Pest Megyei Hirlap, 1960. január (4. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-04 / 2. szám

XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX­jfbrányi Emilről, a mun- ** kásosztállyal együttérző demokratikus szellemű, lírai költőnkről, a névjogok lelkes harcosáról és kiváló műfordí­tóról már több alkalommal megemlékeztünk lapunk ha­sábjain. Városunk tanácsa a múlt nyáron márványtáblával örökítette meg emlékét egy­kori lakóházán, majd a kul­turális napok alkalmával iro­dalmi munkásságáról hallot­tunk ismertető előadást. Nem feledkezhetünk meg azonban a költő hitveséről, szerelmi költészetének mú- tsójáról sem. Wein Margit az Állami Operaház tünemé­nyes hangú énekművésznője tolt a Margit-versek soro- tatában megénekelt női ideál, a halálig hű élettárs. Ö is méltó arra, hogy emléke fenn­maradjon városunkban. •A XX. század első évtize­deiben sok érdemes színmű­vész élt nyugdíjba vonulva Szentendrén — közöttük több kiváló tagja a Nemzeti Szín­háznak — néhányról lapunk­ban is olvashattunk megem­lékezést. Azonban a szent­endrei származású Stéger Fe­renc, világhírű operaénekest kivéve, egyik sem volt kö­zöttük nagyobb Ábrányiné- nál. akinek nevét az Ope­raház első művészeinek már­vány táblájára vésték. Wein Margit lS6l-ben szü­letett a Hunyad megyei bá­A KISZ Központi Bizottság eszmei politikai nevelésről szóló irányelvei a megvalósulás útján A KISZ Központi Bizott­sága 1959. áprilisban tartott VI. ülésén irányelveket foga­dott el az ifjúság eszmei-poli­tikai neveléséhez. November 14-én a járási párt- és KISZ-bizottság nagy­aktíva értekezletet tartott, amelyen valamennyi társa­dalmi és állami szerv vezetője részt vett és megtárgyalták azokat a legfontosabb kérdéseket, amelyeket ifjúságunk kö­rében folytatandó eszmei­politikai nevetőmunka területén az irányelvek meghatároznak. Az aktíva-értekezletet kö­vető időben valamennyi köz­ségben, üzemben közös párt­ós KISZ-taggyűlésen beszél­ték meg az üzem, vagy köz­ség területén az ifjúság prob­lémáit és az ifjúság helyes nevelését szolgáló irányelve­ket és abból konkretizálták a helyi feladatokat. Ezeken a taggyűléseken a párttagság, de a fiatalok is igen aktívan és nagy létszám­mal vettek részt s szólt hoz­zá a hallottakhoz. A taggyűlések zöménél éreztük, hogy járásunk­ban az ifjúság nevelésé­nek ügye kezd társadal­mi üggyé válni. Különösen jó javaslatok hangzottak el az ifjúság kö­rében folyó nevelőmunka megjavítására, Dunabogdány- ban, Budakalászon, Szent­endrei Papírgyárban, Pomá- zi Posztógyárban, a Buda­kalászi Gyapjúgyárban. A jelenlevő társadalmi és állami vezetők hozzá­szólásaikkal, élettapasz­talataikkal igyekeztek elősegíteni az ifjúság kö­rében folytatandó neve­lőmunkát. Jó volt hallani, hogy a fel­nőtt vezetők, pedagógusok és kommunisták nem általáno­sítanak, hanem a ma ifjúsá­gát, becsületesen dolgozó, munkáját, hazáját szerető fia­taloknak ismerik. ígéretet tettek, hogy ilyen szellemben fogják segíteni azok munká­ját is. Vannak már most is olyan vezetők, akik az if­júság nevelését nemcsak a KISZ-szervezet feladatá­nak tekintik. Ilyenek például Kovács elv­társ, a tahitótfalui általános iskola igazgatóba. Pálmai elv­társ, a tahitótfalui kultúrott­hon igazgatója, Janer elv­társ, a pócsmegyeri tanács elnöke, Bakonyi elvtárs, a leányfalui pártszervezet tit­kára, Farkas elvtárs, a Po- mázi Posztógyár párttitkára, Kubalek elvtárs, a pomázi Posztógyár igazgatója, Tímár elvtárs, a Budakalászi Gyap­júgyár igazgatója és sorolhat­nánk a neveket tovább. Ezek az elvtársak érzik a felelősséget az ifjúság ne­veléséért és munkájukkal fáradságot nem ismerve, segítik ifjúságunk szocia­lista szellemű nevelését. Sajnos, vannak negatív je­lenségek