Pest Megyi Hírlap, 1972. április (16. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-16 / 89. szám

res»

Medrei

8

'^Mírlap

1972. ÁPRILIS 16., VASÄRNAP

DOBRENTEI KORNÉL

MEZTELENÜL

Meztelenségem a Tejút magánya, lángból kitépett testem halak ezfisthídjára feszül s fölzeng, akár a könyörölet hűvös márványszimbóluma előtt a kántori pátosz. Kínlódva lettem izzó lugasa tengereknek. Takaratlan húsom szégyenével bűvös

kaput én szakítottam a hold Buddha-fején, hogy halelujás láva fürössze üszőkké anyaszült gúnyámat, hozzon fekete pipacsot a mélyből, ahol az imádat lakozik, míg sebeim bővérű tavára nagy kötelek legendái suhannak! Mezítelenségem tükrében itt vagyok,

szörnyű örökségként bűneimre hagyottan, irtózatos-védtelenül Homlokom mögött erek harsonáznak, amint a súlyok fensége porba aláz! Nem tudom kinek a mérhetetlen szánalmáért hévül együgyű kitakartságom, legeli az éj ménese, belőle innia kéne,

mezítlenségem nárciszfolyam is! Sugárzó, akár az anyakéz szenvedése, de könyörtelen, mint az ítélet! Arcom szétmarcangolt gyúródeszka, szenteli tészták fehér születése, arcomon szikrázik a sátán jégverése, Megszállott kitárulkozásom valaki jelenének gyönyörű piedeszta

Maradok mezítelen, akár a szeretet, takarózom madarakkal, de soha mással! Engem halál nem dicsér, nem átkoz, amíg minden élet megaláz Szivem vágóhidak címere, vigyétek, ínyenc tőrnek vessétek oda Kezem nem üt, nem simogat, föltartott kezem égbedöfött fohász!

7ArSSSS/SSS//SSSSS/SS/SS/SS/SSfSS//SSSSSSSS/SS/SS/S//SSS/S/SSSSS/SSSSSSS/SSjWSSSSSSSS//SSSS/SSSSSySSS/SV'S////SSS/SS///SySSSSSSSSS//S.

A hegyre kanyargó betonút mellett, túl az utat szegélyező kerékvetőköveken, körülbelül az árok szélén, ágaskodó gesztenyefákkal egymagasságban állt a villa. Teraszának vörösre festett vaskorlátja már a gesztenyefák felett villant.

Három férfi ült a teraszon, nádfonatú karosszékben, kezükben látcsövet tartottak. Mozdulatlanul ültek és a hegyre kanyargó betonúton át a völgy felé irányították látcsöveiket.

Egy aránylag sebes folyású folyó húzódott a templomtornyok és partmenti lakóházak tetejére szerelt reklámszövegek alatt. Tevere, Rohne, Dune vagy Tisze volt a folyó neve.

— Azt nézzétek, ott balra, a sárga ház előtt, közvetlen a kapu melletti ablak alatt.

— Mind'-; alulról üt és az áll közepére, iszonyú jó szem- mértéke lehet. Mindig pontosan az állcsúcs közepére.

— Hát nem egészen. Ez például kicsit jobbra hordott. — Inkább balra.

— Jobbra.

— Középen volt az, ponto- •< •an az állcsúcson. $

— De ha nem támaszkodik ^ a falnak, valaki hátulról rög- ^ tön fejbe vágja.

— Az se rossz ott, a hús- ^ üzlet előtt; gyakorlott és fe- ^ lettébb harmonikus mozdula- tok. Mintha vattacsomóban ^ járna; jobb láb előre, bal kéz- ^ zel megmarkolja a vállat, job- ^ bal a tarkóra üt... Azaz üt- $ ne... a szerencsétlen... Jól ^ látom?... Kés van nála? ^ — Úgy néz ki.

— Előtrenyúl bal kézzel... & Nem, már nem üt...

— Érdekes a ruhaszövetek ^ között villanó fém megkapó ^ biztonsága, nem gondoljátok? ^ — Elcsúszott.

— A másik a hóna alá ^ nyúlt. ^

— Egy északspanyol rene- ^ szánsz faszobrász Piétáján 5 láttam két testnek ilyetén $ egymáshoz kötődését.

— Viszonyulását.

— Relációját.

— Ahogy az érzés őszinte- ^ ségét a pátosz melegével egye- &

Biti. $

— A realizmust nagyvona- ^ lúsággal párosítja, ha szabad > így kifejezni magam.

— Igen, valahogy úgy... 5 Amannál is kés van?

