Szolgálat 18. (1973)

Halottaink - Gyenge Gergely (Megyés paptestvér) - Veress Ernő pápai prelátus (M.L.) - Dr. Oszvald Arisztid Ferenc O.Praem. (M.L.)

is. Élete végéig megszakítás nélkül vezette a nagyszalontai plébániát. A vége felé megrokkant egészséggel, de töretlen, mosolygós papi lelkülettel teljesítette lelki­pásztori szolgálatát. 1971. márciusában történt nyugdíjaztatása után is tovább műkö­dött, egészen haláláig. GYENGE GERGELY ferences laikus testvér Szerény lelkű, jó testvér volt, éveken át sekrestyés, kántor, mindenes a plébánián. Legutóbb Angi Csaba OFM szalárdi, majd zsibói plébános mellé került Zsibón. Áldásos munkásságát megakasztotta súlyos vesebaja. Egy ideig Körösbányán pihent a testvéri közösségben. Jobban is lett, visszament Zsibóra — de olyan legyengülten, hogy már nem tudott tovább dolgozni. Visszatért Körösbányára és ott is halt meg 1972.dec. 13-án. Már november végén érezte közeledni a Halál nővért, és meghatóan szép, komoly lelkiséget sugárzó levélben vett búcsút szeretett egyházmegyéjétől, ahol öt évet és öt hónapot töltött. Imádkozzunk hozzá hasonló hűséges, igazlelkű segítőkért a papok számára — nagy szükség lenne rájuk! (Megyés paptestvér) VERESS ERNŐ pápai prelátus (1891 — 1973) Márc. 16-án az erdélyi magyar katolikus egyház egyik vezető egyénisége távozott az élők sorából. Mint az erdélyi paptestvérek írják: meghalt az egyházmegye szentje. Évtizedekig volt a diocezis lelke, mint lapszerkesztő, spirituális, teológiai tanár és plébános. Csíkszentimrén született 1891-ben sokgyermekes földműves családból. Tanul­mányait Csíksomlyón, majd Gyulafehérvárott végezte. Brassóban, Gyulafehérvárott, Kolozsvárott működött. Szerkesztette az erdélyi katolikusok művelődésügyi folyóiratát, a Közművelődést, majd a Brassói Tudósítót, amely később Erdélyi Tudósító címen az erdélyi katolikus élet fontos lapja lett. Ő adta ki 1933-ban az Erdélyi Tudósító Almanachját. Állandó munkatársa volt az Erdélyi Iskolának, a Vasárnapnak, a Pásztor­tűznek és a Hírnöknek. Többször kiadták szép művét, az Erdélyi Imádságos Könyvet és a Praeorator szertartáskönyvét. Temetéséhez hasonlót még nem igen látott az erdélyi egyházmegye. Székelyudvar­helyen temették márc. 20-án. Ott volt az egyházmegye mindkét püspöke és kb. 150 pap. Mély lelkisége, csendes humora mindenkit lenyűgözött. Akivel csak valaha is összehozta a sors, jó emlékkel van róla. Utolsó éveit parajdi magányában töltötte. M.L. Dr. OSZVALD ARISZTID FERENC O.Praem (1890 — 1973) Ö volt a nagyváradi premontrei gimnázium igazgatója, mikor mint fiatal pap az egyházmegye Szent József Fiúnevelő Intézetében prefektusként működtem. Nem győz­tem csodálni azt a végtelen szeretetet és türelmet, amellyel az ifjúsággal foglal­kozott. A gyengéket nem engedte lemorzsolódni, hanem délutánonként berendelve külön foglalkozott velük. A latin miatt nem is igen maradt ki a gimnáziumból senki. Annyi év után visszagondolva rá azt mondhatom: az életben nem igen találkoztam tanárral, aki annyira hivatásának magaslatán állott, mint ő. Meg is látszott ez gödöl­lői temetésén, mert márc. 26-án koporsója köré sereglettek messze földről is tanít­ványai, munkatársai. 1890.jan.24-én született Bándon (Vas m.). 1910-ben lépett a rendbe, 1915 júniusá­ban tette le az ünnepélyes fogadalmat és szentelték pappá. Kassán, Nagyváradon, 106

Next

/
Oldalképek
Tartalom