is. Akadnak vezetők, akik ma sem éreznek felelős­séget az ifjúság ügyéért, sőt, a közös párt- és KISZ-taggyűlésen is olyan kijelentést tesznek, hogy fejezzük be, ne vitat­kozzunk ezekkel a fiata­lokkal, úgysem érde­mes. Már pedig nagyon is érde­mes vitatkozni ezekkel a fia­talokkal, éppen nekünk és mindazoknak az elvtársaknak, akik felelősek az ifjúság ne­veléséért. A másik hiányosság az volt, hogy a KISZ Központi Bizott­ság határozatával kapcso­latos feladatokat nem mindenütt vették ala­pul, hanem kizárólag a helyi ifjúság problémáival foglal­koztak és a feladatok meg­határozásánál nem minden esetben a nevelési irányel­vekből kiindulva határozták meg a feladatokat. Ennek ellenére az első lépések megtörtén­tek annak érdekében, hogy járásunk területén az ifjúság nevelését társa­dalmi üggyé tegyük. A KISZ-szervezetek veze­tői pedig az elkövetkező idő­ben még fokozottabban igé­nyeljék a pártszervezetek irát nyitó, segítő munkáját és a többi társadalmi szerv ve­zetőinek segítségét és aktív részvételét az ifjúság munká­jában. Jelenleg községi tanácsülé­seken vitatják meg ifjúsá­gunk nevelésének problémáit és azt, hogy a községi taná­csok mit tesznek az elkövet­kező időben ifjúságunk he­lyes irányú magatartásának kialakítása és eszmei nevelé­se terén. A KISZ járási bizottsága örömmel veszi ezt a széleskö­rű társadalmi megmozdulást, és azt kéri, hogy a társadalmi szervek ve­zetői, de a dolgozó szülők is ilyen aktívan vegyenek részt a határozatok gya­korlati végrehajtásában is. Járásunk ifjúsága pedig megértéssel és szeretettel fo­gadja el az idősebb elvtársak javaslatait, tanácsait és se­gítségét. Akkor járásunk if­júságának nevelésében továb­bi eredményes előrehaladást fogunk elérni. Arató András KISZ járási titkár SPORT 1959. december 26-án a Szent­endrei Építőik kultúrtermében tar­tották meg Szentendre város egyéni asztalitenisz-bajnokságát. A bajnokságon 15 férfi versenyző indult. Eredmények: Ifjúsági (4 induló): l. Lendvai István, Szentendrei Építők; 2. Ta­mási László, Szentendre; 3. Tóth László, Szentendre; 4. Dénes László, Szentendre. Felnőtt (11 induló): 1. Kucs Béla, Szentendrei Építők; 2. Kovács László. Szentendrei Építőik; 3. Líd­iák Ferenc, Szentendre; 4. Kovács István, Szentendre. Szentendre városi egyéni sakk- bajnokság állása, az eddigi mér­kőzések alapján: 1. Gábriel Károly 7 iátéik 6 pont, 2. Monori Sándor 6 iátéfc 4 és fél pont, 3. Timpauer Miklós 5 iátéik 4 p., 4. Ferenczi József 6 játék 4 p., 5. Brajcejsz János 6 játék 3 és fél pont, 6. Hősek László 6 iátéik 3 és fél pont, 7. Szmetana László 6 játék 3 és féfl pont, 8. Krajcsovics Márton 5 iáték 3 pont, 9. Neugebauer József 5 játék 2 és fél pont, 10. Liptáik Aurél 7 iáték 2 és fél pont, 11. Csesznék József 5 iáték 2 és fél pont, 12. Bogiári Rezső 4 játék 1 pont, 13. Suska István 6 iáték 0 pont, 14. Tóvári Béla 6 játék 0 pont. Miről beszélnek az anyakönyvek? Az óesztendő végén, az új év elején számot szokás adni az elmúlt év jelentősebb esemé­nyeiről. A születés, a házas­ság, a halál a legfontosabb esemény egy-agy család törté­netében. Úgy hisszük azonban, hogy a nagyobb közösséget, a város, a környék lakosságát is érdekli az ahyaköriyvek össze­sített bejegyzései. Ezért fel­lapoztuk az 1959-es városi anyaikönyveket, s kiírtuk be­lőlük a legjellemzőbbnek vélt adatokat. 