Pest Megyei Hirlap, 1957. október (1. évfolyam, 130-156. szám)

1957-10-06 / 135. szám

1957. OKTÓBER 6. VASÁRNAP

“”&Cirlap

s

Lapok, hírlapok álhírlapírók..,

kis őata^oiás

a HtetUy-kocszaU sa{tó{á^aU dzsuug.dß&eu

— Esti Kurír!

— Az Est!

— Esti Kisújság! — harsogott a fasiszta Magyarország fővárosában, Budapesten a Körút egész nap. így kínálták a rikkancsok a szenzációhajhé- szó boulevárd-lapokat, melyek címlap j ukon a csábos «független” napilap címet és jelleget viselték. Mit tudta az olvasó, hogy ezek a lapok és az árnyékukban felibur-. jánzott közgazdasági, valamint a hetenként megjelenő pletyka újságok csak azért létezhettek, mert a közgazdasági élet sok takargatni valója és szennye létalapot adott azoknak a «hírlapíró uraknak”, akik ezt a nevet azért vették fel, hogy mögötte az újságíró név bemocskolásával zsarolásiből élhessenek. Nem voltak különbek azok sem, akik e manőverhez pénzt adtak csak azért, hogy a kapitalista közgazdaság nem éppen tiszta egén makulátlanul ragyoghasson tovább a nevük.

E riport keretében nem kívánunk foglalkozni az úgynevezett „nagy lapok” ügyeivel, ezeket példányszámúk miatt rendszeresen támogatta a TÉBE (Takarékpénztárok és Bankok Egyesülése), valamint a GYOSZ (Gyáriparosok Országos Szövetsége). Ezek a lapok elfogadták a hónapról hónapra, az évről évre visszatérő súlyos százezreket és azokban az esetekben, ahol kellett, szájkosarat raktak magukra.

Mint mondottuk, tucatszámra burjánoztak az egészen kis példányszámban megjelenő közgazdasági és pletyka hetilapok, melyek kivétel nélkül abból éltek, hogy —

hallgatási pénzt kaptak a meg nem jelent cikkekért. A zsaroló hetilapok „legfélelmeseb- bike” volt az Új Magyarország, melyet Dénes Gyula mindenre elszánt gengszter szerkesztett. Dénes esetei közismertek voltak.

A szerkesztő úr megeszi a „kefét"

Dénes egyszer megtudott valamit Ruttkai vezérigazgatóról, a Magyar Divatcsarnok akkori gazdájáról. Felment hozzá az irodájába, megmutatta a cikk kefe-levonatát és azt mondotta, ötezer pengőért hajlandó eltekinteni a cikk megjelenésétől. Ruttkai nem volt ijedős, rázárta a szobát Dénesre és értesítette a rendőrséget, hogy zsaroló van nála. A rendőrség meg is jelent, Dénest azonban kénytelenek voltak elbocsátani, mert ő — megneszelve a bajt — időközben megette a kefelevo- natot és így nem találtak nála bűnjelet.

Dénes nagy pénzt szimatolt akkor is, amikor tudomására jutott, hogy Budai Goldber- ber Leó (a Goldberger vezér- igazgatója) fia Becsben hozómra kártyázott úgy, hogy a kedves papája nevét írta a váltó alá és a zord atya a váltót nem volt hajlandó beváltani. Nosza, Dénes csináltatott hat darab óriási plakátot, ezzel a felírással: „Budai Goldberger Miklós váltóhamisítási botránya Bécs- ben” és ezeket a plakátokat kiragasztotta a Goldberger- gyár központi irodája és az üzemek kapui elé. Az öreg Goldberger levakartatta a plakátokat és alkudozni kezUjra itt vagyok, 5 ragyogok, mint a fekete szurok1 Háromhónapos pihenő után frissen, hegyesebbre élezett tüskékkel indulok új csatákra, s jaj annak, aki toliam hegyére kerül. Kezdem is nyomban, csak még annyit: remélem, hogy minden kedves olvasóm segít majd nehéz munkámban, s közös erővel folytathatják harcunkat a hétköznapok hibái, visz- szásságai ellen.

