Pest Megyei Hírlap, 1969. március (13. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-21 / 67. szám

<» MtC 1969. MÁRCIUS 21., PÉNTEK „Hadd énekellek, március” A TAVASZ? A TAVASZ HUNCUT; HIÁBA ÍRJA elő a szigorú naptár, hogy MÁRCIUS 21 AZ ELSŐ HIVATALOS TAVA­SZI NAP, EZ A RAKONCÁTLAN EULEN- SPIEGEL FITTYET HÁNY SOKSZOR MIN­DEN „HIVATALOS ELŐÍRÁSNAK", ES NÉ­HA KORÁBBAN, MÁSKOR MEG KESVE ÉR­KEZIK, DE MINDIG MEGJÖN, AZ SZENT! HA KORÁBBAN — ÖRÜLÜNK NEKI, HA MEG KÉSIK ES VEGRE ITT VAN, AKKOR IS ÖRÜLÜNK. ITT A TAVASZ! ;• . .<•- ' <• > l-v . •• -v > v • *'v' '* « \ M *, 4 .,♦-«*.•*; * <* <* ♦ ♦ % * « * ’■* * ""Hüll M !k!(41| | M l ] ‘‘V4 ® 4$ i' áy, . v v ■ * - ■ • ■ :-V .. , •' %»,- ~ * .A á *4 t ‘' »J24 rí.y'"\: ­. . ■■ ■■ ' . ■ -- . ' ’ V -■ -O;-.-’ ■ 1 , ■ fájni ?■ • A SZERELMESEK kiültek a Duna-partra. Nagymaroson a hónap elején késő este talál­koztunk a kedves párral. Reméljük, nem haragszanak, hogy megörökítettük őket. Sok tavasz múltán szép emlék lehet... ,FEL VOItOSOK, PROLETÁROK..." Az útépítő Vallástörténészek mond­ják,----------------------------- Krisz­tus ifjú emberként Indiában járt és fakíroktól tanult szen­vedni. Bereczki Jánosról nem véletlenül jut eszembe Krisz­tus. Maga mondja: „Szenvedtem annyit, hogy Krisztus se szenvedett annyit." Szenvedését nem enyhítették praktikáik, a test esendőségé- be hagyatva szenvedett. Be­reczki János most 86 éves. Em­lékei nem őriznek mást, mint a tortúrák iszonyú emlékét, s még valamit: egy kevéske, de csak a jövőnek, a következő generációnak szóló reményt. Mert nemcsak azt mondja, amit az előbb idéztünk, a tel­jes mondat így hangzik: „Szenvedtem annyit, hogy Krisztus sem szenvedett any- nyit, de látom, hogy mégse po­tyára szenvedtem.” Keserű, megkeseredett, szép öregember. Szálfaegyenesen ül a kis konyha tiszta pokróccal leterített priccsén, kezében a botja, néha indulatosan a föld­höz veri, feje felett az apja képe, épp olyan szép, nagy ba- juszú férfi volt, mint ő. Tekin­tetükben rokon a tiszta szelíd­ség, tartásukban a komor büsz­keség. Apja zsellér volt, ő is tanyán nevelkedett, de tizen­hat éves korában elment út­építő munkásnak. Harminc- nyolc éven át épített utakat mindenütt az országban. Az apja azt mondta neki: „Fiam, én rád hagyom majd az egész utat, ami az országban van.” Mást nem is hagyhatott volna a fiára, saját házában csak ak­kor lakott, amikor a fia házá­ban lakott. És végrendeletet sem hagyhatott. Amikor 1919. augusztusában bevonultak Abonyba a románok, az idő­sebb Bereczkit úgy megverték, hogy sérüléseibe rövidesen be­lehalt. Talán azért verték, mert a fiú nem elégedett meg ap­ja reáhagyományozott öröksé­gével, az ország összes útjai­val, többet akart — az egész országot. Azért verték agyon, mert a fia a kommün alatt az abonyi direktórium elnöke volt. Mit csinált akkor, a Ta­nácsköztársaság napjaiban?-----;-------- nem is hallaná I Mintha I a kérdést, mint­-------------- ha csak a leve­r etés után kezdődött volna az élete, csak a szenvedésekre emlékszik. Emlékezete a szen­vedéseket, ténykedésének té­nyeit a dokumentumok őrzik. A románok Ceglédre vitték. A magyarok Ceglédről vissza­hajtatták Abonyba. Be a köz­ségháza pincéjébe. Három tár­sával, a direktórium tagjai­val, név szerint Bakonyi Fe­renc malommémökkel, Szenes Imre tanárral, Sulyok István földmunkással. A direktórium ötödik tagja, Juhász Ferenc öngyilkos lett, felakasztotta magát. Hat napon át verték őket. A pince ajtaja nyitva volt, ki­hirdették a faluban, aki ver­ni akar rajtuk egyet, csak jöj­jön. Nem jött senki. A csend­őrök terelték be a népet, ami­kor hajnali miséről jöttek, s előttük verték a négy férfit, senki sem szólt. „Aki elbukik, az ne várjon kegyelmet.” A negyedik napon, Bereczki János még mindig maga állt föl, amikor a katonák, csend­őrök abbahagyták a verést. Nem