A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1904-1905. tanévről
dr. Szegedy Rezső: Jókai Mór emlékezete
Jókai Mór emlékezete. Ünnepi beszéd, elmondotta a pécsi áll. főreélisknlának 1905. évi május hó 7.-én tartott Jókai-ünnopélyén Szegedy Rezső dr. tanár. Mélyen tisztelt Közönség! Kedves Tanítványaim ! Ma egy esztendeje, hogy ravatalra helyeztük a költő királyt, Jókai Mód. A testi halál a szellem halhatatlanságának gondolatát idézte fel, s a nemzet, miden utolsó útjára kísérte a nagy költőt, nemcsak fájdalmat és gyászt érzett szívében, hanem hálát és méltó büszkeséget, hogy az égi gondviselés épen a mi hazánkat áldotta meg e nagy szellemmel. Történetünk újabb alakulásának és jelen társadalmi életünknek mozgató eszméi az ő alkotásaiban nyertek legköltőibb kifejezést, s intézetünk, melynek hivatása, hogy a gondjaira bízott ifjúságban a nagy eszmék iránt fogékonyságot, a költészet s művészet iránt élénk érdeklődést neveljen, nem róhatja le másként háláját kultúránk eme nagy alakja iránt, mint úgy, ha megragadja ezen alkalmat, hogy megünnepelje e nagy szellem emlékét. ❖ * * A hivatást, melyet oly nemesen betöltött, maga jellemezte legtalálóbban azon szavakban, melyekkel irói működésének félszázados jubileuma alkalmával a nemzet hódolatát fogadta. „Ez a mai nemzeti ünnep — így szólt a költő — nem a nemzet megőszült Írójának, nem kiszolgált harcosának jubileuma, de örömünnepe annak az ideálnak, melyet alkotásaimban mindenkor fenntartani törekedtem. Hiszen Magyarország ezredéves fennállása is ideál. Ideál a haza, ideál a vallás, ideál a szabadság. Ez ideálokért áldozott vért és verítéket őseink tábora, áldoztunk mi kortársainkkal és áldozni fog a jövő nemzedék időtlen időkig. Ideál a koronás király és nemzet között kötött szövetség: az alkotmány, a hűség. Ideál nálunk a nő és vele a családi élet. Ideál a humanizmus, ez az új korszak nemtője. Ideál a becsület, amin a társadalom és hitel alapszik. De ideál maga a magyar nép is, egész lelkülete, eszmejárása. S
