Pest Megyei Hírlap, 1969. március (13. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-21 / 67. szám
1969. MÁRCIUS 21., PÉNTEK rts f MEC ^/űrlap mm Ünnepi ülés a megyei tanács dísztermében (Folytatás a 4. oldalról építjük, virágzóvá tesszük a szocialista Magyarországot. Ezután Cservenka Ferencné bejelentette az ünnepség részed ÁRPÁD: vevőinek, hogy a meghívott veteránok közül három elvtárs kívánja elmondani visszaemlékezéseit az 1919-es forradalom napjairól. A magyar tanácshatalomért is harcoltunk Megtisztelve érzem magiam, amikor a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 50. évfordulója alkalmával rendezett ünnepi ülésen felszólalhatok. Én több elvtársammal 1919-ben távol a hazától, orosz földön, fegyverrel a kézben harcoltam az orosz proletárforradalom védelméért. Távol- Keleten ért bennünket a nagyszerű hír, hogy hazánkban, Magyarországon kikiáltották a Tanácsköztársaságot Ez a hír megsokszorozta erőnket. Mi, magyar internacionalisták, akik segítettünk az orosz proletárforradalmat megvédeni, addig is tudtuk, vagy inkább csak éreztük, hogy az a harc ott, a mi népünk, a magyar proletariátus ügyéért, jövőjéért is folyik. Amikor eljutott hozzánk a magyar proletárforradalom győzelmének híre, határtalan lett lelkesedésünk. Végképp bizonyossá vált előttünk, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom nem egyedül az orosz nép ügye. Megvalósult immár a világon a második proletárhatalom, s mi büszkék voltunk arra, hogy a mi népünk, a magyar proletár- ság volt az első, mely követte az orosz példát. Kimondhatatlan öröm töltött el bennünket, hogy az Oroszországban fellobbant fáklyát a mi hazánk dolgozó népe vette át legelőször. Legszívesebben azonnal hazaindultunk volna, hogy itthon, szülőhazánkban szolgáljuk a közös, nagy ügyet, segítsük megvédeni a magyar- országi szocialista forradalmat, építeni az új országot, a dolgozók hazáját. Internacionalista kötelességünk azonban más feladatot ZSADONY MIKLÓS: rótt miránk, s mi ezt meg is értettük. Az orosz szovjethatalom léte forgott kockán. Lenin elvtárs, a szovjet-orosz kormány felhívást intézett hozzánk, magyar vöröskatonákhoz, s e felhívás megértette velünk, hogy a mi helyünk az orosz vörösfronton van; a mi legszentebb kötelességünk, a íehérbandák szétzúzása. Megértettük, hogy az orosz példa, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme tette lehetővé a Magyar Tanácsköztársaság létrejöttét is. Megértettük, hogy miközben az orosz proletárforradalom védelméért hullatjuk vérűm két, a világ proletárjainak ügyéért, így a magyar tanácshatalom védelméért is harcolunk. Maradtunk tehát orosz földön, s egyazon ügyet szolgálva, véd tűk a nemzetközi vi- lágforrradalom fő bázisát a reá törő ellenforradalommal szemben. Csita városában ért a rettenetes hír, hogy 133 napos dicsőség után leverték a Magyar Tanácsköztársaságot. Elkeseredtünk ekkor nagyon, de mégsem csüggedtünk. Tudtuk, ha még nem is egészen tudatosan —, hogy egy forradalmat. egy eszmét nem lehet végleg eltiporni, legfeljebb csak késleltetni végső győzelmét. Mi, internacionalisták, akik az orosz proletárforradalom bölcsőjénél szívtuk magunkba ügyünk igazát, egy életre szóló hittel, meggyőződéssel tértünk haza, akkor, amikor a történelmi körülmények így kívánták. Én 1921-ben jöttem haza, s ezután, a két és fél évtizedes ellenforradalmi rendszer idején, kockázatot, börtönt, meg- kínzatást vállalva, legálisan és illegális harcokban, szolgáltam tovább azt az eszmét, azt az ügyet, amely a magyar proletariátus felszabadulását szolgálta. 