vesztette el egy pillanat­ra sem az eszméletét. Ez vég­képp kihozta sodrából az egyik csendőrt. így ordított: „Az anyád kurva istenit, dőlj már el!” Bereczki János még ötödik nap reggelén is talpon volt, de aztán másfél órára elvesz­tette az eszméletét. A cellában feküdt, emeletes ágyon, ő fenn feküdt, ahogy odadobták. Ami­kor eszméletre térve lepillan­tott, két társa, Sulyok István és Bakonyi Ferenc már ha­lott volt. „Sulyok Istvánra csepegett a vérem.” Törött volt a karja, eltört a lába, farcsontjait széttörték a botütések. Három napig felé­je se néztek. Sebei elgennye­sedtek, testébe férgek költöz­tek. Kostyán Andor dr. hozta ki a községháza pincéjéből, de sok remény nem volt rá, hogy életben marad. „Csak a tiszta véremnek kö­szönhettem. Azt mondta a doktor, olyan tiszta vérem van, csak annak köszönhetem, hogy életben maradtam.” _____________ VÍttÁlf q +ór_ | Hordágyon I gyalásra.Át­------------------- hurcolták az o rszág börtönein. Három esz­tendőt és három hónapot ra­boskodott Abonyban, Cegléden, Vácott, Kecskeméten és Buda­pesten. Aztán rendőri felügyelet alatt építette tovább az ország útjait. Lemondott a harcról? Az országban csend volt. 1944- ben, amikor elhajtották Abony zsidó lakosságát, elhajtották őt is. Kiszabadult ugyan, de megint a halál torkából. És 1945 márciusában már Debre­cenben volt, s amint visszaér­kezett Abonyba, megalakítot­ták a községben a kommunis­ta pártszervezetet. Később megvádolták. Azzal vádolták, hogy a zűrzavaros napokban négy disznót és egy tehenet ellopott. Budapestről érkeztek kivizsgálni az ügyet, s fény derült az ártatlanságára. Azok vádolták lopással, akik tolva­jok voltak. De Bereczki János végképp — mert most lélek­ben — összetört. Nem vádolt ő senkit, a gyűlésen, amelyen „rehabilitálták”, azt mondta: „Ne csináljuk azt, hogy ter­rorra terrorral felelünk. Ves­sünk fátylat a múltra, mert csak így tudunk új országot építeni.” Ezt mondta a gyűlé­sen, de amikor vége volt a gyűlésnek, így szólt a párt ve­zetőihez: „En nem tagadhatom meg a pártot, mert azért él­tünk és azért véreztünk. De kérem, hogy ti tagadjatok ki engem a pártból, mert a meg- vádoltatást én úgysem tudom elfelejteni! Nem tudnék már olyan szívből dolgozni, mint régen. Megöregedtem, elmúlt.” Hajthatatlan maradt. A sors tragikus iróniája, hogy ez a tiszta ember, a kom­munisták legkommunisitábbika, akivel valaha találkoztam, né­hány év múlva kuláklistára került...-------------- erről beszél, sir. | Amikor I ÉS nem tud--------------- másról beszélni, c sak a szenvedésről. Keserű ember, aki csak a következő generációkban látja a re­ményt: „Tudja, hogy mi lett régen a cselédekkel, ha megöreged­tek? Mentek a szolgabíróhoz kolduspapírért! És most elné­zem, ahogy az öregek kapják a szép nyugdíjat. Mert nekem is két fiam nyugdíjas már. Ezért csináltam, ezért! Szen­vedtem annyit, hogy Krisztus sem szenvedett annyit, de lá­tom, hogy mégse potyára szen­vedtem.” Nádas Péter SIKLÓS Táncsics­jubileumok Siklós község Táncsics- ju­bileumra készül. 1848-ban ugyanis e dél-baranyai község népe választotta országgyűlési képviselőjéül a forradalom nagy alakját. Az idei évhez két Táncsics­én forduló is kapcsolódik: 170 éve, hogy megszületett és 85 éve, hogy meghalt a takácsból lett író és politikus, az általá­nos munkásegylet hajdani el­nöke. A tanács most úgy határo­zott, hogy Siklóson alakítják ki a Táncsics-tisztelet egyik hazat emlékhelyét. A község kialakuló új terét Táncsics Mihályról nevezik el és itt ál­lítják fel a nagy forradalmár bronzszobrát, amelyet Kerényi Jenő budapesti szobrászmű­vész készít. HÉT ORSZÁGBÓL AZ ACADEMIA NOVA-N Hét országból érkeztek már jelentkezések az esztergomi nyári egyetem titkárságára. Az Academia Nova, a Duna­kanyar nyári művészeti egye­teme az idén ötödször nyitja meg kapuit. Az