Pest Megyei Hirlap, 1958. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-22 / 18. szám

ms. JANUÁR 22. SZERDA ""z/Ch'lap 5 Álarcos amerikai világkörüli útján Január 6-án New Yorkból az orlyí repülőtérre érkezett John W. Guth amerikai biztosítási ügynök kilenc gyermek atyja. Párizs a 41 éves biztosítási ügynök világköriili útjá­nak első állomása. Az utat Guth bekötött szemmel, illetve álarccal teszi meg. A bekötött szemű utast a stewardess kísérte le a repülőgépről. Miért utazik Guth a világ körül, ha annak szépségeiből semmit sem élvezhet? Guth az amerikai „N. B. C.” televíziós társaság egyik kérdés-felelet versenyének szerencsés—szerencsétlen nyertese. Miután az utolsó kérdésekre nem tudott felelni, a világkörüli uta­zást — ezt nyerte a versenyen — csak „vakon” tehette meg. Fényképész kíséri Guthof, aki visszatérésükkor meg­mutatja neki a sok szép látványosságot, amelyet nagyobb ügyességgel, maga is élvezhetett volna. Egy bájos fiatal- asszony (Guth sohasem láthatja) megtapogattatja Guthtal a kezében levő francia baba selyemszoknyáját Nagy jelentőségű kísérletek az új nitrogéngyűjtő baktériummal A gyulatanyai kísérleti gaz­daság üvegházaiban érdekes kísérleteket kezdtek az itt fel­fedezett nitrogéngyűjtő bakté­riummal. A baktériumot bele­oltották a szudáni fű talajába, ahol a növény gyökereinek nedves párnája alatt önálló élethez kezdett, s rendkívül gyorsan szaporodik. A rhizo- bium nevű nitrogéngyűjtő baktériummal való társulás­ban is érdekésen viselkedett. Megfigyelték, hogy e két szer­vezet egymást serkenti mun­kára és a fehér virágú csil­lagfürt gyökérzelén az eddi­gieknél sokkal nagyobb meny- nyiségű nitrogén halmozódott fel. Ezek a téli kísérletek az ed­digieknél újabb, járható utat tártak fel a kutatók előtt. Re­mény van árra is, hogy évek múltán — ha sikerül az új baktériumot elszaporítani, pó­tolja majd a homoki gazdál­kodásban oly nélkülözhetetlen pillangós növényeket. RAKÉTÁK nikáikból tudjuk, hogy a kí­Egyre több ezó esik a hír­lapok hasábjain, a rádióban a rakétákról. Mindenki érdek­lődve és egy kis szorongással olvassa az újabb kísérletekről számot adó jelentéseket. A modern rakéták nemcsak az emberi tudomány fejlődését példázzák, nemcsak az űr meghódítására alkalmasak, hanem veszélyes fegyverek is egy esetleges háborúban. Ért­hető hát az emberek félelme. Szerencsére 1957. augusztusá­ban a szovjet távirati iroda világgá röppentette a hírt, hogy a rakéta legtökéletesebb formája, az interkontinentális lövedék a szocializmus álla­mának birtokában van. A szovjet tudósok a két szput- nyik fellövésével azt is bebi­zonyították, hogy ez a fegyver nem szükségképpen a pusztí­tás hordozója, hanem első­sorban az emberi haladás és győzni tudás bizonyítóka. Sokan a rakétáikat a XX. század emberének találmánya­ként könyvelik ék Pedig mái régen, nagyon régen ismeri az ember a rakéta elvét. A rakéták története Csak az Írott története több mint 700 éves. A rakétát hasz­nai harcosok ebben a hábo* rúhan a tűzijáték rakétáihoz hasonló eszközökből nyilakat lőttek az ellenségre. A „tüzes nyíl’’ új fegyver volt, s nem meglepő, hogy éppen a kínaiak használták először. Keleten évszázadokkal előbb ismerték a lőport, mint Európában, és a tűzijátékot kínaiak