Pest Megyi Hírlap, 1972. április (16. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-16 / 89. szám
1372. Április is., vasárnap "&űriap Mindennapi tejünk Nem tartozunk a nagy tejfogyasztó országok sorába, még a középszintet is alig érjük el. A táplálkozástudományi szakemberek éppen eleget korholnak bennünket ezért, jószerével eredménytelenül, hiszen évről évre közel azonos szintet ér el a tej- és tejtermékfogyasztásunk egy főre jutó átlaga. Míg a Szovjetunióban 180, Csehszlovákiában 190, Ausztriában 200, Angliában 220, Lengyelországban 258 liter, a skandináv országokban pedig még ennél is jóval nagyobb az évi tejfejadag, addig nálunk alig haladja meg a 110 literi! A kertben, lakásban használatos virágcserepek földdel való megtöltéséhez aligha lenne érdemes gépet vásárolni, de a nagyobb kertészetekben már kifizetődő lehet az alkalmazásuk. Az angol Terra Force berendezésével óránként 1000—1200 darab cserepet lehet megtölteni virágfölddel. A gépkezelő ülve végzi a munkát, két pedállal dolgozik: az egyikkel az adagolást irányítja, a másikkal a rázószerkezetet működteti, mely a cserép megfelelő telítettségét biztosítja. A komposstot, virág- földet az alsó kúpos tartályba töltik be, onnan kis serleges elevátor szállítja fel a töltőgaratba, ahonnan megfelelő adagonként csúszik bele a cserépbe. A töltőgépet hálózati árammal táplált elektromotor működteti. Termeléstechnologiai tesztek technika Műtrágyák földrajza Az' emberiség élelmiszer- ellátásában igen fontos szerepet játszik a műtrágya. Egy angol kutató közvetlenül a második világháború után két évtizedes előrejelzést adott a FAO számára a világ műtrágya-felhasználásáról. Adatai csaknem beigazolódtak, de a káliumtrágyákból a vártnál nagyobb mennyiséget használtak fel. Földünkön a táplálóanyag-elosztás úgy alakult, hogy Európa viszonylag nagy mennyiségű foszfor- és káliumtrágyát, Ázsia viszont e trágyákból keveset használ fel a nitrogéntrágyákhoz mérve, USA és Kanada pedig közbenső helyzetet foglal el. Az egy hektárra eső műtrágyaadagolásban Európa vezet, majd Észak- és Közép-Amerika következik. Dél-Amerika, Ázsia és Afrika mindössze 6— 13 kg műtrágyát használ fel hektáronként. Az egy főre jutó műtrágyafelhasználás terén Ausztrália vezet és Ázsia foglalja el az utolsó helyet. A világ számos országában növekszik a folyékony trágyák felhasználása. Az USA-ban a hatvanas évtized első felében több mint kétszeresére emelkedett a cseppfolyós ammónia, a vizes ammóniákoldatok, a nitrogénoldatok, továbbá a folyékony kevert trágyák használata, a szilárd trágyáké viszont ebben az időszakban alig növekedett. Az újburgonya nagyon kedvelt és értékes táplálék. Éppen emiatt sokat foglalkoznak azzal, hogyan lehet csökkenteni a termesztéséhez szükséges időt. Ennek a törekvésnek az eredménye a burgonya-elő- hajtatás különböző módszereinek kidolgozása, amit elöcsí- ráztatásnak is neveznek. Ha ugyanis a vetőgumókat úgy ültetik ki, hogy már zömök, egykét centiméteres, enyhén szí- nezödött hajtások vannak rajtuk, nyolc-tíz nappal korábban szedhető alóluk újburgonya. A kezelés hatására a termés mennyisége is emelkedik. Korai, tehát virágzáskor való szedésnél akár ötven százalékkal is, de kései szedésnél is legkevesebb 4—5 százalékkal. Az elöhajtatáshoz korai fajtáknál három-öt hét elegendő, és nem szükséges magas hőmérséklet sem, legkedvezőbb az egyenletesen 10—15 C fok léghőmérséklet. Az elöhajtatásra kiválogatott tyúktojás nagyságú gumók, lapos ládákba, egy-két sorosan berakva kerülnek a hajtatóhelyiségekbe. Hajtatni minden olyan helyisénben lehet, ahol