idei Studium folytatja a Kodály Zoltán út­mutatása alapján szervezett magyar zenei nevelésről szóló sorozatot. Gyémánt - gázból A Szovjetunióban új mód­szert alkalmaznak az ipari célokra szolgáló mesterséges gyémántok előállítása terén. Az eddigi technológia óriási nyomáson és magas hőmér­sékleten alapult. A tudomá­nyos akadémia fizikai, kémiai intézete új módszert dolgozott ki, amelynek kiinduló terméke szént tartalmazó gáz, és nem szilárd anyag, mint eddig, a szükséges nyomás pedig nem több 1 atmoszféránál. Húsvéti üdvözlőkártyák Húsvéti üdvözlőkártyák gaz­dag választékát küldik ezek­ben a napokban az üzletekbe. Száznégy témából hétféle szín­nyomásban készültek az alkal­mi levelezőlapok — több mint 11 millió példányban. DUNAKESZI FORDULÓPONT Március végén megkezdődik a házgyár építményeinek az átadása Budapest harmadik házgyá­rában Dunakeszi határában március végén kezdi meg az első, egyelőre kisebb építmé­nyek műszaki átadását a 31-es Építőipari Vállalat, ezután pe­dig minden hónapban átadnak egy-két épületet. A gépsorok, berendezések szerelőinek ter­mészetesen már korábban he­lyet adtak az épületekben. Most jelentős fordulóponthoz érkezett a munka: befejeződött a darupályák építése és tiz futódaru a helyére került. Tanultak ugyanis Budapest első két házgyárának építésé- séből, amikor bonyolult áll­vány- és emelőszerkezetekkel kellett a géplapokra emelni a nehéz elemgyártó berendezé­seket, mert az üzemcsamoki futódaruk csak utoljára ké­szültek el. Most az üzemi fu­tódaruk is besegítenek s így több héttel meggyorsítják a gépszerelési munkákat. Mintegy 350 építő- és szere­lőmunkást vontak össze a ház­gyárban, hogy az első részle­gekben még a nyáron megkez­dődjenek a gépsorok, berende­zések üzemi próbái. Évente 4200 lakást ad majd Budapestnek az új házgyár, A KOMMÜN M s az a terv, hogy ez az üzem készíti a 17 szintes paneles to­ronyházak elemeit is. indenki hallott, tudott, beszélt róla. Vagy igy, vagy úgy. A kommün volt a messzi, de nem halványuló remény, a keservek, szenvedések, kínok között erőt adó forrás, a hit táplálója, a bizakodás suga- i ra. Es a kommün volt a polgárriasztó példa, a t mindig előrángatott memento a kommunista terrorról, a senkik gyűlöletes uralmáról, az „ezeréves haza” szégyené­ről. így vagy úgy, de ott volt kitörölhetetlenül a magyar történelemben. Tény volt a magyar történelemben, így vagy úgy magyarázható, de letagadhatatlan tény; a világ- történelemben is számon tartott példa, az oroszországi után a második győztes proletárforradalom. A politikai, gazdasági elemzést és méltatást lapunk más helyén elvégzik azok, akik a történelmi eseményre ünnepi ülések szónokaiként emlékeznek. Mi itt a ,,kom- mün”-ről akarunk szólni, a Magyar Tanácsköztársaság egyszerű emberek szívében, értelmében élő hatásáról, emlékéről, arról, hogy a proletárdiktatúra nemcsak gaz­daságban és politikában, hanem érzelmekben is forra­dalom volt! A forradalmak objektív társadalmi körülmények tör­vényszerű következményei. Mégis, a forradalmak elvá­laszthatatlanok a szubjektumtól. Mert nemcsak értelmük, hanem érzelmük is vezeti az embereket. Esze talpasai, negyvennyolc vörössipkásai nem örökítődtek volna emlé­kükkel nemzedékről nemzedékre, ha az utódok nem talál­ják meg közöttük érzelmi őseiket is. £s nem verhetett vol­na féltőén óvott fészket szűk proletárházakban, cseléd­lakásokban a kommün emléke, ha csak történelmi, tudati tényezőként öröklődik. Éppen az tette kommünné, az hoz­ta lélekközelivé, hogy a szívekben is ezer szál tapadt hoz­zá, mert a szenvedők, a kizsákmányoltak és elnyomottak számára az igazság 133 napja volt. Történelmi sorsforduló kell ahhoz, hogy a szolga szólni merjen; a földre szegzett tekintetű paraszt észrevegye, neki is kék az ég, a robotoló munkás a magáénak érezze az eddig csak