Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1933

21 Testedző kiránduláson vett még részt okt. második felében egész napra a Jakab-hegyen a VI. és VIII. o. Módlv Dezső és Jambrich Oszkár tanárok vezetésével, az V. és VI. o. máj. 26. egész napos kirándulásra indult Kantavárra Jambrich Oszkár és Oppermann Balduin vezetésével; a VII. o. a bőrgyárban fordult meg jún. 12. Palotai Irén, Rohonczi Mór és Kertész Gotthárd tanárok kalauzolása mellett. Börötzffy Károly máj. I6-án a III. osztályt és máj. 17-én a IV. osztályt a Tettyére, máj. 18-án az V. osztályt a Városi Múzeumba, a VI. osztályt pedig Fekete Rémig dr. hittanárral a székesegyházba vezette. Ünnepeink. A mindennapi munka egyhangúságába fényt és színesebb lelkületet ünnepeink vittek, melyeken a vallásos és hazafias eszme az iskolai nevelés mellett melegebben és bensőbben tudott megnyilatkozni az ifjúság előtt. — A multak rozsdás, mohlepte kapúit mindig azzal a legszentebb célzattal nyitottuk fel, hogy a letűnt idők ködös messzeségében ragyogó ideálokat keressünk, hogy a történelmi korok háborgásából erkölcsi erőforrást merítsünk a jelen megpróbáltatásaihoz és hogy örök nemzeti nagyságunk eszméjétől áthatva, lendülettel, hittel, történelmi öntudattal nézhessünk az ismeretlen jövő tünékeny messzeségébe. Ebben a felemelő gondolatban adóztunk a kegyelet és hála érzelmével a tizenhárom aradi vértanúnak okt. 6-án. Az ünnepélvt a Szózat áhítatot keltő soraival nyitottuk meg. Majd változatos műsorral töltöttük ki az ünnepélyes perceket. Barna Kornél és Schnéringer József II. o. tanulók Tóth Kálmán: Kik voltak a honvédek dialógusát adták elő a gyermekszív átérzésével és bátor fellépéssel. Ezután Cserháti-Czepf József ifj. elnök ünnepi beszéde következett. A mély gondolatokkal telt, ékesszavú beszéd két vezérfonala ez volt: Emelkedjünk az aradi hősök eszmekörének magasságába, tanuljuk meg tőlük az eszményi lelkesedést a nemes célokért és ennek érdekében a nagy lelki lemondást. Ha tudunk lelkesedni és lemondani, akkor felismerjük korunk teendőit, és akkor eredményesen tudunk dolgozni a szebb jövő épületéért. Állítsuk magunk elé — úgymond — a dicsőségesen felragyogó és szomonían letűnő 48-as szabadságharc legideálisabb alakjainak, az aradi vértanúknak emlékét. Csodáljuk meg bennük az emberi nagyság lenyűgöző magasságát, eszményeik létráján emelkedjünk a köznapi érzület láthatára fölé és fürdessük meg lelkünket eszmekörük fürdőjében, hadd telítse a nemesebb emberi érzelmek és törekvések napsugara, hadd vegyen bennünket körül az az aranypatinás burok, amelyen keresztül énünk és értékünk tisztábban tud ragyogni és melegíteni. — Majd így fűzi tovább gondolatát: Minden nagyobb, nemesebb felbuzdulásra a nagy eszmék hevítenek bennünket. A vallás, a hit eszményi légköréből táplálták hazaszeretetüket az aradi hősök is, és ebből a szent hevületből fakadt minden tettük, melyet a haza és társadalom oltárán felajánlottak. Talpig jellemek, meg nem alkuvó férfiak, kiket az ideális gondolkodás, a hitből fakadó lelkesülés már életükben is hősökké avatott: az élet hőseivé... Az egységes magyarság élén küzdöttek, verekedtek a bitófa talpáig, ahol halálukkal a legszebb példát adták nekünk: a nagy lelki lemondást. — Az aradi vértanuk emlékkövénél a vértanúsággal hitelesített ideálok kincsesbányáját leljük, melyből mi magyar ifjúság is egy-egy mentő gondolatot tudunk meríteni. Ők halálukkal aratták eszméik erkölcsi győzelmét, nekünk még nyitva állanak a jövőbe vezető utak, és ha ezeken az aradi vértanúk eszményeinek zászlajával törtetünk előre, biztos győzelemre számíthtunk. Befejezésében buzdítja az ifjúságot, hogy ezeket a gondolatokat kiki vigye magával és érlelje éltető eszmékké, akkor okt. 6-a valóban a lelkesedésnek, a tettrekész vágynak, a magyar ifjúságnak ünnepe lesz mindenha. Az ifjúsági elnök hatásos beszéde után a Faludi Ferenc-önképzőkör énekkara