— Melyiknél?

— A húsüzlettel szemben. $ — Nem látom.

— Pedig az, az van nála! $ — Meg kell, hogy mond- $ jam nektek, bizonyos fokig J artisztikusabbak ezek a kést í markoló kezek. És dinamiká- $ jukban is izgalmasabbak ezek $ a hashoz, mellhez, vállhoz $ kapkodó mozdulatok.

— Nem beszélve a vér erő- $ teljes színéről. Szinte berob- ; bánnák a ruhaszövetek egy- ! hangúságába.

— Azt nézzétek! Ez igen, ez ! eredeti!... Mintha evezne:! egy csapás jobbra, egy csapás S balra, egy csapás...

— Valóban eredeti, kétség- j télén tehetség.

— Persze, ez a stílus azért! nagy veszélyeket rejt magá- ! ban. Néha úgy tűnik, mintha i félelmében vagdalkozna. ’

Öregek

GYORFFY LÁSZLÓ:

ÜGYNÖKTOBORZÓ

— Teljesen mindegy. Klasz- szikusan biztos, humorral telített evező-módszer.

— Eredeti!

— Figyeld, mo6t leguggol. Zseniális! Fölötte ütik egymást, ő meg a fal tövében guggol. Óriási!

— Ezt jól kitalálta!

Rövid időre elhallgattak.

— Holnap szél lesz, vörös a nap.

— Szinte a barokk hangulatvilágával azonosíthatók ezek a vöröses, rőt fényben lassuló mozdulatok.

— Azt a fickót elő kell keríteni.

— Gondolod?

— Rendkívül eredeti ez az evező-módszer.

— Ahogy az előbb megjegyeztem, talán félelmében ilyen a stílusa.

— Lényegtelen.

— Viszont némi aggállyal tölt el az a tudat, hogy hétről

RUDNAI GÁBOR:

Induló

Ha gyász» ha nász,

ha vezér hadonász, zenében egy az ütem. Köldökzsinór, akasztófakötél — formalitás, mert mind, aki él, zászlórúd kottafejen.

VÁRNAY DEA:

Tavaszi dal

Űj nyarat firkál az égTe az idei tavasz. Virágfüzéres ágakat himbál a szél bakfisok derekán színes rojtú övék ringatlak.

Ránkborul a 1 ebbenő szárnyú feltartóztathatatlanul közelgő nyár és felráz

keserű álmainkból.

fSS/S///fSS/SfSS/SSSSSSSSSSSSS/S/SS/SSSSSSS/SSS/S/SSSSSS//S//S/S/r/S/S/S

G. SZABÓ LÁSZLÓ

Tökéletes csend

Fán csiripelve csüggő eleven fürtö zeng tőletek a sugárút technikátok csodálatos e cresce- és decrescendókat Karajan is megirigyelné ti ismeritek a szünet szerepét ha elnémultok egy-egy pillanatra hiába lárma szirénasüvöltés mint a világ születése előtt oly telt és teljes tökéletes a csend

CSÁVÁS LAJOS:

Recitatív

Kéreg alatt, bőröd alatt, ha az egek beomlanak, iszonyú csöndek konganak, és rád dőlnek képzelt falak, roncs képek és rozsdás szavak, mérgezett esők hullanak, csak botorkálsz már, mint a vak, s mégis kutatsz, hátha maradt véletlenül a rom alatt néhány sértetlen pillanat.

/JW’/rssjyssssszrsssrssssrssssss/jrssrssssssss/rssss*?

WÜRTZ ADÄM: ILLUSZTRÁCIÓ, RAJZ

Tizenhat éves

Idegenek lehetnek ezek a dolgok az egyetemtől, mert ott könyvbéli tudományokkal foglalkoznak. Az orvosi ügyekhez meg ő nem ért. Tépelődve ült, elvesztve biztonságérzetét. Kis szünet után a lány megszólalt, kérdezés nélkül beszélt az egyetemről meg a közelgő szünidőről.

— Még két hét, és vége az évnek. Megyek haza öt hétre a Tisza partjára, pihenni.

— Én is ott lakom — csillant meg az érdeklődés a hangjában.