1959 folyamán 295 születést jegyeztek be a matrikulába. (1958-ban 278-at, 1957-ben 242-t.). Többségükben ez évben is fiú volt, pontosan 152, leány pedig 143. Nyolcvanöt pár kötött há­Egy esti séta tapasztalata Tetszik, hogy Szentendre város tanácsa a Bükkösnart jobboldalát szépen kiköveztette, közvilágítás­sal látta el, sőt még egy köxutat is állíttatott a lakók kényelmére, így az egészségházba most már úgy kocsival, mint gyalogosan is kényelmesen el lehet jutni. Kö­szönjük ezt a t. városi tanácsnak. Ugyanakkor nem tetszik, hogy közvetlen a város szívében, a ta­nácsháza közvetlen közelében még mindig elhanyagolt utcák vannak, melyek még közvilágítással sincse­nek ellátva. Karácsony este rokoni látoga­tásra mentem a Gorkij utcán ke­resztül és nagy meglepetéssel azt tapasztaltam, hogy ebben az utcá­ban semminemű közvilágítás nincs, így a koromsötétségben a falakat tapogatva tudtam csak előre jut­ni. Előttem egy osztrák személy- gépkocsi a Gorkij és Liget utca sarkán, részben a nagy földhá­nyás és sötétség miatt nem tu­dott előre haladni, hanem nehéz körülmények között kénytelen volt visszafordulni és a Kör utca felé haladt el. A nagy tervezések mellett ne hagyjuk a kis részlete­ket elsikkadni, a szépen fejlődő városunk kellős közepén ne hagy­junk kivilágítatlan utcákat. A Gorkij utcában még egy villany- oszlop is áll, csupán a lámpa hiányzik róla. Szabó János zasságot az év folyamán. (1958-ban 94, az azt megelőző évben szintén 94.) ötven éven felül tizenegy férfi és öt nő lépett frigyre, a húsz és ötven év közötti házasuló férfiak száma 73, az ugyanilyen korú nőké pedig 62 volt. Húsz éven aluli férfi egy esetben, húsz éven aluli nő pedig 18 esetben mondotta ki a boldogító igent az anyakönyvvezető előtt. Az 1959-es halálesetek szá­ma hatvannégy. (1958-ban 87-en, 1957-ben pedig 81-en haltaik meg.) A hatvannégy el­hunyt közül 32 férfi, 32 pedig nő volt. Az elhalálozották kö­zül tizennégy 60 éven aluli volt, ezek között csak három az egészen fiatal. Mindhár­man fürdés közben a Duna habjai között lelték halálukat. 60—80 év közötti életkorú 34 halt el. Tizenhatan 80 évnél is idősebbek voltak. 1959-ben halt meg például özv. Éles Jánosné 90 éves, özv. Krizsán Jánosné 91 éves és Chuster Ferenc 93 éves korában. Az elhunytak — három vízbefu'.t és két önakasztott kivételével — természetes halállal haltak meg. Sok mindenről beszélhet­nének még az anyakönyvek lapjai, de bővebben majd csak a népszámlálás adatainak ismeretében fogunk nyilatkoz­ni. M. L. A Pest megyei festőművészek kiállításáról Ónodi Béla: Csendélet Pirk János: Kisleány Zxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxsxxxxxxxxxí A szentendrei képzőművészek köre a hét elején tartotta alakuló megbeszélését, örömmel kö­szöntjük az állandóan vá­rosunk területén lakó kép­zőművészek elhatározását, hogy a Hazafias Népfront­mozgalom keretében foko­zottabban részt kívánnak venni városunk kulturális életének gazdagabb, színe­sebb kialakításában. Szentendre ősi jellege, pa­tinás városképe, környékének tájszépsége, kulturális ha­gyományai követelőén igény­lik, hogy az itt élő művészek a lakossággal, a dolgozó tö­megekkel együttműködve ki­állítások, felolvasások, viták rendezésével és egyéb felme­rülő művészi kérdések meg­oldásával növeljék és fej­lesszék városunk szocialista kultúráját. M. F. Emlékezzünk egy nagy művésznőre! nyavidék Lesnyek nevű fa­lujában. Atyja. Wein János, akkor bányamérnök volt, majd a Fővárosi Vízművek igazgatója lett, s így leányá­nak alkalma volt a főváros­ban végezni iskolai tanulmá­nyait. Már a tanítóképző inté­zetben feltűnt csodaszép ének- hangjával. A budapesti szín- művészeti akadémiára irat­kozott be, és ekkor Káldy Gyula volt az énekmestere. Később Becsben folytatta to­vább tanulmányait. 1881-ben ment férjhez Ábrányi Emil­hez, de a családi élet meghitt boldogsága sem téríthette le a művészi pályáról, melyre méltán érzett magában hiva- tottságot, amint a színpadon elért sikerei is bizonyítják. 