biztosíthatók a megfelelő körülmények. így akár kamrában, előtérben, szobában is előhajtathatók a burgonyagumók. Nagyobb mennyiségű Kis tejfeldolgozó üzem géppel. Tej, vaj, sajt és a többi tejtermék kielégítő mennyiségben és minőségben áll rendelkezésünkre az üzletekben. Látszólag tehát tökéletes' egyensúlyban van egymással a kereslet és a kínálat, de ez csak részben igaz. Valójában csupán tetemes tejpor- és vajimporttal tudjuk a tejtermelésben mutatkozó hiányt pótolni (1970-ben 6600 tonna vajat és 34,5 ezer tonna tejport voltunk kénytelenek behozni; vajimportunk közel kétszerese volt az exportunknak). A bajok gyökere az, hogy hazánkban már jó ideje fokozatosan csökken a tehénállomány. 1960-ban közel 880 ezer tehén volt az országban, ma mintegy 730 ezer a tehenek száma. Hogy a fogyasztók nem gumó melegágyi ablakkal fedett veremben hajtatható legegyszerűbben. „Minipack—601” tejcsomagoló érezték következményét a tehénállomány csökkenésének, az annak tulajdonítható, hogy jobb takarmányozással és fajtanemesítéssel 10 év alatt 2200- ról 2500 literre tudták növelni a teheneik átlagos évi tejhozamát. Még legalább 200 ezer tehénre volna szükség a hazai tej-, vaj- és tejporszükséglet importmentes kielégítéséhez — vélik a szakemberek. Az elmondottak ismeretében tehát „rossz” rágondolni, hogy mi lenne, ha az ország népének megjönne a tejivó kedve. A tehéntől a fogyasztóig A negyedik ötéves terv célkitűzése szerint 1975-ben 2250 millió liter tejet kell termelnünk, mintegy 400 millió literrel többet, mint jelenleg. Ez a tejfeldolgozó ipar további korszerűsítését, bővítését is1 megikívánja. Az iparág tervszerű fejlesztése érdekében már eddig is sok minden történt. Jó ideig csupán nagy, ipari méretű tejüzemek kialakítása volt a cél. Ennek során regionális centrumokat hoztak létre nagykapacitású „tejgyárakkal”. Jó példa erre á Miskolci Tejüzem, az ország egyik legkorszerűbb tejfeldolgozója, amely naponta 150 ezer liter tejet fogad. Hetvenötezer litert palackozva, illetve fóliába csomagolva juttatnak el a fogyasztókhoz. Az üzemben levő berendezések nap'i 700 liter joghurt és kefir, 1400 liter kakaó, 600 liter habtejszín, 7500 liter tejföl, 5000 kilogramm túró és 3200 kilogramm vaj előállítását teszik lehetővé — sorolják az adatokat nem kis büszkeséggel a modern tejkombinát tervezői, az Élelmezásipari Tervező Vállalat szakemberei. Az utóbbi években, azon célkitűzés kapcsán, hogy az ország minden tejet fogyasztó lakosa pasztőrözött (csira- mentes’tett) tejhez juthasson — jóllehet, már nagyrészt tbc- negatív tehénállománnyal rendelkezünk —, egyre több mezőgazdasági szövetkezet vállalkozik a tejfeldolgozásra. Napi 3—6000 liter kapacitású kisüzemekről van szó, amelyek fogyasztói tejet, étkezési túrót és tejfölt állíthatnak elő. Ezek elterjedése azért is előnyös, mert olyan területekre is kiterjesztik a- tej- és tejtermékellátást, ahol eddig ezt nem tudták kielégítően megoldani. Ma hazánk mintegy 2900 községéből már 610-ben van pasztőrözött t ej ellátás. Higiénikus tejkezelés Hiába a legmodernebb nagy-, közép- vagy kisüzem, ha rosszul kezelt, meleg, megnőtt s'avfokú tejet kap feldolgozásra. Alapvető feltétel tehát a tej higiénikus körülmények közötti fejése, annak a legrövidebb időn belül 5—6 C fokra való lehűtése, és e hőmérséklet tartása egészen a feldolgozásig. Ehhez az egész országot behálózó, megfelelő hőikapacitással rendelkező szervezetre lenne szükség, ennek a megvalósulásától még igen messze vagyunk. Nem kisebb probléma a szállítás kérdése sem, amihez jól szigetelt (és megfelelően