Szolgálat 18. (1973)
Halottaink - Gyenge Gergely (Megyés paptestvér) - Veress Ernő pápai prelátus (M.L.) - Dr. Oszvald Arisztid Ferenc O.Praem. (M.L.)
is. Élete végéig megszakítás nélkül vezette a nagyszalontai plébániát. A vége felé megrokkant egészséggel, de töretlen, mosolygós papi lelkülettel teljesítette lelkipásztori szolgálatát. 1971. márciusában történt nyugdíjaztatása után is tovább működött, egészen haláláig. GYENGE GERGELY ferences laikus testvér Szerény lelkű, jó testvér volt, éveken át sekrestyés, kántor, mindenes a plébánián. Legutóbb Angi Csaba OFM szalárdi, majd zsibói plébános mellé került Zsibón. Áldásos munkásságát megakasztotta súlyos vesebaja. Egy ideig Körösbányán pihent a testvéri közösségben. Jobban is lett, visszament Zsibóra — de olyan legyengülten, hogy már nem tudott tovább dolgozni. Visszatért Körösbányára és ott is halt meg 1972.dec. 13-án. Már november végén érezte közeledni a Halál nővért, és meghatóan szép, komoly lelkiséget sugárzó levélben vett búcsút szeretett egyházmegyéjétől, ahol öt évet és öt hónapot töltött. Imádkozzunk hozzá hasonló hűséges, igazlelkű segítőkért a papok számára — nagy szükség lenne rájuk! (Megyés paptestvér) VERESS ERNŐ pápai prelátus (1891 — 1973) Márc. 16-án az erdélyi magyar katolikus egyház egyik vezető egyénisége távozott az élők sorából. Mint az erdélyi paptestvérek írják: meghalt az egyházmegye szentje. Évtizedekig volt a diocezis lelke, mint lapszerkesztő, spirituális, teológiai tanár és plébános. Csíkszentimrén született 1891-ben sokgyermekes földműves családból. Tanulmányait Csíksomlyón, majd Gyulafehérvárott végezte. Brassóban, Gyulafehérvárott, Kolozsvárott működött. Szerkesztette az erdélyi katolikusok művelődésügyi folyóiratát, a Közművelődést, majd a Brassói Tudósítót, amely később Erdélyi Tudósító címen az erdélyi katolikus élet fontos lapja lett. Ő adta ki 1933-ban az Erdélyi Tudósító Almanachját. Állandó munkatársa volt az Erdélyi Iskolának, a Vasárnapnak, a Pásztortűznek és a Hírnöknek. Többször kiadták szép művét, az Erdélyi Imádságos Könyvet és a Praeorator szertartáskönyvét. Temetéséhez hasonlót még nem igen látott az erdélyi egyházmegye. Székelyudvarhelyen temették márc. 20-án. Ott volt az egyházmegye mindkét püspöke és kb. 150 pap. Mély lelkisége, csendes humora mindenkit lenyűgözött. Akivel csak valaha is összehozta a sors, jó emlékkel van róla. Utolsó éveit parajdi magányában töltötte. M.L. Dr. OSZVALD ARISZTID FERENC O.Praem (1890 — 1973) Ö volt a nagyváradi premontrei gimnázium igazgatója, mikor mint fiatal pap az egyházmegye Szent József Fiúnevelő Intézetében prefektusként működtem. Nem győztem csodálni azt a végtelen szeretetet és türelmet, amellyel az ifjúsággal foglalkozott. A gyengéket nem engedte lemorzsolódni, hanem délutánonként berendelve külön foglalkozott velük. A latin miatt nem is igen maradt ki a gimnáziumból senki. Annyi év után visszagondolva rá azt mondhatom: az életben nem igen találkoztam tanárral, aki annyira hivatásának magaslatán állott, mint ő. Meg is látszott ez gödöllői temetésén, mert márc. 26-án koporsója köré sereglettek messze földről is tanítványai, munkatársai. 1890.jan.24-én született Bándon (Vas m.). 1910-ben lépett a rendbe, 1915 júniusában tette le az ünnepélyes fogadalmat és szentelték pappá. Kassán, Nagyváradon, 106
