Teológia - Hittudományi Folyóirat 47. (2013)
2013 / 3-4. szám - Kuminetz Géza: Pauler Ákos pedagógiai eszméi
KUMINETZ GÉZA Pauler Ákos pedagógiai eszméi jellemtípusban talán azt a hiányt látná, hogy nem található benne valódi világnézeti töltés; mintha csak megalkotói a legjobb hardvert akarták volna elkészíteni, s a legjobb szoftverre, vagyis a kiérlelt világnézetre már nem futotta volna. A puszta tudomány világnézeti köntösbe öltöztetése, vagyis a szcientizmus azonban szegényes értékmérő, mivel a tudomány önmagában nem értékmérő. Pauler, ahogy a filozófiában általában, úgy a pedagógia bölcseletében is nagy kereső, vagyis a legteljesebb eszményre törő ember, amit először az ún. pozitív pedagógiában talált meg. Igaz, felfogása nem követte a Comte-i fejlődést, hogy ti. a teológiai és a metafizikai szint után jön az igazi, a pozitív szakasz, hanem az érett Pauler visszatért a pozitív szakaszból előbb a metafizikai és végül a teológiai szakaszhoz, belátva ezzel azt, hogy az ilyen jellegű problémák is szükségképp kísérik, kísértik, és válaszadásra késztetik az embert életútján, az embenséget pedig történelme során. Ezzel eljegyzett a teljes értékű ember életútja.63 Ez azt is jelenti, hogy a legtudományosabb (legpozitívabb) világnézetben is meghatározó módon lesznek jelen metafizikai és teológiai elemek, elvek. Neki is megvoltak tehát a megvilágosodásai, végül eljutott a Lét Forrásához, az Abszolútumhoz, a kereszténység abszolútumához. Kiemeli a világnézet tanításának-nevelésének alapvető fontosságát, mivel ez az a készség, ami összetartja majd az emberi személyiséget az élet küzdelmeiben. Világnézeten tulajdonképpen megszűrt bölcseletet ért. Tudja, hogy a történelem adott korának világnézetébe az előző korok maradandó belátásainak feltétlenül helyet kell kapmuk, s ezek épp a nevelés hatására válnak az új nemzedék tudatának meghatározó tényezőivé. A nevelés ezért a kultúra átadása és átvétele. A múlt, a tegnap jelene, s így az egészséges hagyomány feltétlenül becsülendő. Tudta, hogy minden világnézet megteremti a maga etikai, jogi és illemkódexét, s ezért a pedagógia mindig valamilyen embereszmény szolgálatában álló tevékenység, tudomány, művészet. Ebből adódóan sohasem fog bölcseleti alapjaitól elszakadni, hanem szükségképp azok szolgálója lesz. Pedagógiája holisztikus szemléletű, akár abban az értelemben, hogy minden emberi képességet (testi erő és ügyesség, értelem, akarat és érzelmi élet) hasonló intenzitással kell fejleszteni; akár pedig abban, hogy a teljes értékű emberré neveléshez a tudomány, a bölcselet és a vallás vállvetett,64 vagyis egymást belsőleg és külsőleg támogató együttműködésére van szükség, amit a társadalmi tekintélynek kell koordinálnia. Különös hangsúlyt fektetett az érzelmi élet, az érzület fejlesztésére, s ennek ismét főleg értékelő, azaz világnézeti dimenziója van. Az értelem inkább irányadó és ellenőrző feladatot lát el, míg a vágy és az érzelmek röpítik tova az élet szekerét. Mintha kissé túlzó lenne etikai intuícionizmusa. Úgy gondoljuk, hogy az értelem, akarat és érzület együtt ismeri meg az igazat, a jót és a szépet, s foglalatukat, a szentet. Igaz, mindegyik a maga módján, a maga sajátos természetének megfelelően. Ha valamit értelemmel belátunk, hajlik érzületünk és akaratunk is annak igenlésére, illetve ha valamilyen akadály van, akkor az igazságot szerető ember megkeresi az akadályt és öntevékeny módon, vagy segítséget kérve eltávolítja azt az útról. Az egyénben az ismeretek bővülésével, valamint az élettapasztalattal gazdagodik, olykor minőségileg változik tartalmában az eszmény. Ez egyre finomabb önkorrekcióra, következésképp helyesebb cselekvésre képesít. A nevelés beteljesedése ebből a szempontból nem más, mint az ön63 Vö. Brandenstein, B., Pauler Ákos emlékezete, in Athenaeum 19 (1933), 227. 64 A kultúra teljességének és ezért a valóban integrális nevelés és oktatás lehetőségének alapját és végcélját is a tudomány, világnézet és a vallás adja, melyek végeredményben egy valóság hármas, de egymásra teljességgel vissza nem vezethető dimenziói. 170