tisztított) tejtankok, és járművek nagy számban szükségesek. ' Nem kétséges, hogy a jövőben — a higiéniai követelményekre való tekintettel — csupán olyan technológiák jöhetnek számításba, amelyek biztosítják, hogy a tej a kinyerés, a feldolgozás és az értékesítés ciklusai során a környezet hatásának távoltartásával alakuljon át késztermékké, jusson el a fogyasztókhoz. Ehhez a tejipari csomagolástechnika nagymértékű fejlesztésére is szükség lesz (formatartó, tetszetős, lehetőleg „egyutas” csomagolás' stb.). A tejipar gondol arra is, hogy az életszínvonal emelkedésével a fogyasztók minőség és választék iránti igényé- nyek a fokozódása Is jelentkezik. A termékválaszték bővítése érdekében az utóbbi években kétségtelenül igen sokat tett a tejipar, a külföldi tapasztalatok birtokában azonban nyugodtan állíthatjuk, hogy lehetőségeit még közel sem merítette ki. A Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet (MGI) alapvető feladata, hogy kutató munkája során — a komplex módon gépesített termelési eljárások és egyedi gépek vizsgálatával — minél több hasznos tapasztalatot tárjon fel a mezőgazdasági üzemek műszaki fejlesztésével foglalkozó szakemberei számára. A vizsgálatok tapasztalatait, eredményeit az intézet saját kiadású közleményeiben teszi közzé. A 100 éves fennállását nemrégiben ünneplő MGI ebben az évben adta ki a Mezőgazdasági gépesítési tanulmányok c. sorozatának a 18. évfolyamát. E tanulmányok tudományos igénnyel készülnek, s egy-egy füzet a gépesítés alapvető kutatási eredményeiről ad igen hasznos új ismereteket a gépesítés fejlesztésében érdekelt tér* vező, gyártó szakembereknek és a társintézetek kutatóinak. Az intézet kiköltözése Gödöllőre, a jobb munkahelyi feltételek megteremtése tette lehetővé, hogy a friss információk áramlását meggyorsítsák, eredményeiket az eddigieknél rövidebb idő alatt eljuttathassák a termelő üzemekhez. Két éve annak, hogy — a külföldi gépvizsgáló állomásokhoz hasonlóan — az MGI is megjelenteti Mezőgazdasági Gépvizsgálati Értesítő című teszt-sorozatát. Azóta közel hetven új gép vizsgálatának eredményéről adtak ki ilyen értesítőt, s ezek ma már minden termelőszövetkezetben, állami gazdaságban, tervező intézetben, gyárban megtalálhatók. Csereképpen megküldik a külföldi partnerekhez is. így lehetőség van arra, hogy az intézet munkatársai tájékozottak legyenek az általuk még nem vizsgált, de a magyar mezőgazdaság számára hasznos gépekről. Ebben áz évben tovább bővült az intézet kiadványainak választéka. Az új kiadvány, az „Értesítő Termelés- technológiák Műszaki Vizsgálatáról” sorozat a legátfogóbb gépesítési szakismereteket adja egy-egy termelési ágról. 1971-ben 12 önálló füzetet jelentettek meg olyan fontos témában, mint a kukoricatermelés, a lucernabetakarítás háromféle lehetősége, a gabonabetakarítás teljes gépesítése, a műtrágyakezelés és kiszórás, az almatermelés, a gépesített mezőgazdasági útépítés stb. A sorozatot az idén folytatják, s további 14 témában terveznek termelés - technológiai tesztek kiadását. Bordázott műanyag cső A műanyag csövek már eddig is szép karriert futottak he annak ellenére, hogy számos olyan tulajdonságuk van, amelyek használatukat erősen korlátozzák (vákuum hatására összeroppannak, a belső nyomást csak kevéssé bírják, vegyi cs hőhatásokkal szemben nem eléggé ellenállóak stb.). A képen látható ún. Heliilex-cső — görög szabadalom —, mely úgy készül, hogy a műanyagba el nem válóan — ugyancsak műanyagból való — spirálbordázatot építenek be, már mentes az „ellenjavallatoktól”, legalábbis azok legnagyobb részétől. Súlya fele