Teológia - Hittudományi Folyóirat 47. (2013)
2013 / 3-4. szám - Kuminetz Géza: Pauler Ákos pedagógiai eszméi
Pauler Ákos pedagógiai eszméi KUMINETZ GÉZA gia ancilla philosophiae),58 azaz belsőleg tartoznak össze, ami nem megalázó, hanem a dolog természetéből adódóan felemelő szerep. Kívánatosnak tartotta a tudomány, a bölcselet és a vallás termékeny összefogását a nevelés dolgában is, hiszen minden világnézet e három tényező szerves ötvözete.59 Pedagógiai szempontból a filozófus előtt az ember nevelésre és tanításra alkalmas és erre kötelezett lényként jelenik meg, akit az igazi embereszményhez kell hasonlóvá tenni. Tehát nem mindegy7, hogy a formális eszményt milyen metafizikai tartalommal töltjük meg. Emlékezetett arra is, hogy tanítási és nevelési eszményünk, illetve a mögötte levő embereszményünk modell értékű, tehát nem abszolutizálható, ezért a módszereink is változhatnak, nem szabad azt se szolgalelkűen, se fanatikusan érvényesítenünk. Az emberi történelem során Európában Blazovich Jákó OSB szerint az alábbi embertípusok léteztek: a középkori, vagy szent ember, a reneszánsz ember, a barokk ember, a fölvilágosult ember, a romantikus ember, a modern ember, a tömegember, a homo oeconomicus és a gépember.60 Fináczy Ernő szerint a századok során nagy vonalakban az alábbi embereszmények szolgálatában állt a pedagógia: „Periklész kortársai hittek abban, hogy valamikor lehetséges lesz valakit tökéletesen jó és tökéletesen szép emberré nevelni; a rómaiak az erő, a testi és lelki erő teljességét tekintették a nevelés ideáljának. A zsidók pedagógiai eszménye: az istenfélő ember; a középkoré: a szent ember; a renaissanceé: az egyéni ember; a hitvitázások korszakáé: a felekezeti ember; a XVIII. századé: a felvilágosodott ember; korunké: a nemzeti ember. Világos, hogy ezek az eszmények nem zárják ki egymást valamennyien”.61 62 A huszadik században volt olyan idő, mikor a kommunista embertípus volt az ideál, jelenleg a kozmopolita, fogyasztó tömegember az „ideál”, mert hiszen ténylegesen egyre több hívet számlál. Ide kívánkozik a mai pedagógiai és pszichológiai kutatások alapján konstruált embendeál is, mely szerint a jövő embere az érzelem és értékalapú érett személyiség, aki „olyan autonóm, érzelmileg intelligens, demokratikus jellemszerkezetű ember, aki egy stabil érték- és normarend birtokában mindhárom életterületen - 1. megismerés, 2. társas kapcsolatok, 3. életvezetés-cselekvés — rendelkezik a hatékony alkalmazkodáshoz szükséges belső késztetésekkel. Ennek megfelelően a nevelés célja egy olyan reális önismerettel, társadalmilag kívánatos, stabil motivációs bázissal rendelkező dinamikus személyiségstruktúra kialakítása, amely a személyiség számára mindhárom életterületen lehetővé teszi a magas szintű alkalmazkodást’A Mármost melyik kategória illeszkedik a leginkább Pauler embereszményére? Minden bizonnyal ellene mondott volna a gépember, a tömegember, a homo oeconomicus, a nemzeti, a felekezeti, a konzuin, a romantikus embertípusnak, mint eszménynek. Talán leginkább a szent és a demokratikus embereszmény ötvözete lenne - szerintünk — a helyes válasz, bár Pauler tudta, hogy az emberi társadalomban ébredő problémák és feladatok megoldásához nem elég csak a demokratikus elv alkalmazása. A világnézetben adott és megvalósítandó értékrend megkívánja a demokratikus elv mellett és vele együtt az arisztokratikus, a liberális és a szociális elv érvényesítését is. A mai demokratikus szerkezetű 58 Bár a dolgot jobban megfontolva fordított is lehetne az elv, vagyis a filozófia az, amely a termékeny és termékenyítő eszméket és eszményeket adja a pedagógiának. 59 Vő. Brandenstein, B., Pauler Ákos emlékezete, in Athenaeum 19 (1933), 218-219. 60 Vő. Blazovich, J., A nagy szfinx. Újkori emberarcok, Budapest 1936. 61 Vő. FinAczy, E., Eszmények és valóságok, in FinAczy, E., Világnézet és nevelés. Tanulmányok (Filozófiai Könyvtár 8. Szerkeszti: Kornis Gyula), Budapest 1925, 6. 62 Vö. Berentés, É., Az érett személyiség, Budapest 2012, 68; illetve Bábosik, I., Neveléselmélet, Budapest 2004, 11-42. 169
