokszor már-már affektált nyelv mesterét látni. Ez csak a — kétségtelenül szokatlan erővel szembetűnő — felszín. De aki egy kissé is mélyebbre tekint, észre kell hogy vegye az író ironikus társadalombírála­tát, a sóhajok, epekedések, zo­kogások, drámázások és hiszté­rikus kitörések, az egész fel- fütött-felfokozott előadási mód mögött a való élet keserű és komisz pillanatait. Ostobaság lenne Szép Ernőt a korszak nagy tórsadalómkrrtikusaihoz vagy éppen forradalmi lángo­lása költőihez, íróihoz mérni — de a maga csendes és szelíd módján benne is ott érződik mindaz, ami az első világhá­ború előtti másfél évtized ma­gyar valóságában a Szép Er- nő-i művészalkat számára, sé­relmesként, rosszként érzékel­hető volt. Lám, ebben már a címével is némiképp affektáló művé­vel, a Lila ákáccal is, mit mond a felszínen? Azt, hogy egy kedves-link, éjszakázó, or­feumba, kaszinóba járó, költő­tehetséggel megvert ifjú bank- pénztáros, bizonyos Csacsinsz- ky Palika (mint minden név Szép Ernőnél, ez is már fél jellemrajz) reménytelenül, a „nagy” szerelemmel szereti a kacér szépasszonyt, Bizonyos- né Lolát, s észre sem veszi az igazi szerelmet, melyet egy kis varrólányból lett kaszinótün­dér, a hamvasság, a báj, a népmeséi tisztaság és egysze­rűség édes megtestesítője, Tóth Manci kínál neki. Mire feléb­red, s kijózanodik, a szépasz- szony kegyét elmafláskodta, a kis tündér szerelméről pedig lekésett. ténet, kellő mennyiségű vérrel, kard párbajjal, kegyetlenkedés­sel és túlfeszített szenvedél­lyel. Keiichi Ozawa, a rendező, nagyon jól ismeri a műfaj minden kellékét, s hatásosan élni is tud velük. Az is két­ségtelen, hogy Japánban az ef­fajta filmek éppúgy futósza­lagon készülnek, mint Olasz­országban a kosztümös kaland­filmek és westemek. így az­tán a film erősen sablonos jel­lege egyáltalán nem meglepő. Tipikusan televíziós műfaj a félórás filmnovella. Ez a há­rom film is — Háromkirályok ajándéka, Mateo Falcone, Az orr — a lengyel televízió szá­mára készült. S hiába jegyzik pompás írók — O’Henry, Pros­per Mérimée és Gogol — a történeteket, így együtt, egy filmműsorban, kivált, hogy semmi tartalmi összefüggés nincs közöttük, csaknem telje­sen közömbösítik egymás ha­tását. Takács István FIATALOKI A FŐVÁROSI 4. SZ. ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT SZAKMUNKÁSTANULÓKAT ISKOLÁZ BE az 1973/74-es tanévre, az alábbi szakmákban: — kőműves, — ács-állványozó,- épületburkoló,- tetőfedő,- bádogos, — épületlakatos,- villanyszerelő, — víz-gázszerelő,- asztalos,- szobafestő-mózoló, — épületgép-szerelő, — vasbetonkészítő. A vidékről beiskolázott fiatalok számára tanulóotthoni ellátásról gondoskodunk, és ösztöndíjat, szerszámot, munkaruhát, ' védőfelszerelést adunk. A kőműves, az ács-állványozó és a tetőfedő szakmát tanulók mindezen felül havi 200 Ft ösztöndíj-kiegészítést is kapnak. JELENTKEZHETNEK: jelenleg Vili. osztályos tanulók, valamint azok a fiatalok, akik a 17. életévüket még nem töltötték be, személyesen vagy levélben, vállalatunk Munkaügyi Osztályán: Budapest IX., Hámán Kató út 3—5. Goldman György Filmstúdió Hét film bemutatásra vár Házasságkötő termekbe

Next

/
Oldalképek
Tartalom