fedez­ték feL Másfél évszázad telt el ad­dig, amíg a rakéta, az arabok közvetítésével, eljutott a mi világrészünkbe. Első alka­lommal az olaszok használták. Velence a XIV. századiban vi­rágzó kereskedő állam volt Hajói eljutottak az altkor is­mert világ minden részébe. Valószínű, hogy velencei vi­torlás hozta az első rakétát Európába, annál is inkább, mert 1397-ben Velence és Pá- dua háborújában a velenceiek a rakéták bevetésével csikar, ták ki győzelmüket. Az 1600-as években, külö­nösen a 30 éves háború ide­diában került a rakéta a had­seregek fegyvertárába. Ebben az időben vetettek szemet az angolok India mesés kincsei­re. A hódítók elleni védeke­zésül az egyik indiai fejede­lem, Haidar Ali rakéta-l&vész- alaku latot szervezett, amely­ben 1782-ben 5000-en szolgál­tak. Ez abban az időben igen nagy létszámú csapat volt, de a maharadzsa nem sajnálta a fenntartására fordított össze­geket. mert a rakétákkal je­lentős károkat okoztak az an­goloknak. Az 1790-es évek­ben folyt harcok alatt az in­diaiak valósággal megtize­delték rakétáikkal az angolo­kat. Az angolok akarva, nem akarva felfigyeltek a raké­táikra. Igyekeztek a maguk számára is hasznosítani ezt a fegyvert. Egyik tábornokuk, Congreve hosszas kísérletezé­se végül is eredményre veze­tett. Ez a tábornok volt az első ember, aki a rakétát nem ösztönös, hanem tudo­mányos módszerekkel fejlesz­tette tovább. A Congreve-ra- kéták a kor leghatásosabb tűz­nálta fel legelőször az ember mesterséges haj tóeszköznek. 1232-ben a hatalma telje- ben levő mongol birodalom Kína meghódításáért vívott hadjáratot. A mongolok nyu­gati terjeszkedésük megkez­dése előtt biztosítani szeret­ték volna keleti határaikat. A kínai birodalom ebben az időben már eléggé szervezett állam volt és ellenállt, ha nem is teljes «ikerrel, a mongol hódítóknak. Az egykori kró­Kutya táplálj jén már általánosan használt harci eszköz volt a rakéta. A várak ostrománál használták épületek, raktárak felgyújtá­sára. A rakéta fejlődése azon­ban nem tartott lépést az ágyúk, a puskák fejlődésével; Kezelése is veszélyes volt, gyakran, előfordult, hogy ki­lövése pillanatában felrobbant s megölte a kezelőket. Ezzel magyarázható, hogy hosszú időre megfeledkeztek a hasz­nálatáról. A XVIII. század közepén ismét. Keleten, mégpedig In­a a báránykát fegyvereivé váltak, s Napoleon ellen is sikeresen használták a lipcsei, meg a Waterlooi csa­tákban. Ebben az időben ágyúkkal csak 600 méterre tudtak lőni, míg a rakéta három kilométeres távolságot is megtett. Nem csodá hét, ha használata gyorsan elter­jedt az európai hadseregek­ben. Később azonban a lőfegyve­rek ismét megelőzték fejlő­désükben a rakétákat, külö­nösen a találati pontosság te­rületén. Az 1920-as évek végén az embert egyre jobban foglal­koztatta az űrhajózás problé­mája. A tudósok, s ezen a té­ren a szovjet Ciolkovszkij végzett úttörő munkát, a raké­ták felhasználáséval igyekez tek az űrbe jutni. . Giolkov. szkij dolgozta ki az első fo­lyékony üzemanyaggal mű­ködő rakéta elvét. Ez azért volt nagyszerű felfedezés, meri a Föld vonzásának legyőzésé­hez nagy erő szükséges, ame­lyet csak óriási mennyiségű lőpor képvisel. De a rakéta súlyának növekedésével az erőnek is nőni kell, s ebből a bűvös körből a lőporhajtású rakéták'nem tudtak kitörni. A folyékony üzemanyag azon­ban hatásosabb, tehát ki­sebb mennyiségben is áttör­het a rakétával a Föld lég­körén. Enraiguesbcn (Amerika) Rita, a juhászkutya táplálja * 15 napos Kiki nevű báránykát I A II. világháború rakétái gt ar Ernő csak nem bánta meg, amit tett. A tsz-beliek pedig szerény­kedtek. Ernőnek még fel is tűnt. — Ejnye, a mindenségüket, lennék csak tsz-tag, jól meg­mosnám a fejüket. Hogyisne: amikor ő szövetkezeti tag volt és egyénivel beszélt, az szóhoz sem juthatott a sok dicseké- éléstől: hogy a tsz így. meg úgy. Ezek pedig itt csak szűk­szavúan mondogatják: hát nem volt rossz éppen ez az esztendő, meghozta, amit szá­mítottunk. No. de mi gondja rá! Az ő dolguk, mit hogyan tesznek. Egyszer, októberben azután két látogató kopogtatott Ma- gyarékhoz. Szabó Gyurka, meg Oláh Jancsi, a tsz párttitkára. — Kerüljetek beljebb. Mi jót hoztatok nekünk? — ud- variaskodott. Alig tudta el­gondolni, mi szél hozhatta őket ide, mert, hogy valamit akarnak, az biztos. Talán csak nem agitálni jönnek? No, azért nagyon kár volt fárasz­tó niok magukat. De majd csak előrukkolnak.:; Addig is kiszaladt egy kor­só borért. Harapnivaló is ke­rült az asztalra — érezzék, mi­lyen szívesen fogyottak az ö házában. Meg evés közben job­ban is esik a beszéd..; Erről is, arról is volt szó. Politizál­tak. Szoba kerültek Gusztíék is. akiknek a fiuk valamerre Franciaországba ment a bo­lond időkben és most állítólag visszajönne. Cudar hónapok voltak azok — jól megza­varták az embereket. — Kellett annak a Tóth Hajós­nak is. : : Amikor a vendégek szede- lözködtek. indulni akartak, tértek csak a tárgyra: — 29-ón tartjuk a zárszám­adó gyűlésünket, azután meg­hívnánk rá. Gyere el a felesé­geddel együtt. — Hát azután miért menjek én oda? — kérdezte Ernő, de csak arzért, merít nem jutott okosabb az eszébe. Titokban jól esett neki. hogy nem fe­lejtették el. Hiába, hiú az ember! Ernőnek jó kedve támadt, mikor becsukódott a vendégek után az ajtaja. — No, a betyár mindenit, ezért szerénykedtek mindig az eredményeikkel: most akar­nak dicsekedni. Állok elébe. Nekem sincs szégyellni valóm. Igaz-e. anyja? Azután elmen- jünk-e a gyűlésükre? Az szóba sepr került, hogy ne menjenek. Ilyen tisztessé­get ha már gondoltak a téesz- beliek rá, nem illik visszauta­sítani. Meg ne higgvék. hogy rátarti lett Magyar Ernő. Vé­gül is úgy egyeztek meg, hogy Margit otthon marad. Azért ne családostul állítsanak be. Elég, ha a gazda mutatkozik. A gyűlés napjait alaposan kicsipte magát. Amikor be­lépett a tsz-irodába, mér majd mind együtt voltak. Ernő jól­esően mosolygott rájuk. Mint­ha tegnap váltak volna el utoljára. Az első sorba ültették, ahogy a vendégnek dukál. Sok idő nem maradt a beszélgetésre, mert kezdődött a beszámoló. Az év nehézségeit nem ta­karták. Őszintén elmondták, hiányoznak az olyan parasz­tok, mint amilyen Magyar Er­nő is. Aki szakértő, jó, dolgos ember volt. Nehéz volt az is, hogy a zűrzavar után ismét összeszokjon a tagság. Lehetne jobb a munkafegyelem is .. -. A hibák természetes, meglát­szanak az eredményen is. Nem tudnak annyit fizetni, mint egy éve, akkor majdnem mil­liomosok lettek. Csak 45.20 forintot osztanak munkaegy­ségenként. Azonkívül 80 de­ka cukor is kerül minden munkaegység után. Kukoricá­ból. búzából.;. És sorolták, sorolták, mi minden jut egységenként.. . — No, most már értem, miért kellett idejönnöm — gondolta magában Magyar Er­nő — hencegni akartatok. Ezért volt az a nagy szerény­ség! — Mindegy. Nekem se volt rossz... — mormogta maga elé. De az igaz, hogy az a cu­kor nagyon sok ... A gyűlés nem tartott so­káig. Az emberek felálltak he­lyükről. Ki pipára, ki cigaret­tára gyújtott. Hagyták, hogy az asszonyok rakosgassanak, készüljenek a pompás vacso­rához. Ekkor- vette észre Ma­gyar Ernő. hogy nemcsak ő van itt egyéni. Vannak a ré­giekből többen. Összeverődtek hát. Viccelődtek, nevettek. Mindegyik Magyart akarta kiugratni a bokorból. Mit akar a következő évben? Mert ha másképp határozna, az őket is érdekelné. Ugratták a tsz-tagokat is: nem jönnek-e egyénieknek. De azok állták a tréfát és vissza-visszaf eleitek: jobb a tsz urának lenni, mint a ma­ga cselédjének. A fehér asztal mellett az- | után rá került a sor a lényegire j is. Készültek rá mind a két- | ten: a tsz is és Ernő is. — Nem gondoltad meg ma- f gad. Ernő? — kérdezte Ko- | vács Endre komolyan. — Gyere közénk. — Nézd, számoljunk csak .;, | Ernő hol igazat adott nekik, | hol nem. Egyenes választ egy- | szer sem húztak ki belőle. | Nem, Magyar Ernő nem ha- | markod ja el még egyszer a | dolgát. ; Igent nem mondana. Nem § határozott ő úgy. hogy vissza- | térjen. Nemet pedig azért nem 1 mond. mert ha Magyar Ernő | kiejt valamit a száján: vissza | nem vonja, az egyszer biztos, f Hanem az a 45 forint és a cu-1 kor nem kismiska — azon gon- § dolkodni kell. Hazafelé csak dünnyögött: § se igent, se nemet nem mond-§ tam ..: gondolkodni kell... | Ha én egyszer megszólalok, az| már egy életre szól..: " Sági Ágnes | Nagy hírnévre tett szert az I elmúlt háborúban a szovjet ra | kétafegyver. a „Katjusa”. Az I új fegyver egyszerűsége mel- ! lett igen mozgékony és nagy I tűzerővel rendelkezik. Gépko. I csíkira szerelve gyorsan vál- I úsztathatta tüzelőállását, a i legváratlanabb irányból csao- í hatott az ellenségre, [ A páncélosok elleni küzde- ! lemben használták az úgy. ! nevezett kézi rakéta fegyver»- j két. a németek a „pén- I célöklöt”, az amerikaiak a ! .,BAZooka’’-t. A Katjusa s a páncélelhárí- i tó rakéták lőportöltettel mű- i köd tek, de ebben a háborúban megjelentek már a folyé­kony üzemanyaggal hajtott ra­kéták is. Az utóbbiak közül legismertebb a ..V2” lövedék. A ,,V2’’ hossza 14 méter, sú­lya pedig majdnem 13 tonna, amelyből 9 tonna a hajtó­anyag, ebben az esetben al­kohol. A lövedéket függőlegesen lőtték fel, és az egy meghatá­rozott helyen fordult — rá­dióirányítás hatására — a kí­vánt irányba. A „V2” általá­ban 100 kilométeres magas­ságban, másodpercenként más­fél kilométeres sebességgel haladt célja felé. Hatótávolsá­ga 300 kilométer volt, tehát majdnem háromszor akkora, mint a tüzérségi lövedékkel eddig elért legnagyobb távol­ság. A rakéta működési elve A rakéta a hatás-ellenhatás elve alapján működik. Ezt a ] természeti törvényt Newton angol fizikus fedezte fel és fogalmazta meg. A • törvény így hangák: „Minden erővel (hatással) együtt vele egyen­lő nagyságú, de ellenkező irá­nyú erő (ellenhatás) is fel­lép.’’ Bat a törvényt a leg­egyszerűbben egy puska elsü­tésével szemléltethetjük. A robbanás a golyót ki röpíti a csőből (hatás), ugyanakkor a puska agya „visszaüt” (ellen­hatás). Képzeljük el, hogy a rakéta egyszerű doboz, amelynek egyik falán nyílás van. A do­bozban hirtelen égés, vagy robbanás játszódik le, a ke­letkező gázok a nyíláson nagy erővel ki tódulnak. De ugyan­ilyen erő hat, az előbb emlí­teti törvény alapján, a nyí­lással szemben levő zárt fal­ra, tehát a doboz mozgásba jön, elrepül. Természetesen * rakéta teherbírása, sebessége, hatótávolsága a gázok ki- áramlási sebességétől éa mennyiségétől függ. Ez a rakéta működési elves Igen egyszerű, de nem ajánla­tos, hogy akárki otthon házi­lag kísérletezzék a rakétával, mert az könnyen „visszaüt’’; A modem rakétákat hajtó­anyagjuk alapján osztályozzák, ezek szerint van szilárd (lő­por) és folyékony (alkohol, me­tán, hidrogén) üzeroamyagú rakéta. A lőpor-töltetű rakéták egyszerű felépítésűek, de hát­rányuk, hogy nagy égési térre van szükségük, és nem gazda­ságosak, mert az üzemanya­guk nem minden esetben ég «I teljesen..­Az interkontinentális ra­kéták folyékony üzemanyag­gal működnek. Az égési fo­lyamat itt jól szabályozható, és tovább is tart, rrrint a lő­por használatánál. A működé­sük persze nem egyszerű, hi­szen például az égéshez szük­séges folyékony oxigént mí­nusz 100 C fok hőméi-sékle- ten kell tartani, ami az üzem­anyag lángolása közben ko­moly problémát okoz. Az interkontinentális ­rakéta Már a rakéta elnevezése is arra utal, hogy átlőhető az egyik világrészből a másikba. Hatótávolsága eléri a 8000 kilométert. A cél felé úgy közeledik, mint egv tüzérségi lövedék, tehát parabolikus, úrn ballisztikai pályán. Sebesség« óránként 18 000—24 000 kilo­méter, tehát 15—20 perc alatt eléri a kitűzött- célját. Repülése közben elhagyja a Föld légkörét, fcb. 1200—1300 kilométer magasba emelke­dik. Jelenleg még nem lehet védekezni ellene. Az idő, amely alatt célját eléri, olyan rövid, hogy a mai eszközökkel képtelenség útja közben megsemmisíteni Az amerikaiaknak is van | gázturbinával hajtott nagy ha­tótávolságú lövedékük, a j Snark. Éz is eléri a 8000 ki- j lométeres távolságot, de csak 15 kilométeres magasságban, és 4—5 óra alatt. Ez’az idő már elégséges arra, hogy fel­készüljenek a fogadására. I A szovjet interkontinentális í rakéta hossza 40 méter, súlya I az induláskor eléri a 130—150 tonnát. Általában két-három fokozatban működik. Amikor az első tartályokból kifogyott az üzemanyag, a fölösleges­sé váló rész önműködően le­oldódik, így a második lép­csőben a hajtómű — nagy te­hertől megszabadulva — fo­kozni tudja a rakéta sebessé­gét Már előbb említettük, hogy az interkontinentális rakéta nemcsak harci eszköz. A szov­jet kutatók ilyen rakétával lőtték fel a két műholdat. A tudomány fejlődésével az em­ber eljutott égvi'k álma meg­valósulásának küszöbére. Re­méljük, egy-két év múlva már átlépi valaki ezt a kü­szöböt. az ember teleszkópok, rádiósugaraik közvetítése nél­kül, saját szemével pillant majd be a világűr titkaiba; Ehhez azonban béke kell, al­kotó béke. Az interkontinentális löve­dék hivatott tehát arra, hogy az embert* eljuttassa a világ­űrbe. ez a rakéta az űr meg­hódításának kulcsa. Filyó Mihály t y

Next

/
Oldalképek
Tartalom