1883-ban a Nemzeti Színház­hoz szerződött operaénekesnő­nek, 1884-ben pedig az ak­kor megnyílt Operaháznak lett tagja. Különösen feltűnt a Carmen és a férje által ma­gyarra fordított Lakmé cím­szerepeiben. Ezek mellett a Bajazzok, a Rigoletto. az Ál­arcos bál. Az ezred lánya, a Cremonai hegedűs. A szevillai borbély (Rosina), Mignon, a Varázsfuvola, a Figaro há­zassága. a Don Juan, Manón Lescaut. a Bohémek és a Fe­kete dominó című operák fő­szerepe volt művészi pályafu­tásának főbb állomása. Kül­földre is elment vendégsze­repelni. A Bajazzókban Ned- dát olaszul énekelte több olasz városban, a milánói Sod­rában. majd Bécsben is si­kerrel lépett fel a Bajazzók­ban. mikor Puccini először kereste fel Budapestet, a M”non Tesraut című müvét adták elő Operaházunkban. Ábrányiné énekelte benne a címszerepet. Puccini elragad­tatással nyilatkozott Ábrányi- néról: „Minő megejtően szép a hangja és milyen remek művésznő”! (Bókay: Puccini életregénye.) Abban az idő­ben Puccini Ábrányiék ott­honába is ellátogatott, és a művésznő, aki jól beszélt ola­szul, vacsorán látta vendé­gül a nagy zeneszerzőt. 1897- ben Leoncavallo látogatott el Budapestre, ahol akkor adták elő első ízben a Bohé­mek című operáját. Ábrányi­né alakította benne a Musette szerepét. Az akkori hírlapok mind elismerőleg nyilatkoz­tak Ábrányinéról és ki­emelték. hogy a legzajosabb sikert ő aratta megjelenésé­vel. énekével és játékával. A közönség kívánságára egyes részeket meg kellett ismétel­nie. Ábrányiné 1900-ban megvált az Operaháztól. ahol any- nyiszor gyönyörködtette mű­vészetével a közönséget. A Ze­neakadémián lett énektanár­nő és az operai osztály veze­tője. Ezzel a működésével is hasznos szolgálatot tett a ma­gvar zenei életnek. Ábrányi Lajos, a München­ben és Párizsban is dolgozó festőművész gyönyörű, élet­nagyságú képet festett a Lakmé szerepében játszó Áb­rányinéról, de igazi képét, lel­ki arcát és szépségét Ábrá­nyi Emil, a férj örökítette meg a Margit-versek ciklu­sában. Mint a hitvesek min­taképét rajzolja meg a költő ezekben a dalokban és hosz- szú évek elmúltával is bol­dogan vallja: „Nekem te most is az vagy, ami voltál, Mikór először keblemre hajoltál,” „Sok bánat ért. de mindent elviseltem. Melletted élve, téged fogva át. Mint a madár, mely párjához simulva Könnyebben tűri erdők viharát. Csalódtam sokszor másokban. magamban. De benned mindazt megtaláltam én, Amit merész és ragyogó színekkel Fest nemesebb vágy és magas remény Ábrányiné. aki olyan nagy­szerűen játszotta a színpadon a könnyelmű. bohém életet. Musette szerepében, mind a magán, mind a társadalmi életben, valamint a családi otthonban éppenséggel nem engedett semmiféle bohémsé- get és könnyelműséget. sőt, ellenkezőleg, a puritán egy­szerűség, józan komolyság, takarékosság, és hűséges kö­telességteljesítés jellemezte tiszta életét. Ezt láttuk más­fél évtizeden át szentendrei tartózkodása alatt. (1906— 1921.) Háza táját valóságos tündérkertté varázsolta. Ma­ga is szorgalmasan dolgozott a háztartásban, fáradhatatla­nul gyomlált, palántáit, ka- pálgatott és öntözött kertjé­ben. Csöndes nyári estéken pedig a nyitott ablakon ke­resztül sokszor kihallatszott a zongoraszó és az ének szár­nyalása. Zene és költészet teljes harmóniában olvadt össze a meghitt otthonban, amely oázis volt számukra, A költő halála után (1920. május 20.) az özvegy nem tu­dott tovább maradni szent­endrei otthonában, ahol min­den a férjére emlékeztette. Budapestre költözött. ahol 1948-ban halt meg. 87 éves korában. z a hajlék, amelyben Szentendrén lakott, ma modernül berendezett szülő­otthon. A zongoraszónál és operaáriáknál is kedvesebb benne a sok gyermekhang. és ez valóban méltó a nagy művésznő emlékéhez. V.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom