Szolgálat 79. (1988)
Halottaink - id. Sedon László (Sindel Ferenc) - Felnémeti Ferenc (M.M.)
id. SEDON LÁSZLÓ (1907-1987) Jászjákóhalmán született 1907 február 12-én. Egerben szentelték pappá 1932-ben. Több helyen segédlelkész és hitoktató. 1939-ben Halmajon plébános, 1960-tol kezdve pedig haláláig Jászboldogházán. Temetése Jászjákóhalmán volt, mivel ó'sei között akart pihenni. Sedon Laci-bácsit nagyon szerették hívei. Az ottani nép istenhívő, istenszerető, paptisztelő. Hitének építésében nagy szerep jutott Laci-bácsi elődjének, Bató Józsefnek. A nép hallgatott a két kiváló pap tanítására és na^yrabecsülte lelkipásztorait. A hívek nagy többsége most is rész tvesz a szentmisén. Szép számmal vannak ministránsok, meg hétköznapokon is. Ezek a fiúk II. cs III. dijat nyertek a székesegyház 150. évfordulója alkalmából rendezett ministráns-találkozón. Laci-bácsi szerény körülmények között élt. Senkinek nem vétett. Töretlenül haladt a lelkek vezetésében. Sindel Ferenc FELNÉMETI FERENC (1920-1987) "Ez a nap is úgy kezdődött, mint a többi", mondta az ünnepelt, védőszentje, Xavéri Szent Ferenc ünnepén az őt köszöntőknek. 5 nap múlva, dec. 6-án ismét úgy indult a nap, mint a többi: Hajnali mise, imádság, napi teendők után este 6 órakor Erd-Újvárosban elmondta a Szeplőtelen Fogantatás ünnepének szentmiséjét, szentbeszédében gyermeki hódolattal köszöntötte a Szent Szüzet, és elindult haza. De ez az út már nem a diósdi plébániára vezetett, hanem az Örök Hazába. Úton halt meg egy pillanat alatt, szívroham következtében. Útrój hívta magához hűséges szolgáját a Mester, aki az ő számára valóban az Út, Igazság és az Élet volt. 1920-ban született Budakeszin, 1944-ben szentelték Székesfehérváron. Büszke volt arra, hogy a magyar püspök-előd - Prohászka Ottokár - egyházmegyéjének papja. Szellemét igyekezett is mindenben magáévá tenni. Derűs lelkülettel vallja a papi hivatás boldogító voltát a három ifjú hálaénekét saját szavaival kiegészítő néhány sorában: "Magányosan élő, küszködő papok / Hivatástokban mégis oly boldogok / Szünet nélkül, éjjel-nappal / Dícséijétek az urat: örökkön örökké." Szentelése után az alábbi helyeken teljesített szolgálatot: Budafok-Belváros, Szigetbecse, Pilisvörösvár, Rácalmás. Csepel II., Szigetszentmarton, Kálóz, Besnyő, Etyek. 1962-ben az engedelmesség szellemében higgadt türelemmel és gerinces lélekkel vállalta félreállítását. Hogy hasznosíthassa magát, jelentkezett a Szeretet Szolgálatnál, s kérte, hogy a bagolyírtási papi üdülőben végezhessen fizikai munkát. Harmonikus, derűs egyéniségével itt csakhamar a vendégek és a háziak szeretett Ferenc-atyja lett, akihez mindig bizalommal fordulhattak bármilyen problémával. Vidám lényével bearanyozta az ott üdülő gyermekek és felnőttek napjait, a pihenni vágyó paptársak pedig minden témában jártas, bölcs barátra találhattak benne. A Mátrában töltött négy év alatt is "mindenkinek mindene" volt. 1966-ban nagy örömmel tért vissza az egyházmegyei, szolgálatba. Ettől kezdve Bicskén, Kőszárhegyen, Polgárdi Ipartelepen, Diósdon és Érd-Újvárosban működött. Félt minden rangtól, címtől. Talán ezért engedte meg neki a jó Isten, hogy egy nappal az etyeki plébánosi kinevezése előtt "megfutamodhatott" ez elől a számára teljes rehabilitást jelentő -volt hívei kívánságát méltányoló - püspöki döntés elől. Türelemmel, panasz nélkül viselte a lábán elhatalmasodó súlyos érbetegséget és az ezzel járó szenvedések ellenére nemcsak saját plébániáját látta el az őt jellemző hallatlan precizitással, hanem szívesen, fáradhatatlanul vállalt helyettesítést, kisegítést is. Hosszú éveken át készséggel és örömmel mondott a pilisszentiváni egyházmegyei szentségimádás alkalmával az éjszakai adorálók részére a német nyelvű homíliát, hajnali szentmisét és segített a németajkú lakosság gyóntatásában. Állomáshelyét csak az éves lelkigyakorlatok 94