•k

A napokban megfordultam a Zsámbéki Földművesszövetkezet gyümölcs és zöldség üzletében. Érthető módon meglepődtem a szokatlan reklám láttán: ugyanis az üzlet vezetői két láda rothadt paprikát őrizgettek féltő gonddal a bolt előtt, nyilván azzal a céllal, hogy így csalogassák magukhoz a derék vásárlókat. Aki bátorságot vesz magának az ilyen reklám láttán, (hogy belépjen az üzletbe, odabenn is hasonló dolgokkal találkozik. Romlott gyümölcs, zöldség mindenfelé. Jó lenne, ha a bolt ápolt külsejű, fürgekezű eladója legalább annyit adna az üzletére, mint saját magára*

★

Az ÉM Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalata több mint két hónapja adta át Vácott a Csányi körúton épített 50 lakásos bérházat. A szerződés értelmében a vállalatnak járdát is kellett volna építenie a lakóház elé, mégpedig augusztus végére. Azóta eltelt szeptember s bennjárumk az októberben is, járda építéséhez azonban a mai napig sem kezdtek hozzá. így a házban lakó több mint kétszáz ember naphosszat a sarat dagasztja, s különböző kedve? kis megjegyzések közepette egyre csak azt kérdezik: vajon, meddig még?

k

Csütörtökön ellátogattam a budaörsi Pré"- és Kcvácsolt- érugyárba is. Déliben érkeztem taeg azzal a hiú elképzeléssel,

beszélek majd a gyár műszaki vezetőivel. Ez a tervem azonban sajnos meghiúsult. Hogy miért? Egyszerű kérem az oka, aikár a pofon. Meccsre mentek a műszaki sportbarátok, hogy megtekintsék a Va- sas>—CDNA találkozót. Az aztán egy cseppet sem zavarta őket, hogy a gyár munkásai továbbra is ott álltak a munkapadok mellett, amíg ők a Népstadionban szórakoztak

„munkaidőben“, Vajon helyes ez így?

A Váci Húsipari Vállalat igazgatója panaszolta el nekem a következő ügyet. A Gyapjúbegyűjtő Vállalattól egy teherautónyi birkát vásároltak azzal, hogy majd levágják, s húsát értékesítik. A gépkocsi meg is érkezett s az emberek pillanatok alatt lerakták az állatokat, majd amilyen gyorsan jöttek, oly villámgyorsan távoztak is. Ekkor következett a meglepetés. A birkáknak jártányi erejük sem volt, s még arra is képtelenek voltak, hogy a saját lábukon menjenek be a vágóhídra. így a dolgozók az ölükben vitték be a jószágot, amelyből darabonként alig hét kiló húst tudtunk értékesíteni. Úgy látszik, a Gyapjúbegyűjtő annyira kizsigereli az állatokat, hogy csak a csont és a bőr marad meg belőlük. De vajon miért?

•k

A Váci Finomfonó Gyárban a közelmúltban több KISZ- brigád alakult. Az üzemi bizottság azonban, amely hivatott lenne segíteni és vezetni ezeket a lelkes fiatalokat, még azt sem tudja, hogy miért jöttek létre ezek a brigádok, nemhogy a segítségükre sietnének. Úgy tűnik, ez nem tartozik már a hatáskörükbe. Remélem azonban, hogy már nem sokáig feledkeznek meg ebben a gyárban sem a fiatalokról.

dett a „főszerkesztő úrral”, melynek eredménye az lett, hogy Dénesnek 15 ezer pengő ütötte a markát.