az azonos rendeltetésű gumicsőének, tartóssága viszont négyszerese. Mínusz 20 és plusz 60 C fok között nagy biztonsággal használható, kitűnően bírja a külső és belső nyomást, valamint a vákuumot. Olyannyira kopásálló, hogy a'íár kőzúzalék is szállítható benne valamilyen folyadékban úsztatva. Ráadásul egyes vegyi hatásoknak is jól ellenáll (pl. a sós tengervíz káros befolyásának), nem úgy, mint sokkal kényesebb elődei. Elektronikus levélke Timitjásev, a kiváló növényfiziológus, már a század elején megjósolta, hogy eljön az az idő, amikor automatizálni lehet a növények vízháztartását. Ez az idő most elérkezett. Az „elektronikus levélkének” nevezett adattovábbító segítségével időben és pontosan meg lehet állapítani, mit igényel a növény. A növény — az állatoktól eltérően — néma lény, vagyis nehezen érzékelhető, hogy miből, mekkora mennyiségre van szüksége. Az „elektronikus levélke” azonban megtanítja „beszélni” a növényt, vagyis elektronikus jelek formájában továbbítja a szükséges információt a számítógéphez. Mesterséges köti Az ötletet a vitamindús növények termesztésének meghonosítása adta. E növények oltóvesszői szeszélyesek, csak akkor eresztenek gyökeret, ha a sejtekben megfelelő a nedvesség belső nyomása. Ahhoz, hogy ezt a szintet tartani tudjuk, a növényből csak nagyon lassan távozhat el a nedvesség. Ezt mesterséges köddel lehet elérni, mert így szabályozható a viszonylagos nedvességtartalom, s a leveleket, a szárat vékony vízlepel borítja. A csipkebogyó, a kakaó, a kávé, a rózsa, a ribizli, zöld, gyorsan nöi'ekvő vesszői ilyen körülmények között nagyon hamar gyökeret eresztenek. A világ sok országában dolgoznak a mesterséges köd előállításán, mert segítségével erőteljesebben növekszenek a cserjék, kevesebb területet igényelnek, könnyebbé válik az öntözés, a permetezés és a növényápolás, maguk a növények pedig jobban ellenállnak a betegségeknek. Még mindig megoldatlan ugyanakkor a másik probléma, hogy a túlságosan erős mesterséges köd ki ne lúgozza a növényekből az értékes ásványi sókat, de a mesterséges köd szabályozása bonyolult feladat. Erre a célra megpróbáltak felhasználni különféle nedvességmérőket, óraműveket, hőszabályozókai, érzékeny egyensúlyozó műszereket, fotocellákat, és így tovább, változó sikerről. Az „elektronikus levélke” viszont csaknem egytizedére csökkenti a vízfelhasználást. Ma a Szovjetunióban, az Egyesült Államokban és Angliában gyártanak ilyen műszereket. Az „elektronikus levélke” egy szigetelőből áll. amelyre két elektródát erősítenek. A vezető tulajdonságokkal nem rendelkező lemezt készíthetik textolitból. ebonitból, porcelánból, plexiből. Jól kihasználható a polietilén alapra rögzített platinaelektróda is, amelyeket szűrőpapírszalag köt össze. Az elektródák távolságának változtatásával úgy lehet szabályozni a vízadagolást, hogy az a gyökeret eresztő oltóvesszők sejtjei fiziológiai állapotának a legjobban megfeleljen. ..Beszélni” tanulnak a növények Az elektronikus adattovábbítót eredményesen próbálták ki szabad talajon, és különleges kamrákban is. Segítségével szinte áldandó nedvességtartalmat sikerült elérni. Ezek után nem nehéz elképzelnünk, hogy előbb-utóbb megjelennek majd az olyan adattovábbítók, amelyek jelzik, ha a növény nitrogénhiány- nyal küzd, ha hiányoznak különböző ásványi sók, és így tovább. Az agrokémia eszközeivel biztosítani lehet a növény fejlődésének legoptimálisabb feltételeit. Az a lényeg, hogy mindig tudjuk: mire van szüksége a növénynek. Ehhez nyújtanak segítséget az „elektro- ,nikus levélkék”. „Gyorsított" burgonya * » * i
