Szolgálat 47. (1980)

Eszmék és események - Visszaemlékezés 25 éves iraki működésemre (Nyáry Ernő)

lanul sokoldalúan dolgozott. Nem volt szobatudós, nem elméleteket alkotott. (.Módszertani, elvi kérdéseket szándékosan nem feszegettem, szemléletmódomnak munkámból kell kitűnnie' — írja ő maga.) Az országot járta, kilométereket gyalogolt, hogy láthasson egy szép botot, tábortűznél hallgatta az öregek meséit ...“ Csendes, ízes szavát értette az egyszerű néne, s becsülte a tudós akadémikus; gyöngybetűs kézírását szeretettel szedték a nyomdászok. És amit népének vallásos lelkiségéről írt, azt mindenekelőtt maga élte. Hitéhez, abból eredő sajátos szegedi szokásainak gyakorlásához egész élete során hű volt. A fogadalmi templom egyik korai miséjén biztosan ott lehetett találni, misszáléval a kezében. Mégis a hit leglelke, a kereszténység élménye teljes mélységében mintha élete utolsó szakaszában ragadná meg egyéniségét. Az élet nehézségeitől megviselten fölfedezi azt a bensőséges, meleg világot, amely az Istenbe mélyen belekapcsolódott, Krisztus szeretetében megtüzesedett szíveknek jut osztályrészül.

Az alsóvárosi templom szentélyében ravatalozták fel, ugyanott, ahol 1904 Haviboldogasszonyának vigíliáján — nem mélyen szimbolikus-e ez is? —, három nappal születése után megkeresztelték. A szentmisén püspöke körül ott volt a magyar egyházi élet számos jelessége, élükön Lékai prímással. A temetőkápolnánál búcsúzott a tudomány: a szegedi múzeum és egyetem, a Tudományos Akadémia. Ezután a koporsót a sírhoz kísérték, a temető elhagyott hátsó részébe, a krumpliföldek, búzatáblák közelébe. Ide kívánkozott, szülei mellé a magyar föld nagy szerelmese. Végrendeletet nem hagyott. „A további feladatok elvégzését a jövő nemzedékektől kérem“ — írja „A szögedi nemzet“ elején. Ez a végrendelete.

S.

VISSZAEMLÉKEZÉS 25 ÉVES IRAKI MŰKÖDÉSEMRE

Egy Szíriából származó domonkos atya egyszer azt mondta: tíz évre van szükség, hogy egy nyugati megértse a keleti mentalistást. Majd újabb tíz év után megérti, hogy semmit sem értett meg belőle. — Ha ez a felfogás igaz, tán 25 év múlva mégis egy kissé megismerheti az énfajta nyugati a keleti mentalitást, legalábbis pasztorális jelentését és a különböző vallási csoportok együttélése folytán felmerülő problémáit.

Nagyjából azt mondhatnánk, hogy Irakban két világ él egymás mellett, anélkül, hogy összekeverednék: a mohamedán világ és a keresztény hitközösség. A mohamedánok a népesség 95 %-át teszik ki. Két csoportra oszlanak: a szunnitákra (45 %) és síitákra (55 %). Bagdadban magában a szunniták vannak többségben; belőlük származik a kormány és a hatóságok sok tagja. A két csoport egymástól aránylag kevéssé különbözik, legalábbis tanításában. A különbség inkább külsőségekből áll, ami nem gátolja őket, hogy mindnyájan Mohamed tanítványainak vallják magukat.

77