1945-ben, a szovjet hadsereg győzelme nyomán beteljesedett, megszületett az a szabadság, amelynek ízét 1919-ben megéreztük. Gyermekeink csak sejtik, mennyit kellett a máért küzdenünk. A ma élőkre és az utánunk jövőkre vár az a magasztos feladat, hogy tovább építsék az 1919-ben megálmodott jövőt. Mi már lassan csak szemlélői leszünk ennek a nagyszerű munkának. Hitünk, akaratunk azonban szilárd, s hiszünk abban, hogy nekünk győzni dicsőség volt, nektek győzni: kötelesség 1919 eszméi éltettek ötven évvel ezelőtt, amikor a Tanácsköztársaság leverése után börtönbe löktek, hihetetlennek tartottam, hogy az ötvenedik évfordulót is megérem. Annál kevésbbé, mert ma már a nyolcvanegyedik életévemet taposom. Az első világháborúból mint rokkant jöttem haza, halálosan meggyűlölve az uralkodó osztályokat. Az 1917-es oroszországi forradalom híre lázba hozott engem is, akárcsak a hozzám ..a- sonló dolgozókat. Figyeltük az eseményeket, mikor követhetjük az orosz proletárokat. 1918 őszén, amikor a polgári demokratikus forradalom győzött hazánkban, munkához láttunk. Egy Reiner Albert nevű elvtárs — aki, akárcsak [ én — szabómunkás volt, mint katona, anyjához jött haza | léden kommunista pártszervezetet alakítani. Kisipari város voltunk, nem Láttam biztosítva ezt a lehetőséget. Ezért azt javasoltam. próbáljunk bejutni a Szociáldemokrata Párt vezetőségébe. Ez a tervünk — kellő előkészítés után — sikerült is. Reiner elvtárs lett a szociáldemokrata pártszervezet titkára, én pedig a helyettese. Reiner elvtárs lett a motorja a ceglédi események irányításának. Az ő javaslatára döntött úgy a ceglédi munkásosztály az agrárproletárok támogatásával március 10-én, hogy vegyük át a város vezetését. Ez március 11-én meg is történt, a városháza nagytermében megalakult a munkás-ka- tona-paraszt tanács. Megválasztottuk a 11 tagú végrehajtó bizottságot, amelynek én lettem az elnöke. — így Cegléden olyan politikai helyzet alakult ki, hogy mire március 21-ének napja elkövetkezett, nálunk már a nép, a proletá- riátus kezében volt a hatalom. A Tanácsköztársaság kikiáltása után Cegléden megválasztott városi vezetés személyi összetétele nem sokban különbözött a március 11-én megválasztott testületétől. Reiner elvtárs, mint párttitkár, Szálkái István, mint a munkás-katona-paraszt tanács elnöke és én, mi hárman vezetők igyekeztünk megbirkózni az előttünk álló nagyon súlyos feladatokkal. Ilyen, különösen nehéz, szinte erőnket is meghaladó feladat volt az élelmezés biztosítása, a majdnem semmit úgy elosztani, TÜRK MIHÁLY: hogy azért mindenkinek jusson valami. Mikor május végére különösen súlyossá vált az élelmezési helyzet, mi, a város vezetői, gyűléseken igyekeztünk szót érteni az élelmiszerhiány miatt elkeseredett lakossággal. Segített nekünk ebben Urbán Pál, a régi ceglédi földmunkás-harcos, aki ekkor a megyei direktórium elnökhelyettese volt. Hirdette: „.. .ha ma nehéz is az élet, de a jövő társadalom megteremtése, küzdelem, szenvedés nélkül nem történhetik meg”. Magamról nem sokat beszéltem. Én is, mint a direktórium elnöke, a város többi vezetőjéhez hasonlóan igyekeztem helytállni a dicsőséges, egyben nagyon küzdelmes napokban. S miután az ellen- forradalom bírósága által rámrótt fegyházbüntetést letöltöttem, engem is — sok [ társamhoz hasonlóan — 1919 j eszméje éltetett a Horthy- rendszer 25 éves sötétségében. 1 Mikor 1944. november 4-én a szovjet hadsereg felszabadította Ceglédet, a Tanácsköztársaság felejthetetlen emléke adott számomra erőt ahhoz, hogy kezdeményező szerepet játsszak a kommunista párt megszervezésében, az új élet megindításában —, s azóta eltelt, csaknem két és fél évtized alatt is, az ötven évvel ezelőtt megkezdett út folytatásaként igyekeztem végezni mindenkor azokat a felelős munkánkat, amelyeket pártunk — immár a győzelmes szocializmus országában — ream bízott. munista Párt az 1930-as ével: folyamán megbízott. 