A Tisza kiemelte Ferkót a tanácstalanságból. Rátaláltak a közös témára. Megtudták, hogy egy városban laknak, még az is kiderült, nem is túlságosan messzi egymástól. Ferkó egészen feloldódott, és olyan izgalmasan mesélt a hajnali halászatról, a hagy csónakkirándulásokról, hogy már-már azt tartotta volna rendellenesnek, ha ilyesmit nem értene meg a vele szemben ülő fehér arcú, szürke szemű vonatismerős. Olyan hévvel, gyerekes boldogsággal mesélt, hogy a lányt is magával ragadta. Vidáman, pajkosan nevetgettek. Alig vették észre, hogy a vonat megérkezett. A lány elmagyarázta, hogyan lehet eljutni a bútorgyárba. Azután megígérték egymásnak, hogy a jövő hónapban alaposan igénybe veszik a Tiszát. Régi ismerősökként kezet fogtak, s hopp’, még a nevüket sem mondották egymásnak:

— Ferkó.

— Kató.

Kató pillanatok alatt beleveszett az embersűrűs Körút késő esti forgatagába.

Megindult ő is könnyű bőröndjével a szállására, és útközben olyan érdekes gondolatai támadtak, amilyenekkel még nem foglalkozott.

Milyen ügyesen, szabályosan tudott beszélgetni ezzel a tanult nővel — állapította meg elégedetten. Az csak hallgatta figyelmesen az ő mondanivaI

SIKLÓS JÁNOS:

Néhány hónapja töltötte be i tizenhatodik évét és eszten- lőre a maga gazdájaként, ipa- ■i szakmával kezében lép a nlágba. Folytatója a nagy- ipai, apai örökségnek. Ö is: lesz. Mert a Kiss család ta- án már egy évszázada hor- lozza, apáról-fiúra viszi a ?erenc nevet, meg az asztalos izakmát. Nem akármilyen szakma a műbútor — onnan nár csak pár lépés a művé• izet, mondogatta idős Ferenc soha nem szűnően, e tényleg szép mesterségnek mindig új is új vonásait, egyetlen fia ilőtt. Meg aztán évek óta nég iskolás korában kezdte ?erkó, otthon az iparengedély neg az adó elől titkolt, kony- iabútoron, ebédlőn, jobb hiún melegágy rámán a városszéli bolgárok részére. Idős Ferenc megszerettette fiával a nesterséget, okosan, célszerűen, és az iskola után beállt í városi asztalosüzembe — ihol az apja dolgozik — ipari tanulónak.

Pedig jófejű gyerek volt az iskolában. Az igazgató egyre bíztatta az apját, taníttassa tovább a Ferkót.

— Jóeszű emberre van szükség a mi szakmánkban is. Mit érek vele, ha tanul is fényesfenekű tisztviselőnek kerül az irodára? Se szakmája, se jövője és ezekből annyi van, hogy csak győzzük őket. A mai világban a munkásoknak van a legtöbb becsületük, mert azok termelik a valóságos értéket — mondogatta az igazgatónak saját „filozófiáját", ha fia ügye szóba került.

— Érettségi után még jobb esze lenne a gyereknek a szakmában, hiszen az lenne a jó,

ha nálunk érettségivel lehetne valakiből szakmunkás — hajtogatta igazát a direktor.

Ferkó szívesen hajlott az apai szóra, szerette ezt a szakmát. Most, hogy a Tisza-parti városból a fővárosba utazik életében először egyedül, igazi, felnőtt embernek képzeli magát. Azért küldték éppen őt a többi nyolc tanuló közül, mert akaratával, szorgalmával a legelső. Vérbeli műbútorasztalos lesz. Megnézhetik majd azt a hálót az angol lordok, meg a német „von”-ok, amit ez a gyerek készít exportra, így vélekedtek az öreg szakmunkások Ferkó jövőjéről.

A vonatban elhelyezkedett az ablak mellett, háttal a menetiránynak, mert a másik hely egy kisebb méretű lakkbőröndről, újságról, könyvről ítélve: foglalt. Fortyogott magában, mert eszébe jutott anyjának féltő intelme. Óvakodjon minden ismeretlentől. Ne járkáljon este sehova, mert könnyen a nyakában marad egy utcanő. írjon aztán a megérkezéséről azonnal, majd arról, hogyan telnek a napjai a bútorgyárban. Nem szerette ezt a sok aggodalmat.

„Mivégre? Hiszen én már nem tízesztendős kölyök vagyok. Tudásomért küldtek egy hétre tapasztalni, tanulni, ismerkedni. Az én érdemem ez, nem anyámé. Még szép, hogy nem piszkálta fel apámat, kísérjen fel, azután a hét elteltével jöjjön értem. Micsoda háklis asszony a mutter. Na, de majd másként csinálok én mindent, csak menjek haza" —, bosszankodott így enyhén, gyerekesen, miközben elnézte a suhogó-csattogó vonat ablakából a június végi kánikulában a vasárnap délutáni nap ferde sugarait, a bágyadtan kínlódó gyömölcsösöket, a hirtelen sző- kült nagy búzatáblákat, ahogyan egymásutánban sorjáztak a tovaszaladó vonat mentén.

