Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1933

22 elénekelte Ammer József: Nem, nem, soha!... c. irredenta dalát. Még két ügyes szavalat következett: Szupper Márton II. o. t. Tóth Kálmán: Ki volt nagyobb e. költeményét és Karasz László VIII. o. t. Kozma Andor: Karthagói harangok e. versét adta elő, A megemlékezés a Himnusz akkordjaival ért véget. NOÜ. 2-án, llaloitak napján, megilletődött lélekkel és mély bensőséggel az intézet aulájában felállított hősi emléktáblához vonultunk, hogy ott megemlékezzünk a márványba vésett hősök neveinek viselőiről, és kigyújtsuk tovább élő eszméik mécseseit. Az üennepség megnyításaképen Cserháti-C'zepf József, ifjúsági elnök, felhívására a jelenlevő ifjúság elimádkozta a Hiszekegyet. Majd Szűcs György VI. o. t. elszavalja Remport Elek gyönyörű alkalmi költeményét, melynek alapeszméje ebben az ünnepi gondolatban domborodik ki: az emlékkő a magyar önérzet szimbóluma: bízunk abban, hogy ez az önérzet meg fogja nyitni azt a mély sírt, amelyből diadalra kel a magyar jövő, az igazság és az élet. Ezután Bártfai Frigyes VIII. o.t. mondotta el tartalmas beszédét. — A mi hősi halált halt testvéreink — mondotta Bártfai — kihűlt ajakkal harsogón tárják elénk az élet legférfiasabb megoldását. Fiatalok voltak, mint mi, telve életörömmel, amikor az országban egy jeges fuvallat a halál közelgő aratását jelentette be. — De ők az ifjúság szent idealizmusával és az Alma mater kecloesen csillogó romantikájával felmagasztosították a legborzasztóbb emberi találmányt: a háborút, mert a hit pajzsával, az igazság páncéljával, lelkesedve vonultak az ellenség ellen. •— Napsugaras életüket ketté vágta a halál, úgy véreztek el a csatamezőn, mint egykor Thermopylae hősei. De tudatukban élt. hogy halálukkal apostolszavú szónokai lesznek nemzetük élniakarásának. Ügy tekintsük emléktáblájukat, mint az akaraterő, kötelesség, hűség, önfeláldozás és fiúi engedelmesség márványba vésett megnyilvánulását. Amikor kegyeletes szomorúsággal emlékezünk meg róluk, fájdalmunkba örömök is vegyülnek, mert a fiatal hősök siratása csodálatos vegyüléke a gyásznak és büszkeségnek. A magyar feltámadás kivívása mireánk vár; s nem kétes addig a magyar sors, amíg a hős elődöket hős utódok követik. Igyekezzünk hát méltók lenni elődeinkhez, fogadjuk meg itt, hogy példájukat híven követjük, és akkor büszkén mondhatjuk el nekik márványemlékük előtt: Testvéreink, iskolánk díszei, nemzetünk hősei! Nem a szavak, hanem a szívek ígérik nektek, hogy minden erőnkkel rajtaleszünk, hogy a dicső halálotokkal elültetett magot, a magyar jövendőt, hatalmas lombozatú, színpompás virágú faóriássá lássa kinőni a világ! A beszéd elhangzása után Cserháti József, ifj. elnök, kegyeletünk és néma hálánk zálogául babérkoszorút helyezett a hősök.emléktáblája elé. A Szózat eléneklésével az ifjúság komoly gondolatokkal szívében-lelkében szétoszlott. November 5-én az intézet ifjúsága Szent Imre-ünnepélyen vett részt. Az énekkar bevezető éneke után Király András III. o. t. szavalta Kemenes: Magyarország Patronája c. versét, majd a felsőbb Mária Kongregáció praefectusa, Szabó Sándor VIII. o. t. mondott ünnepi beszédet. Hack János VI. o. t. Szemlér: S/ent Imre herceg c. költeményét szavalta el. Az ünnepélyt az énekkar Szent Imre éneke zárta be. Március Idusán, a zöldreményes magyar szabadság ünnepén, a 48-as ifjúságnak eszméit tettük magunkévá a kegyeletes emlékezés szent perceiben, melyek az ébredő, feltámadást igérő tavasz hangulatában teltek el. Az ünnepi órát a Himnusz nyitotta meg. melyet az intézeti ifjúság zenekari kísérettel énekelt el. Majd az ifjúsági énekkar Bethoveen: Vörösmarty Szózatának kánoni feldolgozását adta elő. Édes-bús, szomorgó Rákóczi dalok és kesergő kuruc-nóták következtek a fúvószenekar hatásos előadásában. Azután Klenner Ferenc, köri főtitkár, emelkedett hangon és mély átérzéssel az ünnep jelentőségét méltatta.