Hahn-Hahn, Ida : Mária Regina I. kötet (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1863)
A forradalom
306 lehető leghamarább visszatér és elutazott. Alighogy távozott, Izabella bárónő azonnal egész csöndben le- veteté a zászlót. Midőn az a várfokáról eltűnt, nagy kő esett le szivéről. E nap is csak elmúlt, mint a többi, Levin egészségi állapota javult. Regina az előszobában ült és dolgozott, míg amaz hálótermében csöndesen nyugodott. Kiszabott óránkint orvosságot vagy valami hűsítő italt adott be neki, közben közben fölkelt, lábujjhegyen a hálóterem ajtajához ment, benézett s fejével gyöngéden intett a kedves bácsinak. A bárónő, Korona és Ernő jöttek-mentek, néha Brigitta Regina komornája is. Este felé járt volt az idő, midőn Brigitta holt- halványan s remegve belépett és akadozva rebegé : „Embereink, kik kívülről jönnek, azt mondják, hogy valami embercsoport közeleg, mely a gróf fegyvereit akarja elkérni. Édes Jézusom mi lesz ebből 1“ Ernő halkan kinyitotta az ajtót és intett Reginának, hogy jöjjön ki; aki azután igy szólt Brigittához : „Maradjon szépen itt s ne féljen. Hiszen mindnyájan Isten kezében vagyunk. Majd magam szólok embereinkkel.“ Brigitta reszketve hanyatlott egyik székre és képzeletében már gyújtogató rablóbandátlátott a kastély felé közeledni. Regina pedig kiment és Ernőtől kérdezé: „Mi a való az egész dologban?“ „Egy lovász, ki lovakat patkoltatott, hazajövet
