Pest Megyei Hirlap, 1957. október (1. évfolyam, 130-156. szám)
1957-10-26 / 152. szám
f WJf U£cr» ‘^Ciriap 1957. OKTÓBER 26. SZOMBAT PETŐFIPÉCELEN Ennek a sjépfakvésű , t Cser. hát legdélibb nyúlványának dombjai közé húzódó Pest környéki nagyközségnek a legutóbbi másfél század alatt sokkal jelentősebb szerep jutott irodalmi életünkben, mint mai lakosai gondolják. Li- terátoradnk több jelese — egy-két legjelesebbje — Péce- len is leadta szellemi névjegyét s került így vonatkozásba ezzel a faluval. így: itt élt és hunyt el a Rádayak két legnevezetesebbje, I. Pál. Rákóczi nagynevű kancellárja és benderi követe, a híres „Recrudescunt vul- nera” kezdetű kiáltvány szerzője, (amely örök jelentőségű történelmi dokumentumnak a fejedelem sajátkezű széljegyzeteivel ellátott eredeti példányát legutoljára a péceli könyvtár őrizte) és Pálnak a fia, az irodalmunk történetéből jól ismert 1. Gedeon. Az ő péceli otthonában tett szíves látogatást az írófejedelem: Kazinczy Ferenc, mint ő maga jegyezte föl és a péceli Szemere-kúrióri töltött évről évre hosszú, nagyon kedves emlékű nyarakat Kölcsey Ferenc. Ennek nyomait szellemi életünk ez óriása több versében és prózai írásálban örökítette meg. Jókai pedig első házasságkötésekor a templomiból egyenesen ide hozta feleségét s a Ráday- kastély nagytermében tartották nászlakomájukat;.. és amit legelőször kellett volna mondanom: megtaláljuk a község nevét Petőfi egyik költeményének szülőhelyéként is. czyé, vagy Kölcseyé, hanem Aranyé és Petőfié is. Számottevő literátornak kellett lennie annak, akihez Arany János olyan sorokat írt. ..amelyek stílusa a nagy költő egész hát- ramaradt levelezési gyűjteményéből kiválik", mint ezt Arany László jegyzi meg édesapja iratainak sajtó alá rendezésekor. Csak komoly szavú művelője lehetett irodalmunknak, akit Arany János efféle sorai illettek: „Gyakran gondolák vissza, mádon lelkem ünnepel a nem sok, de feledhetetlen órára, melyet egy izgalmas, de reményteljes korban a kegyed nagyrabecsült társalgása nekem oly édessé tőn. Emlékezem, minő kegyelettel csüggénk... a lelkes, fejtegető szavain; hogy világosodott meg a szellem váratlan görögtüzeinél egy-egy eszme bennünk, mely elébb csak homályos sejtelem, határozatlan ködárny, összefutó chaosz vala ... Igen! Mi gyönyörködve tanultunk és tanulságosan gyönyörködénk. Fájdalom, hogy a sors e néhány órámat édes ugyan, de rövid emléknek hagyta maradni...” Ekkora tekintélye volt Szemerének a nálánál oly igen sokkal nagyobb Arany előtt is. Petőfi már közelebbi kapcsolatot teremt Szemerével és ezt a lírikus hangnemében teszi. Verset ír hozzá s a higgadtan tartózkodó Aranynál bensőségesebb érzelmeket hangoztat vele szemben és személyesen is fölkeresi a péceli udvarházban. Ez így történt: [potnht szál , . _ 1845 végén Petőfi otthon 5 mégis Szemere járt s2üleinél Szalkszentmártonban s a „kritikusok támadásai között is” meghatóiban gondol a koros Szemere Pálra, a fiatal írok lelkes, megértő barátjára, aki oly elragadtatással nyilatkozott éppen őróla, mindjárt feltűnésekor sietett megismerkedni vele s pártfogásába venni mind a „Honderű”, mind egyesek támadásaival szemben. Ott, a szalkszentmártoni szülői házban írta meg a péceli „Szemere Pál”-hoz címzett, egyik legszebb versét s abban ezeket a sorokat: „S bár késő este van már életedben — Szemed még most is tisztán, messze lát: — Megismered a felhők madarát, — Kit fényes nappal sem | láttak meg többen. — Magam- I ról szólok..Majd: „Ha ezt 1 a hosszú pályát megfutandom | — S egy nemzet fogja megtap- 1 solni lantom, — Nem lesz előt- 1 tem e taps kedvesebb. — Mint | az volt, mellyel pályám kez- | detén — Egymagad által id- | | vezeltetém. — És mint szíved- | | nek dobbanása volt, — Mikor s | szivemre először hajolt." : | Ismerve Petőfi lelkivilágát | | és igényességét, könnyen fel- I | mérhetjük az elismerés jelen- . I tőségét, amivel Szemeréről | i emlékezik. De tovább is ment | | ragaszkodásának kimutatásá- ! | ban, amikor 1846 nyarán meg- I | látogatta a veterán írót, aki- i | nek a most említett Petőfi- ! | versre adott levél válasza ak- 1 kortájt jelent meg a nyilvá- I | nosság előtt. „A fiatal s Veled | I egy- vagy középkorú — írja | | a 61 éves Szemere 23 éves I költőtársának — eltörpülve 1 érzi magát körüled. Téged | saját kebled örök ifjúságú | Istene szólaltat meg gyermek- | s férfiéveidben egyaránt. Tü- ! nemény, mely a világirodalom 1 történetei között a legszeré- ! nyebben szólva bár, ritka és | gyér; én hasonlót egyet sem 1 tudok, egyre sem emlékezzem... Neked többször kelle- ! ne velem lenned. Én a szó | legsajátabb (nem átviteles) | értelmében vagyok irántad: | ájtatos. Az én éveim meg | vannak számítva s ki tudja, | meddig lehetek ösztönzésedre, 1 buzdításodra? No, de míg | élek. vagyok és maradok." fe-tr* I Meglehetősen gyakran járt ..j^. | akkoriban Petőfi Tápiósápra, V: i Vachott Sándorékhoz. Vachott 1 nekí barátja és pályatársa | volt, Vachottné pedig nővére | annak a Csapó Etelkának, A Riviérán „Miss Bronz” | Petőfi korán elhunyt, nagy szépségkirálynő-versenyt ren-1 szerelmének, akinek emléke deztek a közelmúltban. Az 1 szülte a gyönyörű „Cipruselső díjat a képen látható | lombok” című versciklust. Ezen bronzbőrű hölgy nyerte = a nyáron — Vachotték július [tÖbt SZál mégis Szemere Pált fűzte a faluhoz. Ö itt született, itt élt és késő öregkorában itt is halt meg. Méltán nagy tekintélyű tényezője volt irodalmi életünknek s szavával minden idevágó kérdésben számolni kellett. Ö volt Kölcsey oldalán múlt század eleji nyelvújításunk egyik legnevezetesebb harcosa s Kazinczy ún. pesti triászának is tagja és az első magyar szonettek írója. A XIX. század ez író-nesztorának jelentőségét mutatja az a sok levél is, amellyel az ország legtekintélyesebb írói keresték fel péceli otthonában s ezek között nemcsak KazinCsoko-csoko-csokoláta. 10-i házassági évfordulóján — már vagy 10—12 napot mulatott a költő Tápiósápon, mikor vissza kellett indulnia Pestre, mert égett a kíváncsiságtól a drámabíráló bizottság véleményét hallani a „Tigris és Hiená”-ról. (E napokban bírálták meg ugyanis ilyen című darabját a Nemzeti Színháznál.) A Sápról való távozás előtt a virágoskertben sétáltak, majd Vachotték szép dinnyeültetvényeit csodálták és dicsérték meg. „Ilyen vendégeket szeretek én” — tréfálkozott a házigazda „aki minden iránt érdeklődik és az ember fáradsága sikerét méltányolni képes." Azután a gazdaság iránt valóban érdeklődő Petőfinek elmondta, hogy gyönyörű dinnyéinek magvait a szomszédos Pécelen dinnyészkedő Szontágh Gusztáv kapitánytól kapta. (Szontágh neves író, kritikus, a M. T. Akadémia és a Kisfaludy Társaság tagja, korának egyik legképzettebb bölcselő elméje volt.) Petőfinek igen tetszett, hogy az öreg katona ilyen nagyszerű gazda is, felkérte hát Vachottot, hogy hazafelé Pécelen át menjenek és nézzenek be Szontághhoz, egyben közös barátjukhoz, Szemeréhez is. Pécelen bizonyára örülni fognak e látogatásnak. így is történt. Petőfi Tápió- sápról jövet Vachott Sándor kocsiján érkezett Pécelre a Szontágh-féle kertészetet megtekinteni és Szemerénél tisztelegni. Atyai barátjánál olyan jól érezte magát, hogy az egy délutánra tervezett tartózkodás napokra nyúlt Sőt: ez idő alatt egy verse is megszületett itt, a „Barna menyecskének. -..” című rövidke szerelmi dal, amelynek indító momentuma nyílván átélt valóság. Az irodalomtörténet így mondja. Ennyit tudunk Vachott Sán- domé előadása nyomón a költő egyetlen péceli látogatásáról. Bory István Vihar gombnyomásra j Örülnek majd a gyerekek Az ember parancsára tör ki í a vihar egy medencében, me-1 lyet a Krim-félsziget portján, 1 a Fékete-tenger mellékén épi-í tettek. Ez a viharmedence ai Szovjetunió Tudományos Aka-í démiájának Hidrofizikai lnté-1 zetének a világon egyedülállói alkotása. Itt a maga természe- f tességében figyelhető meg al vihar keletkezése, kialakulása I és elcsendesülése, valamint al dünékre (fövény-halmozódd-\ sokra) gyalkorolt hatása. Az | elemi erőket egy, a medence \ közepén felállított toronybólí irányítják. a szovjet film ünnepi hetén bemutatandó Mese a móriban című filmnek. A rajzfilm derűs, kedves állattörténeteket elevenít meg a mozivásznon Szerkesztői üzenetek Több olvasónknak. Számos hely- \ ról kaptunk szemrehányó levele- ü két az 5000 forintos rejtvényver- = sennyel kapcsolatban amiatt, mert [ nem mindenütt lehet Pest megyei \ Hírlapot kapni. Elsősorban az a \ kérésünk, hogy az újságot mindig i a postai lapterjesztőnél reklamál- = ják, s amennyiben nincs megfelelő j számú lap, akkor ott tegyenek j írásbeli panaszt. Azonnal tudnak = intézkedni. Nagykőrösi olvasó. Levelét meg- \ kaptuk, de sajnos annak tartalma \ nem teljesen világos előttünk. Kér- j jük, írja meg pontosan, mi a fog- \ lalkozása, vagy miből ered a jőve- \ delme annak, akinek még ezen- j kívül piaci iparigazolványa is van. j Mit ért ez alatt, hogy piaci ipar- \ igazolvány? Árusítási igazolványt, j vagy valamely iparcikket hoz a i piacon forgalomba? Ha pontos vá- j laszt kapáink, megadjuk a hivató- \ los felvilágosítást. Dobozi Mihály, Mikebuda. ön j semmiféle körülmények ^között j nem vonható felelősségre"olyan j cikk miatt, amelyet nem írt meg. | A kért kézirat-összehasonlítást | már csak amiatt sem tudjulk vég- j rehajtani, mert a másik újság kéz- jj iratai nem állnak rendelkezésünk- = re. Szeretnénk, ha világosan meg- \ írná, milyen cikkről van szó és j amennyiben lehet, szívesen segítünk. Kemencés Benő. Cegléd. Panaszát közöljük. Bízunk benne, hogy amennyiben hiba történt, a tanács megteszi a szükséges intézkedéseket. Mészáros Mária, Kiskunlacháza. A rejtvényverseny pályázaton akár egyetlen helyesen megfejtett és kitöltött szelvénnyel is részt- vehet. Persze, minél több szelvényen fordul elő a neve, annál több lehetősége van a nyerésre. Lénárd Károly, Gyömrő. A sajtóhibát észrevettük, köszönjük a figyelmeztetést. Értelmileg a két mondat teljesen azonos, így semmi zavart nem okozhat. riiiimiHtiiHimiiniiiniiiiiimmiiiiiifiHiiHiiiiiimimiiiiiiiimi rtitiitmiiiiiMimiMiiiiiiittmtmHtimnimnmtmiiHiiiHiiiimMi A decutatás vÁtág&a‘fi&Ua Szinte hihetetlen derűlátásnak adta tanujelét nemrégiben L,uiz Gonsalvo chilei kereskedő. Üzlete rosszul ment és a csőd szélére került. Már csak néhány nap választotta el a végső határidőtől, hogy mindenét elárverezzék. Az utolsó pillanatban azzal a kéréssel fordult hitelezőihez, hogy csak 5 napos haladékot adjanak, mert öt nap múlva kerül sor a chilei osztálysorsjáték húzására. Ugyanis egész sorsjeggyel rendelkezik és minden reményét a következő sorsolásba fektette. Hitelezői beleegyeztek a haladékba és ezúttal nem is bánták meg. Gonsalvo sorsjegyével kihúzták a főnyereményt, s a világ legderűlátóbb sorsjegy-tulajdonosa egyik napról a másikra milliomos lett. Novemberben megkezdheti működését a Gyermekváros A Gyermekváros szervező bizottsága pénteken ülést tartott a Művelődésügyi Minisztériumban. Barna Lajos, a Gyermekváros igazgatója bejelentette, hogy a Gyermek- város részére kijelölt területet — a fóti kastélyt 66 holdas parkjával — november 10-én hivatalosan átveszik. Az átadásra kerülő épületek vízellátása, ■ világítása, fűtése, komyhaberende- zése megfelelő állapotban van és így a Gyermekváros azonnal megkezdheti működését, illetve a berendezkedést. November 10 és 15 között egész sor „festőbrigád” jelenik meg, hogy elvégezze a helyiségekben a falak, az ajtók, az ablakok festését, mázolását. Ehhez igénybe kívánják venni mindazok segítségét, akik társadalmi munkafelajánlást tettek, illetve tesznek. Teherautók egész sora szállítja majd ezekben a napokban Fótra az eddig budapesti raktárhelyiségekben tárolt felszerelést, amit a társadalmi gyűjtésekből, valamint a Német Demokratikus Köztársaság adományának már megérkezett részéből, továbbá állami költségből szereztek be az elmúlt hetekben* A Művelődésügyi Közlönyben közzétett felhívásra beérkezett pályázatok alapján válogatják ki azokat a nevelőket és technikai dolgozókat, akik november 10 és 15 között Fótra költöznek és felkészülnek a gyermekek fogadására. November 15-én érkezik a Gyermekvárosba az első száz kis lakó 10—15 éves fiúk és lányok. A jövendő Gyermek- város törzsét alkotó kis csoport hozzáfog majd a takarításhoz és a lakószobák, az ebédlő, az iskola, a műhelyek berendezéséhez. Az íróasztalok csendben pihentették öblös méhükben az aktákat. A férfi, s a nő már majdnem negyed órája szótlanul, mozdulatlanul szemlélte egymást. Hallgattak. De belül viharok dúltak, emésztő, nagy lázak és tüzek. Kívülről nem mozdultak az arcok, nem mozdult semmi sem. — Nem... nem — törte meg a nő a csendet. — Nem — mondta még egyszer, szinte a maga bizonyosságára. — De miért? — Csak. Úgysem mondom meg. — Maloacs. — Az. — De miért? — Fontos? — Igen. — De miért? — Azért, mert tudni akarom. Véget akarók vetni ennek a tébolyító bizonytalanságnak. Mert... mert én szeretem... A nő ijedt mozdulattal kapta fel a kezét. Akaratlanul is kitört belőle: — Nem... ne mondja tovább! — Miért? Utál? — Ugyan — hajtotta le csendesen a fejét a nő — éppen azért. — Hát akkor? Csókos tolvajok — Maga sem szabad... én sem... kötelezettségeink... kötöttségeink vannak. ■.. — Az embernek joga van a boldogsághoz ... ahhoz, hogy szeressen valakit... magát... — Nekünk mást kellene szeretnünk. — Kellene, de ha nem tudja az ember..-, ha azt nem tudja szeretni, akkor másutt 'keresi... — De ez... ez tisztességtelen dolog. — Ugyan Márta, hagyja, hiszen maga sem hiszi, amit mond. — Ez a baj — mondta nagyon szomorúan a nő, s elhallgatott. A férfi nézte, sok minden tolult az ajkára, de mégsem mondott ki semmit. — Olyan furcsa — mondta félhangosan a nő, szinte magának — hivatali szoba, s itt, ilyesmiről... — Hiába kértem, hogy másutt — csattant fel a férfi, nem és nem. Óvatoskodás, vagy mit tudom én ... — Igen óvatosság. Kém szabad másokat tönkre tennünk. — Elég, ha magunkat, igaz? — gúnyolódott a férfi. — Igazságtalan megint és forrófejű. — 'Mint mindig, ugye? — gúnyolódott ismét a férfi. — Miért hátit? Tudja, hogy én is szeretem... — Szeret? Szeret? — rebbent a• férfi hangja. — Szeretem. Sajnos. De csak így. Jobban nem merem. Félek magától. — Fél? — Félek. Félek, hogy nagyon megszeretem. — Na és? — És akkor mindent oda kell dobni, mindent. — Baj? — Baj? Nem tudom, de nem szabad. — Lopni sem szabad. — Azt sem. De jó a hasonlat. Mi is lopunk itt. Őket lopjuk. A férjemet, a feleségét. — Hagyja! — De nem lehet, nem vagyunk gyerekek. Világ is van, emberek, közvélemény. — Igen igen. de... — De? Nincs de. Nem szabad egymást szeretnünk. — Mégis szeret. — Igen. Nem tudom miért, Célja, értelme nincs, s mégis... Furcsa — mosolyodon el a nő — furcsa — mondta ismét. — Találkozzunk. Nem lehet, s nem is jövök többet magához, még ide se. — De ez... de ez — Szamárság, vágy becsület? Nem tudom, de így kell tenni. Megyek — s felállt. A férfi nem mozdult. — Megyek — mondta ismét a nő. — Menjen. — Haragszik? — Nem. Fáj. Nagyon. — Nekem is. — Hát akkor miért csináljuk? — Mert így kell, mert nem szabad lopni, s mi idáig is sokat loptunk. — Bánja? — Nem. Elhallgattak. A férfi felállt, cigarettára gyújtott, a nő elé lépett: — Menjen! — Küld? — Maga szamár — s átölelte a nőt. — Ne... ne.:, bejöhetnek. — Nem jön be senki. — Itt... olyan profán az egész... — Profán... minden... de szeretem .. s nem mondok le magáról... soha ... soha .: -. Összeért az ajkuk, s átszakadt a gát. Nem volt többé határ. A csókos tolvajok átléptek a Rubikonon. S a túlsó parton semmit sem tudtak a meglopottak. Mészáros Ottó
