Teológia - Hittudományi Folyóirat 23. (1989)

1989 / 1. szám - KÖRKÉP - Mészáros István: Katolikus iskoláink nevelőmunkája 1920-1948 között

Erősen hatott a kor katolikus nevelésére az ekkor új fejlődésnek induló gyermek- és fejlődéspszichológia, ennek tekintélyes tudománnyá válásában katolikus tudósok (Várkonyi Hildebrand, Bognár Cecil és mások) kiemelkedő szerepet játszottak. Hatásuk az 1930-as évektől erőteljesen érvényesült a katolikus iskolák nevelőmunkájában, s ez is jelentős új mozzanat.

Nincs okunk kételkedni abban, hogy az 1920-1948 közötti időszakban hazánk összes - állami, városi-községi, magán-, valamint egyházi - iskolájában a pedagógusok zöme őszinte szándékkal törekedett a keresztény erkölcsi értékek átadására, a műveltség megszerettetésére és elsajátíttatására, a haza- és emberszeretet meggyökereztetésére. Ami a katolikus iskolák speciális nevelési célja volt: tudatos és nyílt katolikus elkötelezettségű nők és férfiak nevelése-képzése a magyar társadalmi élet különféle tevékenységi területeire. A specifikum nyilvánvaló: a tudatos és nyílt katolikus elkötelezettségr, amely az őszinte, mély katolikus vallásos hitet, s az ebből fakadó szilárd egyházhűséget, valamint a hazáért, társadalomért, egyházért való - egyéni tehetséghez, adott lehetőségekhez mért - maximális komoly munkát egyaránt jelentette. Ez volt a katolikus iskolák alapvető célja és létük értelme 1920-1948 között (s nyilván ez ma is).

Vajon teljesítették-e ezt a feladatot a korszak hazai katolikus iskolái? Számszerű adatok aligha szerezhetők arra vonatkozóan, hogy az 1948 után következő nehéz évtizedekben hogyan álltak helyt hitükben, egyházhűségukben a katolikus iskolák 1920-1948 között végzett egykori leány- és fiúnövendékei. Kerültek ki ezekből az iskolákból későbbi Kossuth-díjasok, tudósok, művészek s más hírességek. De ennél nagyobb érdemük - s ezt a köztapasztalat bizonyítja -, hogy tízezreket neveltek falaik között, akik mint modern gondolkodású, jól kiképzett, magyarságukban és katolikus hitükben egyaránt elkötelezett, hitükhöz és magyarságukhoz egész életükben - nehéz időkben is! - hűségesen ragaszkodó, szociális gondolkodású, szilárd világnézetű emberek tevékenykedtek szűkebb-tágabb közösségük érdekében.

S abban az - elsősorban Isten kegyelmének köszönhető - kétségtelen tényben, hogy az 1950-es évek minden vallásos értéket megsemmisítéssel fenyegető egyházellenes rohama után magyar katolikus egyházunk életben maradt, az egykori katolikus iskolák eredményes nevelőmunkája is szerepet játszott.

Jegyzetek: 1. Prohászka jól ismerhette a századforduló megújító nagy polgári nevelési áramlatait: elsősorban John Dewey cselekvés-pedagógiáját, Edouard Claparéde tudományos gyermekmegismerési („gyermektanulmányi”) mozgalmát, Ellen Key nagy vihart kavaró könyvét „A gyermek évszázadá’’-ról, Georg Kerschensteiner munkaiskola-felfogását. De saját gondolatait ismerhette fel az 1910-es évektől kezdve népszerűvé váló Friedrich Wilhelm Foerster morál-pedagógiájában, illetve nálunk Fináczy Ernő és Kornis Gyula - az örök igazat, jót és szépet megközelíteni kívánó - érték-pedagógiájában, illetve Imre Sándor nemzetnevelés-koncepciójában. - 2. E pedagógia legfőbb gondolatait Sík Sándor különböző írásaiban fejtette ki. „A cserkészet nevelő értéke” címmel 1915 decemberében a Katolikus Középiskolai Tanáregyesületben tartott előadása a Magyar Középiskola című folyóirat 1916. évi első számában jelent meg. 1915-ben adták ki „A piarista cserkész kis káté”-ját. A legteljesebb kifejtés a „Magyar cserkészvezetők könyve” 1922,-i első, majd 1925,-i, illetőleg 1934,-i további kiadásaiban található. A Magyar Szemle Társaság kiadásában 1930-ban jelent meg Sík Sándor tollából „A cserkészet" című kis kötet.

31