Teológia - Hittudományi Folyóirat 9. (1975)
1975 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Ottlyk Ernő: Közös karácsonyi örömünk
ségének éppen az a jele, hogy istengyermekként bepólyázva, jászolban fekszik, a legegyszerűbb emberi körülmények között. Ez pedig Istentől akart jel. Isten tervezte úgy, hogy a testté lett Ige az ember valóságos testvérévé legyen, hogy Isten Fia egy gyengéd, fiatal szűz ölében parányi csecsemőként éljen a földön, hogy istensége és urasága az alacsonyság és alázatosság palástjába legyen burkolva. AZ ISTENT DICSŐÍTŐ MENNYEI SEREGEK sokasága mögött Isten hatalma és ereje tűnik elő, hogy ezzel adja megfelelő kontrasztját a gyermek gyengeségének és kiszolgáltatottságának. Az angyalok Isten dicsőségét hirdetik. Nem beszélnek Jézus Krisztus keresztjéről, vagy az ő jövendő dicsőségéről, sem arról, hogy Jézus szülei és a pásztorok milyen kegyelemben részesültek, sem Izrael dicsőségéről, vagy bűneiről, hanem egyedül Isten dicsőségét magasztalják, akinek terve nagyszerűségét most látják kibontakozni igazán. De éppen azért, mert Isten embert megmentő terve a földre irányul, hogy Jézus Krisztus által végezze el a megváltás csodáját, az angyalok énekének másik része a földre vonatkozik. Isten nem a maga számára tartja meg dicsőségét és hatalmát, hanem kiönti azt az embervilág megmentésére Jézus Krisztus által. A dicsőséges Isten a földön békességet és az emberek közötti jóakarat megnyilvánulását akarja látni. AZ IGE TESTTÉ LÉTELÉBEN nyilvánvalóvá lett, hogy Isten irgalmas és kegyelmes Isten, hiszen Egyszülöttjét sem kímélte, hanem odaadta az embervilágért. Ennek az isteni gesztusnak az az egyetlen várható visszhangja, hogy az ember is ennek a kinyilatkoztatott akaratnak a nyomán járjon békességben és jóakaratban a lakott földön. Ez természetszerűleg jelenti az egymás közötti szeretet individuális megnyilatkozásait, és a világot átfogó méretű szeretet kollektív békére vonatkozó perspektíváját. Az emberszeretet konkrét cselekedeteitől elválaszthatatlan az emberiség jövőjéért érzett felelősség, a világ békéjét biztosítani kívánó magatartás. Isten szeretetcselekedetének az ember részéről jövő visszhangja sem lehet más, mint a kapott és nyert szeretet visszatükrözése az embertestvérek körében. Testté lett JÉZUS KRISZTUS SZÜLETÉSE, azaz testté-létele azt jelenti, hogy beáll az embervilágba, szolidaritást vállal, egynek tekinti magát velünk. Azt jelenti, hogy azonosítja magát az embervilággal és közösséget vállal vele. Mikor Istennek formájában volt, szentségét nem arra használta, hogy azzal kemény ítéletet tartson az embervilág felett, hanem arra fordította, hogy megajándékozzon minket magával, hogy önmagában lehozza a földre Isten országát. Nem magának kedveskedett tehát, hanem nékünk. Kincseit nem tartotta meg magának, hanem felénk nyújtja. Nem az önzés töltötte el a szívét, hanem a mindeneket megváltani akaró szeretet. Nem sajátmaga volt a legfőbb gondja, hanem az embervilág. SZOLGÁLÓ ÉLETFORMÁT VETT FEL JÉZUS KRISZTUS, emberekhez lett hasonlóvá. Beleöltözött a mi törékeny, múlékony, fáradékony, éhes, mohó, bűnös testünkbe, beleköltözött a szűk életkeretbe, beletörődött abba, hogy az egész világból csak annyit tapasztalhat, ameny- nyit szegényes szerveink közvetíteni tudnak. Valóban szolgai formát vett fel, hozzánk lett hasonlóvá. SZOLGÁLATRA HÍV MINKET IS. Róla szól az apostol: ,,Az az indulat legyen bennetek, amely volt a Krisztus Jézusban is." Hogy amint ő nem magáénak tekintette az életét, hanem Isten tulajdonának, úgy mi se úgy élünk, mint akik magunk gazdái vagyunk, hanem úgy, mint akik szolgálatra kaptuk életünket, mint akik Istennel élünk és nem csupán önmagunknak. Krisztus igazi követése, a valódi „imitatio Christi" ezen a ponton valósul meg, a másoknak szolgáló életben jelenik meg valami a megfeszített Krisztusból. Ezek szerint: minden élet annyit ér, amennyi abban a másoknak való szolgálat. ISTEN TERVE JÉZUSSAL az volt, hogy az emberért küldi a világba. Már Jézus születését így értelmezte a Szentírás: „Ügy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta érte" (Jn 3,16). Az érettünk született Krisztus érettünk élt, tanított, szeretett, érettünk halt meg, érettünk támadott fel, mindent érettünk cselekedett. Méltán foglalja össze Pál apostol Isten emberszerető szándékát így: „Aki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, mimódon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk?” (Rám 8,32). JÉZUS KRISZTUS AZÉRT JÖTT A VILÁGRA, hogy mindazt a sebet, fájdalmat és panaszt, amit a bűn okoz, letörölje vérével. Noha egyenlő az Atyával, odahagyta mennyei dicsőségét és emberformát vett fel. Méghozzá milyent! — Aki az Atyával együttesen a MINDENSÉG URA, hiszen mindenek őáltala és őreá nézve teremtettek, ez a Jézus született rossz szagú istállóban, koldusszegény jászolbölcsőben, tehetetlen kisgyermekként, kiszolgáltatva az életére törő Heródesnek. Ácsmester családjában nőtt fel, két kezének munkájával kereste a kenyerét, amíg nyilvános működését meg nem kezdte. A világ ura - íme, egy szegény 199