1919 dicső napjai adták meg számomra azt a vezérlő elvet, ezek a napok világították meg előttem, egész életemre szólóan, azt az utat, amelyhez azóta is hűséges maradtam. A kommunizmus eszméjének, amelyet 50 évvel ezelőtt még csak megsejtve szolgáltam, igyekeztem hűséges katonája maradni idős koromra is, s ezért az ügyért harcolok ma is, amely azóta már véglegesen győzött hazánkban. Az idős elvtársak meghaló visszaemlékezései után a szovjet delegáció nevében az ünnepi ülést Szalavjev Alek- szandr Arszenyejevics, a delegáció vezetője köszöntötte. Megható ünnepélyes ese-1 mény volt a veteránok kitüntetése. Az MSZMP Központi Bizottságának javaslatára a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Magyar Tanácsköztársaság kiemelkedő harcosait magas kormánykitüntetésben részesítette. A kitüntetéseket dr. Pénzes János, a Pest megyei Tanács vb-elnökhelyettese nyújtotta át. Vágyunk, célunk vált valóra Ceglédre. Ö nem ismerte a ceglédi viszonyokat, és tőlem kérdezte meg: lehetne-e CegEngedjék meg, hogy néhány szóval elmondjam, hogyan kerültem a kommunista mozgalomba, és életem folyamán hogyan igyekeztem továbbvinni azt a lángot, amely 1919- ben lobbant fel hazánkban. Amikor 1918. őszén hazánkban is végigsöpört a forradalom szele, tizennyolc éves voltam. Ekkor jutottam el én is, mint ifjúmunkás a kommunista mozgalomhoz. 1919 januárjában lettem a KIMSZ tagja. Plakátok ragasztása, a kommunista sajtó és röplapok terjesztése volt feladatunk. Többször került sor összecsapásra köztünk, és a társadalmi változást nem akaró gazdag tirpák ifjak között. Március 21-re ma is élénken emlékszem; vágyunk, célunk valóra vált ekkor: munkáshatalom lett Magyarországon. Én, mint ifjúmunkás, vöröskatona lettem, s fegyverrel a kézben harcoltam végig a Tanácsköztársaság küzdelmeit. Száliítófelelősként szolgáltam a nagyon nehéz helyzetben levő Vörös Hadseregben. Sokszor nem találtunk szállítani valóit, s ilyenkor a küzdeni vágyó vöröskatonák elégedetlenkedtek, mert nem kaptak elég lőszert. Ilyen volt a helyzet nálunk Nagykállón is, ahol átmenetileg szervezetlenség .uralkodott. Rendelkeztünk például aknavetőkkel, de a legtöbbjében nem volt irány- zókészülék. Kevés használható fegyver és hadianyag volt. Helyzetünkben akkor történt változás, amikor április közepén megérkeztek a budapesti munkások, akik haláltmegvető bátorsággal vetették magukat a harcba a román intervenciósok ellen. A hazaszeretet és áldozatkészség ragyo- , gó példáját mutatták a csepeli | vöröskatonák, s ez igen nagy, lelkesítő hatással volt mi- reánk. De bármilyen nagy is volt a vöröskatonák hősiessége, ez a végső győzelemhez nem volt elég. A székely hadosztály áruló vezetői letették a fegyvert a román burzsoá csapatok előtt. Az ellenség a Tisza jobb partjára szorított bennünket. Majd — félve a mi ellentámadásunktól — Tokajnál felrobbantották a tiszai hidat. Az antant intervencióls csapataival szemben az ügyük igazának tudatában harcoló vöröskatonák nagy erkölcsi fölényben voltak. Mégis, a külső és belső ellenforradalmi erők túlerejének sikerült meg- döntenie az első magyar proletárhatalmat. Az ellenforradalom győzelme után Budapestre kerültem, itt dolgoztam évekig. Ezekben az években érett meg bennem igazán az az eszme, amelynek 1919-ben még csak egy- ' szerű katonájaként harcoltam; amely eszme akkor még (hiszen csak 18 éves voltam), csak ösztönös lehetett részemről. De a Tanácsköztársaság harcaiban szerzett élményeim, az akkor szerzett emlékek, tanulságok adták meg számomra azt az alapot, amelyre épülve később — harcostársaim segítségével — tudatosan kommunistává nevelődtem. S amikor 1929-ben kivándoroltam Kanadába, s ott tagja lettem a kommunista pártnak, akkor már világosan láttam, tudtam, hogy akár Kanadában, akár bárhol a világon élve, küzdve, ugyanazt az ügyet, a kommunista eszméket, a proletariátus felszabadítását szolgáljuk, ugyanazt, amelyért 1919-ben még fiatalon, itthon, fegyverrel harcoltam. Nehéz küzdelmeket, harcokat kellett a kanadai kommunistáknak is vívniuk. A célok ekkor már tudatosan álltak előttem. Az 1919-ben szerzett alapokon épült eszmei felkészültség és harcedzettseg tett képessé arra, hogy ellássam azokat