sanyargatójának tartott gépet, műhelyt, gyárat. Ez a történelmi sorsforduló volt tizenkilenc. Sorsforduló, mert nemcsak a hatalmat adta deklarative azok kezébe, akik addig mindenféle hata­lomból kirekesztődtek, hanem a hatalom érzését is meg­adta hozzá. Valaki lett, aki addig csak munkás, csak paraszt volt. Valaki, mert véleményét kérték, mert szavazhatott, mert jelölték és megválasztották, mert dönthetett, kimondhatta, amit gondolt, s végrehajthatta, amit akar. Valaki lett, mert megnyitották előtte a múzeumokat, a kastélyok kapuját, mert nem kellett süveget lekapva álldogálnia a direktó­rium tagjai előtt, mert: nem kellett félnie a hatalomtól. A maga hatalma volt! Az érzelmi fölszabadulás viharos tavasza volt ez az ötven évvel ezelőtti március, s az utána következő hóna­pok. Sőt: elsősorban az érzelmi fölszabadulásé, mert az értelmi forradalom csak lassabban haladt, s sokakhoz a 133 nap alatt el sem jutott. Ha valaha, akkor valóban volt varázsa, ereje a jelszavaknak, az egyszerű mondatoknak, az utcai agitációnak. Hitele volt a szavaknak, mert milliók szívében vertek visszhangot, s mert főként kommunisták mondták ki ezeket a szavakat, az addig nem létező, de né­hány hónap alatt viharos gyorsasággal növekvő párt képes volt a tömegek akaratának fő szószólója lenni. A munkás, aki torkig volt a szociáldemokrata jobbszárny furcsa ősz- tályharcával, most igazán forradalmi lendülettel vetette magát a küzdelembe; gyárkapun belül, kívül egyaránt. A paraszt, aki addig mindig szembenállt a hatalommal, mert csak rosszat, de jót soha nem kapott tőle, most a maga vé­rét látta a községházán. A baloldali értelmiségi, aki addig szélmalomharcnak érezte minden küzdelmét, most egy csapásra milliós tábor tagja lett. Érzelmileg jutott közel az a holnap, ahol azoké a gyümölcs, akik a fát ültetik s gon­dozzák. A bukás, a maga minden szörnyűségével, szenvedésé­vel megtizedelte a sorokat, de az emlék, a parázsló hit, az akkor rögeszmének tűnő reménykedés segített átjutni a holtponton. Segített abban, hogy akasztás, kínzás, mocsko- lódás ellenére se töröljék ki a szívükből a szenten szép emléket. Segített abban, hogy a tudatos forradalmárok mellé az ösztönös, érzelmeikre hallgató segítőtársak állja­nak, először egyenként, majd tízesével. Mert nem tudott, s nem is akart felejteni a magyar munkás, a paraszt. Leg­többje nem tudta, de hitte, hogy a szocializmusnak újra el kell jönnie. Nem ismerte a marxizmus—leninizmust, de érezte, kik azok, akik továbbviszik tizenkilenc örökét, mégpedig töretlenül. Ezért s így lett gyógyírként, serken­tőként egyaránt ható varázsigévé: a kommün. így vált szájról szájra adott, a forradalom örök tüzeként lobogó, s éppen ezért élő emlékké a kommün. És ezért, hogy ma, amikor a kommün, a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltá­sának ötvenedik évfordulóját ünnepli az ország, a fél év­századdal ezelőtt lezajlott eseményeket csak időben érez­zük távolinak tőlünk, szívünktől soha nem távolodott el! A BÚVÁRSZIVATTYÚ szakszerű helyszíni telepítése és karbantartása kényes és nagy pontosságot igénylő műszaki feladat. Szakembereink bárhol az országban megrendelőink rendelkezésére állnak és megbízhatóan elvégzik a magyar gyártmányú búvárszivattyúk telepítését, karbantartását. Rendeléseket írásban, távbeszélőn és táviratilag is elfogadunk: EGRI MEZŐGAZDASÁGI GÉPJAVÍTÓ VÁLLALAT EGER, Lenin út 261. Telefon: 15—29, 21—98 (13-as m.á.) IPARI TANULÓKAT VESZÜNK FEL kőműves, ács, parkettás és hidegburkoló szakmára. Tanulóinknak kollégiumi elhelyezést és teljes ellátást nyújtunk, munkaruhát és bakancsot adunk, ösztöndíjat fizetünk. Jelentkezés személyesen vagy írásban Szakoktatási csoportunknál. 43 sz Állami Építő­ipari Vállalat Bpest XI.. Dombóvári út 19.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom