Teológia - Hittudományi Folyóirat 47. (2013)
2013 / 3-4. szám - Kuminetz Géza: Pauler Ákos pedagógiai eszméi
Pauler Ákos pedagógiai eszméi KUMINETZ GÉZA nevelés képessége és készsége. Ez az önkorrekció pedig olyan szintű, hogy képes akár a helytelen gondolat, akár a helytelen érzelem, akár a helytelen cselekvés módosítására, mintegy átprogramozására. Ez azt is jelenti, hogy hol az érzelem vesz fel kognitív vonásokat, hol az értelem érzelmi töltést, stb. A bölcsnek tehát elég aztán a jó szó, a példa. Oktatási rendszert illető gondolatai a hármas lokozat elvét követik, nevezetesen az alap, a közép és a felsőfokú iskolák együttesen tudnak a kultúrát birtokba vevő és alkotó módon művelő, alakító embert nevelni. Az alapfokú iskola hivatott az általános műveltség megadására, a középiskola a felsőfokú tanulmányokra készít elő, míg a felsőoktatásnak olyan emberré kell nevelnie, aki gyökérszerűen tudja tudományát művelni (ismereteit vissza tudja vezetni gyakorlatilag az Arisztotelészi négyes okságra), akiben a látás bölcsességgé érik. Pedagógiai alapelvei azt mutatják, hogy e hármas alapstruktúrán belül igen nagy differenciáltságnak, az egyik iskolából a másikba való átmenet sokféle lehetőségének kell valósan jelen lennie a társadalom oktatási és nevelési hálózatában. Csakis a tervszerű és rendszeres oktatás nevelés-tanítás hozza meg a várt eredményt, vagyis komoly iskola nélkül az ún. alkalnu nevelési tényezők nem képesek megbirkózni a nevelés feladatával. A nevelés mint tervszerű és módszeres tevékenység, egyúttal igen körültekintő művelet és folyamat is, hiszen nem idomítás, figyelembe kell venni nemcsak az emberi életkor, de az egyén tényleges diszpozícióit, életének konkrét körülményeit. Előbb kell emberré, s csak aztán szakemberré nevelni, mivel a valóban jó ember ritkán rossz szakember, ellenben a csak jó szakember ritkábban szokott egyúttal jó ember is lenni. Pauler rendületlenül hitt nemcsak az igazságban és ember általi megismerhetőségében, de hitt erre az ismeretre alapuló nevelésben, személyiségfejlesztésben is, melynek gyümölcse az erős (akarat), a jó (érzület) és az okos (érelem) ember, aki valóban képes a kultúra birtokba vételére és alkotó művelésére. Az ilyen ember a valóban szabad, tehát felelősen gondolkodó, érző és cselekvő ember. Ez a méltóságába öltözött, a nagykorú, a felvilágosult, stb. ember. Hitt abban is, hogy az ember születésétől a haláláig képes nevelődni és tanulni, igaz ezt életkori, karakterológiai sajátságok is kondicionálják. Csak az érett személyiség a kiegyensúlyozott, olyan, akit nem szédítenek meg divatos szellemi áramlatok, akit nem lehet sem izgatással, sem uszítással, se manipulálással megingatni meggyőződésében, ugyanakkor valóságérzete, logikus gondolkodása, jóra való készsége teszi őt képessé arra, hogy fejlessze felfogásmódját, világnézetét.65 Az érett személyiséggé válás kulcsa pedig az egységes világnézet, s ebből a szempontból a nevelés és oktatás nem is más, mint a spontán ébredő világnézet kifejlesztése, az igaz eszmék és eszmények leié terelgetése, irányítása, adott esetben rászorítása. Ugyanakkor ez a fejlődés, vagy inkább haladás az erős, jó és okos ember megteremtésében nem olyan egyenes vonalú és töretlen; itt is vannak visszaesések, hiszen az egymást váltó korok nem szükségképp látják mindig helyesebben az eszményeket, nem núndig vonják le a legtalálóbban azokból a normákat és maximákat. Töretlennek nevezhető fejlődésről itt talán csak akkor beszélhetnénk, ha azt a társadalom erkölcsi állapota tartósan megengedné. Vallotta, hogy a pedagógiában nincsenek ugrások, tehát a személyiség fejlődésének megvannak a maga sajátos kibontakozási törvényei, amiket követni kell, kritikus időszakai, melyeket mellőzni veszélyes, különben a személyiség csak látszólag fejlődik. Olyan ez, mint aki még járni sem tud, de máris futóversenyen akar részt venni. Az ismeretek 65 Ez szellemi értelemben azt jelenti, hogy képes kétszer vagy többször is életében újjászületni. Vö. NOSZLOPI, L., A világnézetek lélektana, Budapest 2012, 171