Kiár Zoltán és a Társadalmunk

Rettegett és hírhedt lap volt a Társadalmunk és szerkesztője Kiár Zoltán. Az igazság bajnokának léptette elő magát, lapját pedig olyan sajtóterméknek, amely minden igazságtalanságot megír, és a bajbakerülteken segít. A lap valóban úgy nézett ki, hogy, a dolgozókat védi, de ha az ember egy kicsit elmélyedt az olvasásába, rájött; soha olyan vállalatot nem „terített ki”, mely vagy a GYOSZ, vagy a TÉBE érdekközösségébe tartozott. Valóban megírta, ha egy inast megvertek, vagy ha egy kistextiles rosszul fizette alkalmazottját: De íme — csodák csodája — a cikk megjelenése utáni hetekben látható volt a lapban a textiles vagy a kisiparos hirdetése. E sorok írójának jó barátja volt az akkori idők mesemondója és mesekönyv írója, Oszkár bácsi, aki a legnagyobb nehézségek között tengette életét öreg korára. Ö mondotta el, hogy Klór megvett tőle egy cikket az Állatkert panamájáról 20 pengőért és ez a cikk a következő számban megjelenik. Oszkár bácsi cikke sohasem jelent meg, ezzel szemben egy oldalas hirdetés látott napvilágot az állatkertről a Társadalmunkban.

Szemző „szerkesztő" úr és a pofonok

I

Mint írtuk, igen sok közgazdasági hetilap volt, ezek közül a legtekintélyesebb a Hitel, melyet Kügyi-Virágh szerkesztett Budapest ál- hírlapírói gárdájának egyik legjellegzetesebb alakja volt Szemző „szerkesztő úr”, aki közgazdasági szerkesztőként szerepelt, de eredeti foglalkozása kojiflis-kocsisság volt, mélyet Aradon űzött. Kügyi- Virágh felvette előfizetésgyűjtőnek Szemzőt, ki egy ideig rendesen dolgozott, később azonban reklamációk érkeztek, hogy a Szemző által felvett előfizetési pénzek nem folytak be a laphoz«

Kügyi felelősségre vonta Szemzőt, aki beismerte a sikkasztásokat, s a végén abban egyeztek meg, hogy Szemző ezután 40 pengőt sikkaszthat, de minden 20 pengő sikkasztásért kap a hatalmas termetű Kügyi-Viráglitól egy pofont. Szemző boldogan belement az üzletbe, s ez a pofozás hosszú heteken tartott a legélőkelőbb nyilvános éttermekben, a luxusvacsora egyes fogásai között. Kiderült, hogy Szemző ebből is üzletet csinált, előre értesítette a tulajdonost, ahol a pofozás le fog folyni; Szemző ezért 50 forintot kapott külön a tulajdonostól, mert a szenzációra éhes közönség ilyenkor színüljig megtöltötte a vendéglőt.

Kalmár Pál

JIIIIIIIIUIimUUlltlIilllllllHliillllIflIiillllilllliimtIilllllllililj;

I Aktuális felirat f

I Bad-Neustadt városában 1 I áll egy évszázados kőkapu | I toronnyal. A torony — § I mely alatt naponta sok I I ezer jármű és vonat és vas-1 I úti szerelvény halad ke-1 I resztül — a következő fel- I I iratot viseli: „Minden za), | I így az ostorpattogtatás is | I — a város lakóinak nyu- | igaima érdekében — tiltva 1 h van!“ I

[Kellemetlen meglepetés |

I Az amerikai Toledóban I I James Donald ellopott egy | I „Annid Barnett“ névre ki- | I állított csekkönyvet és be | I akart váltani egy sajátke- | izűleg e névvel aláírt esek- i I két. Amikor letartóztatták, | I meglepetéssel vette tudó- f I másul, hogy Annie Barnett 1 1analfabéta, s csekkjeire §

1 csak keresztet szokott ten- |

lut. I

I Nehogy még egyszer § I előforduljon... |

I A mexikói Chiapában a | I legfelső bíróság apagyil-1 I kosságért 20 évi fegyházra | I ítélte Roberto Aguilart és = I figyelmeztette, hogy „ez ne i = forduljon elő mégegy-1 1 szer“...

