Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1930

24 vácsolását, amelyekkel áldozatos életük révén sikerült is mesterművet létrehozniok: megakadályozni, hogy a honalapító magyarság ne lehessen fejfa a népek nagy temetőjében, sőt ellenkezőleg, világtörténelmi hivatásra készüljön és nevelődjék. Majd az előadó Szent Imre hercegre irányította rá megvilágító reflektorát, és egyéni életéből, fogadalmából azt a következtetést vonta le, hogy a szent herceg a szűztisztaságért folytatott erős küzdelemében az ősmagyar karakter nemes típusává vált, mert ebben a harcban termelődött ki az előd-magyarjainkat is annyira jellemző csodálatos lelkiereje, erős akarata. Csak ennek az erős akaratnak az átsugárzása mellett, felfogásával és lemintázásával tudhat a ma ifjúsága a nemzeterősítők és védők katonáivá beválni. E mélyenjáró szellemtörténeti fejtegetés után Szepessy—Lányi: Szent Imre ravatala c. melódrámáját szavalta Morvay Géza VIII. o. t. Zongorán Zummer Ferenc, harmóniámon Magyar Károly osztálytársai kísérték. Az ifjúság nevében Breuer László hódolt a pannóniai virágoskerf kilencszázados lilomának. Hogy hódolatát a kódexek patinás nyelvén elmondotta, mindjárt arra a sokat hánytorgatott kérdésre felelt meg, vájjon a magyar ifjúság a történelem rácsai mögött hol keresse és hol találja meg Szent Imrét? Lelkében keresse és meg is találja, ha az önfegyelmezés és önlegyőzés útján az erő és vidámság emberét alakítja ki önmagából. így jut és férkőzik a liliomos királyfi egyre közelebb a magyar ifjúsághoz, és így lesz és marad fehér alakja a magyar ifjak patrónusa. Az ünnepséget végül az intézeti énekkar Szent Imre herceg c. régi magyar egyházi ének eléneklésével zárta be. Március tizenötödikének megünneplése megint a hagyományos keretek közt folyt le. Az ifjúság az intézeti fúvós zenekara kísérete mellett elénekelte a Himnuszt. Utána Weber Gyula III. o. t. elszavalta Sajó Sándor: E rab föld mind az én hazám c. irredenta költeményét. Most Módly Dezső tanár lépett az egybegyűlt ifjúság elé, hogy nemzeti ünnepünk méltó ünneplése és a magyar ifjúság kötelességei közti kapcsolatról beszéljen. Idáig úgy szoktunk ünnepelni — mondotta volt a szónok — hogy a szónokok, szavalók és színjátszók a hazafias ünnepségeken rendesen elvonultatták az ifjúság előtt hazánk történetének nagyjait, akik mind-mind ugyanazt mondották: szeressétek a hazát és tegyétek meg kötelességteket. Viszont Trianon óta nagy kérdés, vájjon e csonka magyarság képes lesz-e a maga erejéből a most dúló világválságból új életerőre kapni, szóval hazájával szemben kötelességét teljesíteni tudni? A maga erejéből bajosan, csak mások segítségével: de barátaink, jóakaróink nein igen vannak, mert vagy nem ismernek jól bennünket, vagy nagyon rosszul ismernek. Mi tehát a teendőnk és kötelességünk a sok rágalom megszüntetésére, a külföldieknek rólunk táplált igazságtalan véleményeinek megváltoztatására? A modern nyelvek tanulása, tudása és ennek révén a külfölddel való erős érintkezés. Nemzeti ünnepeit tehát méltón csak akkor ünnepelheti a magyar diák, ha a modern nyugati nyelveket nem pusztán iskolai kötelességből tanulta, hanem azért volt szorgalmas ezekben, mert ő is egyengetni akarta a jobb magyar jövő útjait. A műsor következő számaként Dienzl magyaros ritmusú Liliomszálát játszotta az intézet vegyes zenekara. Most Gyula diák Petur pincéjében c. költeményét adta elő Morvay Géza VIII. o. t. Majd Katona József remekművét, a Bánk bán II. felvonását adta elő az intézet lelkes ifjúsága középiskolás előadásoknál szinte példátlan gyakorlottsággal. Bánk bán szerepét Szabó Zoltán VII. o. t. játszotta nemes méltósággal, Petur bán lázadt, keserű lelkét Breuer László VIII. o. t. jelenítette meg mélységes átérzéssel és megrázó realitással. Biberach nehéz szerepében Vargha László VII. o. t. nyújtott mesteri alakítást. Az agg Mikliál bánt Stocker Mihály VII. o. t., Simon bánt Morvay Géza VIII. o. t. játszották egyszerűséggel, de hűséggel. Békétlenek voltak Mészáros Győző, Galló Ferenc, Tóth Pál és Plank Ferec VIII. o. t. Az ünnepség a Szózat akkordjaival ért véget.