Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1930

23 az iskolában ; másokat pedig azon szubtilis, magas humánitárius eszmények miatt, amelyeket közvetítenek s amelyeket a gyakorlati élet árjában nem lehet elsajátítani Az előbbiek híján a gyermeki szunnyadozó képességeket a régi fokozatban felserkenteni nem lehet. Az utóbbiak mellőzése pedig, mint J. P. Richter mondja, egyszerre az élet vásári zsivajába vezeti a gyermeket s kipusztítja az érzékét az idealizmus emelkedett létformái iránt. Az iskolai kötelességek hiányos teljesítésének még egy másik forrására is rá kell mutatnunk. A mi háború utáni világunk — a maga sok irányú tevékenységének tárában — igen sűrűen appellál a középiskolai tanulók cooperatiójára. Színház, filmelőadás, jótékonycélú vagy művészeti kiállítás, testnevelési egyesületek, sportversenyek, filantropikus vagy hazafias jellegű vállalkozások szinte kifogyhatatlan sorozatban kopogtatnak az intézet kapuján. Az igazgatóság ugyan kötelességszerűen vállalja az odiózus szerepet, hogy a túltengő igényeket lemérsékelje, ámde a tanulókat a társadalmi propaganda hatása alól nem mentesítheti. így a gyermekvilág nélkülözi az ő milieu-jének támogató kezét — annak a csendességnek megteremtésénél, amely a lelki koncentráció s a tanulmányokban való komoly elmélyedés elemi feltétele. Ünnepeink. Munkás és fáradságos iskolai évünknek is megvoltak a maguk áhítatos ünnepnapjai, amikor a vallásosság és a hazaszeretet, e két nemzetfenntartó erény elmélyülhettek, és tudatosan gazdagodhattak. Október hatodikán az aradi vértanuk lelkiiidveért imádkoztunk és emléküket bensőséges ünnepség keretében elevenítettük fel. A megemlékező órát a Nemzeti Hiszekegy eléneklése nyitotta meg. Az ének befejezése után Szabó Jenő V. és Weber Gyula III. o. tanulók adták elő Tóth Kálmán: Kik volfak a honvédek? e. költeményét. Majd Klausz Pál VIII. o. t. mondotta el ünnepi beszédét. Beszédében úgy fogalmazta meg alapeszméjét: az aradi vértanuk hármas örökséget hagytak ránk. Ránk hagyták először is azt az igazságot, hogy a hazáért nincsen rút halál, a hazáért minden halál szép. Másodszor, hogy nemcsak a közös származás, hanem a közös eszmék is összekapcsolnak, hiszen az aradi vértanuk egy része is idegen nemzetiségű volt. Végül, akik a testet megölték, a lelket meg nem ölhetik. Ha tehát e hármas örökségével az intézeti ifjúság jól sáfárkodik, ez öröksége tőkéjét jól kamatoztatja csonka országa javára, akkor a nemzetek nyereségkönyvében veszteségszámlánkat csak ki tudjuk javítani. Az ünnepi megemlékezés után Luspay: Arad felől kerekedik c. zenei kompozícióját adta elő az intézeti Faludi-önképzőkörnek a férfikara Keller Gyula VIII. o. t. vezénylésével. Ezután Breuer László VIII. o. t. szavalta el Sik Sándor Lamentációját. A szavalat után zeneszám következett: Beethowen Vonóstriójának 3. opusából az adagio és a presto. Előadták: Dziobek László, Neusiedler Antal urak, intézeti öregdiákok és Stein Tamás VII. o. t. Befejezésül Kiss Albin dr. intézeti igazgató mondotta el záróbeszédjét, örömmel látta és hallotta az ifjúság megemlékezését nemzetünk nagyjairól, mert a nemzet egyik legnagyobb kincse a visszaemlékezés. Ez emlékezés kapcsán gyúl fel az ifjúság szívében is az a sok-sok picike tűz, amelyeknek folyton égniük és melegíteniök kell a nagy magyar télben. E zárószavak után a Szózat hangjaival ért véget az ünnepség. November negyedikén ifjúságunk az 1930-as jubileumi szentimrés esztendőben már másodszor áldozott az elragadott herceg emlékezetének. Bevezetőül az intézeti énekkar Szentgályi Gyula: Szűz tiszta liliomát énekelte el, utána Weber Gyula 111. o. t. Kállay Miklós Liliomos királyfia prológusai szavalta el. Ezt követte Kiss Albin dr., az intézet igazgatójának előadása. A történelem szellemvilágában otthonos előadó a Szent István-korabeli Veszprémbe vitte vissza hallgatóságát. Megelevenítette előttük első királyi családunk otthoni életét, országos terveik kiko-