Sokáig állt az ablaknál, gondolataival bíbelődött, nézte a szép nyári alföldi tájat, és nem vett tudomást semmi másról.

— Szabad, nagyon melegem van — szólt és helyet csinált magának az ablaknál a szemben ülő utas. Egy lány.

Észre sem vette a bámész- kodásban, hogy mikor foglalta el helyét. Csak most, már jóval túl a fele úton egyszerűen ideallt melléje taszigálódva, tapintatosan. Fejét kitartotta a nyitott ablakon, élvezte a vonatcsinálta gyorsjáratú léghuzatot. Válláig érő sötétbarna haját összeborzolta a szél, és néha-néha Ferkó arcába csintalankodott egy-egy elszabadult illatos tincs.

Az ablaknál álltak ismeretlenül, szótlanul, amíg a nap utolsó vörösen-sárgán villanó képe eltűnt a szürkeségbe vesző budai hegyek mögött. Esteledett. Meggyújtották a rosszul világító kupélámpát. A nagy meleg is alábbhagyott. Ferkó visszaült a helyére és néhány percnyi töprengés után bátortalan hangon elkérte útitársától az újságot, de aztán visszaadta, mert a fakó fényben nem látta a betűket. A lány is elhelyezkedett kényelmesen, a sarokba dőlve. Most először ültek egymással szemben a hosszú úton.

— Hová utazik? — kérdezte az útitársnő, természetesen, könnyed hangon.

— Budapestre,

— Vidéki?

— Igen. Az angyalföldi bútorgyárba megyek egy hétre.

— Mi a szakmája?

— Műbútorasztalos. Jövőre szakmunkás leszek — felelte hadarva, egészséges barna arca olyan vörösre változott, mint a paprika.

— Szereti a mesterségét?

— Az én szakmám ... művészet — válaszolta kis fölénnyel, ahogyan apjától.hallotta.

Mesélt a szakmáról. Aprólékosan mondta, hogy készül egy intarziás ebédlő, háló, egy hazai használatú valódi kolóniái garnitúra. Mennyit fejlődött, modernizálódott a bútoripar. Milyen sok pénzt keresne az állam, ha nagyobb bútorkivitelt csinálna, ha lelkiismeretesebb, alaposabb emberek kereskednének né- néhány fontos helyen. Ez biztosan idős Ferenc véleménye volt, de úgy mondta most, mint tájékozott, országló gondokkal foglalkozó, saját ítéletét.

— Magának mi a foglalkozása? — puhatolódzott.

—> Első éves vagyok, orvosnak készülök — válaszolt a lány enyhe mosollyal.

— Pesti?

— Nem. Én is vidéki vagyok.

Az ifjú asztalost meglepte a

nem várt helyzet. Ö még egyetemista lánnyal ... hiszen még lánnyal is alig beszélt. Mert a nyolcadikban Gyuris Ancika kísérgetése titokban csak játék volt. Most meg a Kormos Gizus ...az meg olyan lány... az anyja szerint mindenkinek az ágyasa, azért is tiltja any- nyira. Zavarban volt, magába süppedt, a kedve is elment a diskurálástól. Félt, hátha nem bizonyul megfelelően művelt társalgónak, meg mit is mondjon, ami érdekelné ezt a lányt. A szakma? Ostobaság volt erről ennyit beszélni, hiszen nem érti, nem is érdekelheti. Vagy a „srácok”? Az üzemi bajok?

hétre egyre közelebbi utcákban verekednek. Egy fél évvel ezelőtt még egészen lent voltak a partnál!...

— Elfelejted, barátom, hogy a cselekvésnek és szemlélődésnek ez a, már-már kiasz- szikus harmóniája, hogy ilyen felettébb demagóg módon fogalmazzak, feltétlenül biztos bástyánk!... Védelmezőnk!

— Az a fickó mindenesetre jól jön majd.

— Beszervezzük?

— Holnap előkerítjük!

A folyó túloldalán, a magas épületek tetői felett, elcsúszott a nap. Mintha hirtelen az épületek mögé dobták volna. A tetőkre szerelt állványokon reklámfények gyúltak, de az egyik meghibásodott. Csak ennyi villogott belőle, tíz másodperces szünetekkel: Biztonság... , Biztonság...

Biztonság...