Erdő Péter: A Magyar Katolikus Egyház 1945-től 1965-ig. Teológiai Tanárok Konferenciája Budapest, 2001. január 29-31. - Studia Theologica Budapestinensia 28. (2001)

Szeghalmi Elemér: A katolikus sajtó 1945 után

te, hogy szövetboncolás közben még sohasem látta Istent és a lelket az izmok között. Mint ember és tanár így arra következtet, hogy nincs Isten és nincs lélek.

Az Új Ember több cikkben visszatér erre a keresztény magyarságot megbotránkoztató esetre. Az ismert tudósnak nem volt szüksége arra, hogy a kommunistákkal, ateistákkal - akiket később amerikai élete során alapvetően megtagadott és megcáfolt - egy követ fújjon az istentagadás kérdésében. Kunszery Gyula ezt követően egy frappáns költői levelet jelentetett meg az Új Ember hasábjain. Ebben a következőket ajánlja az istentagadóknak. „Majd egyszer fülledt nyári estén - egy meddő kísérlet után - sétáljon át szép Új-Szegedre - a holdat ringató Tiszán, - mikor az ég szikrázva fénylő - kis csillagokkal van tele, - és aztán ott a puszta szélén - heverésszen a fűbe le; - és nézzen föl a csillagokra, - ott megváltozik az arány: - kitárul a nagy végtelenség, - s Szent-Györgyi lesz a parány. - És nem gondolva semmi másra, - csak bámulja az ég ívét; - közben feszülten hallgatózzék - s hallani fog csodás zenét... - és én hiszem, hogy megtalálja - a lelkét és az Istenét!"

Kunszery leleményessége, naprakészsége kitűnően érvényesül egy másik közéleti személyiségnek írt episztolájában is. Ezúttal a fakultatív hitoktatás nagy propagátora, Ortutay Gyula kulturális miniszter a címzett. Ennek a költői levélnek egyes sorai szinte jelmondattá váltak a szerkesztőség tagjai és az olvasók számára is. „Magyar műveltség vallás nélkül? - Miniszter úr nevetni kell, - hiszen az egész kultúránkat - a keresztkútnál kezdtük el." - Ezt követően végig kíséri a magyar irodalom és szellemi élet egyes korszakait és felvillantja belőlük a vitathatatlan keresztény vonásokat, elemeket.

1947 májusában az Új Ember vezércikke megdöbbentő eseményről számol be: az éji órákban ismeretlen tettesek ledöntötték a Károlyi kertben Prohászka Ottokár püspök szobrát. A barbár tettet semmi sem mentheti. (Még a felülről jóváhagyott ideológiai indíték sem.) A drótkötéllel dolgozó személyek, akik között egy ismert író-műfordító is volt - az éjszakai órákat használták föl a romboló cselekedetre. A lap világosan rámutat arra, hogy Prohászka - akit papként és nem politikusként ábrázolt a szobor alkotója, hiszen kelyhet tartott a kezében - ezúttal még magasabbra emelkedik a hazai katolikusok és hívek szívében.

57