[ Kettőt egy csapásra I

I Tokióban Jusziu Islmata | = rendőrkapitány éppen ak-i I kor csípett el egy utcagye- § 1 reket, amikor belenyúlt § ! egy csipkét lopó hölgy zse-1 1 bébe. A két enyvestkezűt | I letartóztatták. 1

I LELEMÉNYES ELITELT |

I Albert Dupraz svájci pol-§ |gíárí, egy esti ipari tanfo- = I lyam igazgatóját tízezer | 1 franknyi összeg hűtlen ke-1 I zeléséért 15 hónapi fegy- i 1 házra ítélték, leszámítva a | I vizsgálati fogságban töltött | I nyolc napot. Dupraz. ml- | I után a vizsgálóbíró nyolc | I nap után ideiglenesen | 1 szabadlábra helyezte, süt-1 1 gősen útlevelet szerzett és I I a lehető legtörvényesebb | I módon ... Tuniszba uta- § I zott. Most is ott tartózko-§ I dik.

Elegáns betörő

I Kansas Cityben egy kon- 1 1 fékciós üzemben, harma-1 § dik betörése alkalmával 1 1 fogtak el egy 32 éves fér- | I fit. Letartóztatásakor ki- § I jelentette: „Szükségem |

|uoíf valami tisztességesebb | % ruhára, mert bankrablásra I I készültem, s oda az ember | I nem mehet akárhogy. §

Zsiráf-bosszú

1 I

I Két dél-afrikai gépkocsin | I utazott Rhodéziából a Fok- I ! város felé. Kocsijukat út- I I közben egy zsiráf támadta | 1 meg.

I Eredetileg azért álltak 1 I meg, hogy a szép állatot 1 I megbámulják, de az néki- | I rontott a gépkocsinak, s | ipatájával betörte annak te-1 ! tejét és szélvédőjét.

1 Az utasok sietve tovább- 1 I hajtottak; nem messze on- 1 § nan egy másik zsiráf tete- | |mét látták, mely nyilván- | I valóan gépkocsigázolás | £ nyomait viselte magán, |

Gombnyomással rögzíthe tő sebesség

Amerikában Ralph Teeto, a 67 éves világtalan feltaláló olyan készüléket szerkesztett, mely rögzíti a gépkocsi kívánt sebességét. Ennek a „Speedostat” nevű készüléknek főképpen az óriási amerikai autóutakon veszik hasznát, ahol több- százkilométeres szakaszokon állandóan 100 kilométeres sebességgel robognak a gépkocsik.

Az amerikai gépkocsivezetőknek így mindkét lábuk szabad marad, minthogy az automatikus sebességváltó fölöslegessé teszi a tengelykapcsolót.

Mikor találják fel a kormánykerék nélküli gépkocsit?

Egyszerűsítik a repülőgépek ki- és berakását

A konstruktőrök már hosszabb ideje kísérleteznek azzal, hogyan lehetne a repülőgépek ki- és berakását meggyorsítani és egyszerűbbé tenni, mivel a repülőgép berakodó nyílása viszonylag magasan van és a terhet a tehergépkocsikból speciális kocsikba kell átrakni. Mindez jelentős időveszteséget okoz. A svájci E. Wiltz cég a közelmúltban különleges hidraulikus szerkezettel ellátott berendezést szerkesztett, amely három méter magasba emeli a tehergépkocsit három tonna teherrel együtt*

Rossz szárítógép ■ egymillió forintért

A Váci Kötöttárugyár 1953- ban egy szárítógépet kér a Könnyűipari Minisztériumtól. Rendkívül rossz hatásfokú szárítókamráik már akadályozzák a gyár tervteljesítését;

A Könnyűipari Tervező Intézet — 1954-ben — mondván miért ne csináljunk mi magunk egy gépet —, elkészíti a szárítógép tervét 50 000 forintért.

Kezdődik a kálvária

1955. A Kötöttárugyár szerződést köt az Egri Lakatosáru- gyárrai az úgynevezett függesztő szárítógép elkészítésére. Megállapodnak a határidőben: 1955. decemberében felszerelve kell átadni a szárítót. December 30-án az egri gyár udvarán tudják csali felállítani a gépet. Megjelennek a váciak. Megtörténik, a mechanikai átvétel. Ha nem veszik át, el veszítik, a beruházási keretet;

Újabb magállapodás, újabb határidő. Végire megtörténik a gép felszerelése.

