Teológia - Hittudományi Folyóirat 9. (1975)
1975 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Ottlyk Ernő: Közös karácsonyi örömünk
mosolygós örömöt a kemény arcokra is karácsony ünnepén, mert a lelkek legmélyén mégis ott él a megváltott ember arca. Nincs tehát időszerűbb, mint újra és újra hangoztatni szent Pál apostol felemelő buzdítását: „örüljetek az Úrban szüntelenül! Újra csak art mondom: örüljetek. Jóságos emberségteket ismerje meg mindenki. Az Úr közel van! Ne aggódjatok semmi miatt, hanem minden imádságtokban és könyörgéstekben terjesszétek kéréseteket az Úr elé, hálaadástokkal együtt. Akkor Isten békéje, amely minden értelmet meghalad, megőrzi szíveteket és értelmeteket Krisztus Jézusban" (Fii 4,4-7). Ez a szinte türelmetlenül követelő felhívás az örvendezésre, mindenképpen az ember javát célozza, hiszen minden emberi érzés legszebbje az öröm. És ba a hivő ember az Úr közelségével magyarázza ezt az örömet, akkor valóban érdemes mindent megtenni, hogy közel legyen az Úr. Ez aztán már csakis tőlünk függ. S amikor a Szentév végén kiengesztelődötten, lélekben megbékéltem sőt újjászületve elköszönünk a Kegyelmek Esztendejétől, annak eredményeit értékes kincsként őrizzük és Szentatyánk apostoli felszólítása nyomán az igazi öröm emberei akarunk maradni. Ottlyk Ernő evangélikus püspök KÖZÖS KARÁCSONYI ÖRÖMÜNK A KARÁCSONYI ÖRÖM nem jelent beszűkülést, elzárkózást, maguknak élést, hanem éppen ellenkezőleg: megtanít átfogó gondolkodásra, kiszélesült szeretetre. Ez nemcsak a Jézus Krisztusban hívőkre évényes, hanem általában az ember szeretettre és szolgálatára is vonatkozik. A karácsonyi öröm megtanít arra, hogy Isten iránti hálánkat az emberi együttélés területén mutassuk meg, ahol emberszeretetünk konkrét területe: népünk és hazánk szolgálata, sőt az egyetemes emberiség, a lakott föld békés jövendőjének a segítése. Mit jelent közös karácsonyi örömünk ma? Miben rejlik Isten iránti hálánk, és hogyan realizálódik ma a Krisztus-hitünk? Valóságos Isten - valóságos ember A legendák meseszerű kiszínezése a sugárzó arcú, göndör hajú gyemekről, akinek isteni ajkán a szeretet mosolya jelenik meg, távol áll az evangélisták reális, szemléletes előadásmódjától. EMBERILEG ALACSONY SORBAN, a legmostohább körülmények között születik meg Jézus Krisztus. Mária jászolba fekteti újszülöttjét. Lukács karácsonyi történetétől távol van minden doketista vonás, semmiben sem szűkíti meg Jézus Krisztus valóságos emberségének tényét. Ugyanakkor ezzel, a mostoha viszonyok között megszülető Messiás-képpel éles ellentétben van kora várakozása, amely szerint a Messiás szó egyértelmű volt a király fogalmával, annak dicsőségével és hatalmával. Az Isten királyi trónjáról leszálló „Isten Fia" képe a kortársak elképzelése szerint nem egyezhetett a szegényes formák között megszületett Messiás tényével. Már itt is megvalósul az, ami később végigvonul Jézus Krisztus egész földi életén, hogy Isten nem az emberi váradalmak és elképzelések szerint küldte el Egyszülöttjét a világ megváltására, hanem úgy, ahogyan azt Ő eltervezte. Csak az Isten akarata iránti engedelmes hit tudja követni Jézus Krisztus útját, születésének első pillanatától kezdve. KARÁCSONY LÉNYEGE már ebből is kitűnik: amikor Isten elrendelte, hogy Egyszülöttje az emberi nemzetség kedvéért valóságos emberré legyen, akkor Jézus Krisztus magára vett minden emberi nyomort és bűnt — bár maga bűntelen volt —, hogy érettünk áldozattá legyen. Az evangélista azért hangsúlyozza ki olyan szemléletesen Jézus Krisztus születése emberi vonásainak egyszerű körülményeit, hogy lássuk, Isten a mi testvérünkké, testünkké és vérünkké lett, velünk mindenben osztozott, a teljes és valóságos embersorsot vette magára. Isten Fia testté lett, az ő teste és a miénk között nincs más különbség, mint hogy ő bűn nélkül való, mert a Szentlélektől fogantatott. Isten Szűz Mária testét-lelkét úgy töltötte be Szentiélekkel, hogy Jézus Krisztust bűn nélkül foganta, hordozta méhében és szülte meg. AZOKAT KERESI ISTEN, akik a nép egyszerű fiaihoz tartoznak. Jézus Krisrtus semmi közössége': nem vállal a földi királyok és előkelők magatartásával, az ő környezete már születése percétől fogva egyszerű emberekből áll, első gyülekezetét a mezőn őrködő pásztorok alkotják. Ezek ugyan első pillanatra megfélemlettek a mennyei fény ragyogása miatt, az angyalok váratlan megjelenésétől, de csakhamar megértették, mekkora eseménynek lehetnek tanúi. EZ AZ ÚR KRISZTUS, a valóságos Isten most valóságos emberként csupán törékeny, kis csecsemő, aki nem királyi palota pompája közt látta meg a napvilágot, hanem felismerhető198
