Hahn-Hahn, Ida : Mária Regina I. kötet (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1863)

A paradicsom és a peri

253

mel töltötte el keblét. Biztosan reméllte, hogy a valódi élet ingerei Regina álmodozásait lassankint szét fogják oszlatni. Uriel is reméllt, azonban rőményét nem a világba, hanem szerelmébe helyezte.—

Az annyit és annyiszor emlegetett, tanulmányozott és megkisérlett élőképek végre létrejöttek. Ernő azonban százszor megbánta már, hogy mint mondani szokta, e darázsfészekbe nyúlt. Ily faragatlan férfiak-, felpiperézett nőalakok háborgó eleméből képcsoportozatot alkotni ! e feladathoz képest csak gyermekjáték volna valami falnagyságu festménynek elörajza. Azonfelül a nők a divatközlöny szerint akartak öltözködni, nem pedig az ö utasítása szerint, mindegyik azt képzelte, hogy épen oly állást, oly arckifejezést jelelt ki számára, mely neki legkevésbbé előnyös. Az egyik szép lábát nem tüntetheté ki; a másiknak meg épen szép karja lön beárnyékolva ; a harmadiknál pedig a szép haj nem tűnt a szembe, melylyel bizonyára még Brabanti szent Genovéváját is képviselhette volna ! Továbbá mindegyik azt akarta , hogy épen az ö tableauja legyen az utolsó, az övé gyakorolja a végző benyomást,sne homályosíttassék el egy következő által sem.

„Kegyes hölgyeim ,“ niondá végre Ernő, „hogy mily művésziesen rendezzék el mindnyájan illető tableauxikat, s vájjon fél lábra álljanak-e vagy egyikre sem, azt, látom,kegyetek jobb belátására kell bíznom. Mivel pedig legjobb akaratom mellett sem tehetem, hogy mindenki tableauja utolsó legyen: ezek-