„Rezgőcsárdás"

Megindítják a rég várt gépet. Igen erősen rezeg. Hullik a belső szigetelés. Ezenkívül még sok hiba és hiányosság derül ki.

Az egriek fogadkoznak. 1956. július 15-ig megjavítják a masinát és véglegesen átadják. Addig próbaüzemeltetés történik. Javítása után a gép rezgése tovább tart.

Újabb ígéret: augusztus 31-re megszüntetik a rezgést. E dátum szeptember 14-re tolódik; Bizonyos hiányosságok eltűnnek, a rezgés marad. Az egriek elvonulnak. A váciak döntőbizottság elé viszik az ügyet: Majd az ellenforradalom leverése ;után, 1957. januárban ismét a döntőbizottsághoz fordulnak.

Nyúlik a „rétestészta"

A minisztérium vár. A váciak sürgetik a tárgyalást. Végre április 24-re megidézik a feléket.

A döntőbizottság igazat ad a váciaknak, de addig nem dönt az ügyben, amíg olyan szakértők nem mondanak véleményt a gépiről, akiket a rendelő, a kivitelező és a tervező intézet is elfogad.

Ludvig Győző műegyetemi adjunktus és Bonta Gusztáv, az Építéstudományi Intézet munkatársa szakvéleményt ad. A két gyár és a tervező- intézet vezetői összeülnek a szakértőkkel együtt Megtárgyalják a javítás legmegfelelőbb módozatait.

Augusztus 15-re kész a teljes tervdokumentáció. Közben a Könnyűipari Tervező Intézet június 20-ra biztosítja az egrieknek a javításhoz szükséges anyagot. Folyamatosan küldik a terveket közben készítik a szükséges alkatrészeket.

Újabb ígéretek

Az egri gyár megígéri: szeptember 15-re elkezdik a gép kijavítását. Ez is ígéret marad. Szeptember 25-én a váciak Egerbe mennek. Még nem készek az alkatrészek. Újabb ígérettel távoznak: október 2- án szerelnek. Azóta még egy ígérettel gazdagodtak: október 7-én lesz a szerelés. Lesz-e, nem lesz-e, ki tudja?!

Kis visszakanyarodás

Amíg mindez lejátszódik, a váci gyárban küszködnek. A gép dolgozik ugyan, de minden héten egy-két napot áll, mert javítani kell. Két emlber szinte szünet nélkül javítgatja, hegesztgeti;

A főmérnök feje fő. Téli ruhaanyagokat készít a gyár. Ha megáll a gép, kútbaesik a tervteljesítés és egy csomó embert utcára tehetnek;

Újabb költségek

A javítási terv körülbelül 15 000, a javítás pedig újabb 120 000 forintba kerül. A terv szerint 8 napig tart a javítás* * Addig a Magyaróvári Kötöttárugyárba kell hordani a kelmét festésre és szárításra.

De jó lesz-e végre a gép? A Kötöttárugyár főmérnöke szerint ez a javítás annyit segít. hogy nem kell ócskavasba dobni az egészet. Talán kót- három évig még eldolgozhatnak vele, aztán úgyis ki kell cserélni;

Miért?

Most nézzünk be pár percre a Magyaróvári Kötöttárugyárba. ök Í955-ben rendeltek egy szárítógépet a Német Demokratikus Köztársaságból: Körülbelül 350 000 devizaforintba került; Később rendelték, mint a váciak, de előbb szerelték fel gépüket, s azóta zökkenők nélkül dolgozik, modem, korszerű, könnyű a kezelése és biztonságos.

Helyes, ha szakembereink újabb gépek tervezésén törik a fejüket. De csak olyant alkossanak, amit gazdaságosan tudunk gyártani, amiből haszna, nem kára származik az országnak. A Váci Kötöttárugyár gépére ráfizettünk. A számokkal ismertetett költségek 935 ezer forintra rúgnak. Ha ehhez hozzáadjuk a sok utazgatás, szakvéleménykészítés, a más gyárban való dolgoztatás, stb. költségeit, bizony túljutunk az egymillión.

Egymillió forintot költeni egy rossz gépre, enyhén szólva felháborító eset;

Farkas István