Hahn-Hahn, Ida : Mária Regina I. kötet (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1863)
A paradicsom és a peri
256 angyalának fehér ruhája -volt aranyhimzetü szegély- lyel és övvel, nagy vakító fehérségű szárnyakat viselt, jobbjában pálmaágat tartott, sürü szőke fürtéit vékony aranykarika övedzé, melynek kapcsát homloka felett csillámló drágakövekből készült, kereszt képezé. így állott mindegyik saját jelvénye alatt; a legszebb kettő alatt, minőt a természetes és természetfölötti világ felmutathat : a csillag és a kereszt alatt. Az első kép a perit ábrázolá, midőn ez térdre borulva kéri a világosság angyalát, ki tagadólag lép eléje. A másodikban remény- és örömmel közeledik és a világosság angyala a pálma-ágatnyujtja át neki. Judit, kinek a művészet minden ágához volt tehetsége, a mimészethez is értett és nemcsak vonásaiban, hanem alakja- és tartásában is előbb az esdeklő kérelmet, utóbb a diadalmas örömet remekül ki tudta fejezni. Regina talán egy cseppet sem értett a mimészethez ; azonban oly mélyen szivébe véste Ernő figyelmeztetését, hogy szép arcának tiszta nyugalmába már magától is szende szomorúság vegyült Judit miatt, s vonásain édes öröm tükröződött vissza, midőn megszabadítására gondolt. „Egész angyal !“— suttogá félig fenhangon Ernő, ki a nézők közé vegyült. — „Olyan mint az angyal, ki kiterjesztett szárnyakkal készül a mennyei hazába repülni.“ A teremben sötétség uralkodott, mely nélkül a képek helyes megvilágítása hátrányt szenvedett volna. Ernő nem is tudta, ki susogja fülébe:
