Munkálatok - 51. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1888)
Érdi menyasszonya
298 Költemények. »— S mond- az ősz úr: ,Másé most már!' Bosszú forr az ifjú szívben . . . ,Fúladj vén gőg . . . nem kell oltár . . És eltűnnek a vak éjben. —« 'Hallod, hallod a románczot ? Ernőd is csak olyat játszott!« Lendűl a szél, halk moraj kél A csillámló Ádria hátán ; Fut a sajka fürge halkén’. A kék habok fodrát vágván ; S zeng a pásztor, sír a hárfa, Szívet-lelket ráz az árja. »— Két tavasz nyilt, két boldog nyár Surrant el a bájvidéken . . . ,Szűnj picziny száj, ne vádolj már, Kékem jobban fáj a szégyen, Elmúlt az ősz, el hideg tél . . . Gonosz anya mit míveltél? —« »Hah mit látok, arczod sápad, Hűvös harmat gyöngye járja ! Mi remegtet, régi bánat, Vagy a búsan pengő hárfa ?* »Szívem szorul, szállj a parthoz! Morg a hullám, félek bajt hoz.« »— Holdvilágos csöndes éjjel Ott merengnek a tó hátán —« Gyilkos ólom zúg a széllel . . . »Édes Ernőm!« »Nesze sátán!« »Oh ne hagyj el! Vége . . . halva . . . Atkozott légy Érdi karja !« III. Ott áll az erős vár, épen, büszkén áll még, Ott a megtört úrnő : halvány mozgó árnyék ! Mellette komorság, mély borongó csend iil, Ajka szava ritka, csak ha bántja titka, Olykor-olykor csendül. »Mit búsulsz virágom, szép Elenke lányom ?« »Isten hozta nénim, be nyugtalan várom !«