a vezetői funkciókat, amelyekkel a Kanadai KomKITÜNTETÉSEK A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa érdemes és eredményes munkássága elismeréséül a munka Érdemrend arany fokozatát adományozta: Antal Adolf, Babinszki András, Bereczki János, Deák Bertalan, Dehurta Istvánná (Krifkó Borbála), Galambos Zsigmond, Gyöngyösi István, Jenei Ákos, Kalocsai Viktor, Kiss Mátyás, Kisteleki Ferenc, Lédeczi Benő, Lendvai József, id. Magócsi Károly, Maróti Lajos. Mészáros Gyula, Rágó Antal és Zsadony Miklós elvtársaknak. a munka Érdemrend ezüst fokozatát adományozta: Balogh István, Bárdi János, Borbély Mihály, Császár Sándor, Dusza László, id. Erős János, Farkas Ferenc, Farkas Ignác, Földi István, Horváth János, Hundzsa Ferenc, Jankovics Ferenc, Jámbor Sándor, Kocsis Pál, Kovacsik Benő, Kőszegi Béla, Maráczi István, Nyújtó Ferenc, Osgyá- ni Pál, Petries Pál, Seress Jenő. Suhajda István. Szabó Dobozi Dániel. Szabó István, Szeitz Rókus, Szita Dezsőné (Tesléry Mária), Tömeg István, Tóth György, Udvardi Károly, Zana Ignác és Zsólyomi Mihály elvtársaknak. w ,A kitüntetették közül sokan betegen otthon fekszenek, nekik a lakásukon adják át a kormánykitüntetést. Az időközben elhunyt Németh Mátyás kitüntetését gyászruhába öltözött felesége vette át. Az ünnepséget és a kitüntetetteket a fanfárok és dobok hangjai mellett a forradalmi zászlók alatt bevonuló kisdobosok, úttörők és ifjúgárdisták köszöntötték. Ezután dr. Csicsay Iván, a Pest megyei Tanács vb-elnók- helyettese felolvasta a Tanács- köztársaság emlékének jegyző- könyvi megörökítésére tett javaslatot Tanácsköztársaság emlékének jegyzőkönyvi megörökítése A Magyar Szocialista Munkáspárt Pest megyei Bizottsága, a Pest megyei Tanács, a Hazafias Népfront Pest megyei Bizottsága és a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsa — a megye dolgozó népének választott politikai, államhatalmi és társadalmi testületéi — a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 50. évfordulóján őszinte tisztelettel emlékezünk az első magyar proletárállam megalakulására. Emléket állítunk a küzdők tiszteletére, akik 1919- ben magasra emelték a proletariátus vörös zászlaját. A tanácsháza sok harcot megért, évszázados falai között márvány emléktábla hirdeti; a Tanácsköztársaság küzdelmeinek, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye direktóriumának, a hazai és nemzetközi imperializmus ellen küzdött és elesett neves és névtelen hősök emlékét. Ez ünnepélyes alkalommal is kijelentjük és megerősítjük; büszke örökösei vagyunk 1919 forradalmi eszméinek és célkitűzéseinek. A Tanácsköztársaság 133 napjának véráldozata nem volt hiábavaló. A hálás utókor, mely most a Magyar Tanácsköztársaság emléke és hősei előtt tiszteleg, megragadta és a szocializmus, majd a kommunizmus magaslataira emeli a zászlót, melyet 1919 kommünárdjai és vöröskatonái tartottak kezükben. Ez ünnepélyes alkalommal is megfogadjuk, hogy híven Lenin elvtársnak 1919-ben a magyar proletariátushoz küldött üzenetéhez, szüntelenül erősítjük a munkásosztály forradalmi pártjának vezető szerepét, a munkásosztály és parasztság szövetségét és visszaverünk minden támadást, mely a néphatalom ellen irányul. Erősítjük a barátságot, melyet a szovjet népek és magyar internacionalisták vérükkel pecsételték meg a nemzetközi imperializmus intervenciója elleni küzdelemben. Az együttes ülés kinyilvánítja elhatározását, hogy híven őrzi a Magyar Tanácsköztársaság eszméit. Az első magyar munkás-paraszt állam zászlaja alatt felsorakozva új sikerekre, új győzelmekre vezeti a megye dolgozó népét. Az ünnepi ülés a jegyző- könyvi megörökítést egyhangúlag elfogadta. Cservenka Ferencné meleg hangú zárószavai után a váci Vox Humana adott elő kórusműveket. Az ünnepség az Internacio- nálé hangjaival ért véget. A kitüntetettek tiszteletére a megyei tanácsházán fogadást adtak. Fotók: Gábor—Gárdos
