Hahn-Hahn, Ida : Mária Regina I. kötet (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1863)

A paradicsom és a peri

254 nek sorozatában szorosan azon rendhez kell ragasz­kodnom, melyet elejétől fogva határoztam: a para­dicsom és a peri zárandják be a csopotozatokat, mivel a paradicsomon túl minden. a mi földi, hatás nélkül marad.“ Hatás nélkül marad ! — E mondás csodásán hatott a hölgyekre. Senki sem akart már a paradi­csom és a peri után következni. Judit és Regina vol­tak az egyedüliek, kik Ernő utasításához alkalmazták magukat, és egészen úgy öltözködtek, állottak, néz­tek, mint ö rendelte. Judit azt gondolta, hogy elég­gé leereszkedik, ha megengedi magát bámultatni; ez pedig nem maradhat el, akár igy akár úgy álljon is. Regina — engedelmeskedék. Azonban a dolog tit­kos élvezetet nyújtott neki. Ernő igy szólt hozzá: „Kegyes grófhölgy, ha majd itt fog állani mint a világosság angyala, elönkbe tüntetve ama boldog pillanatot, mely önt egykor a mennyei Jeruzsálembe, Isten kegyelmével a választottak sorába hivja, for­duljon el néhány percre e tarka porvilágtól, mely kegyedet körülveszi és imádkozzék a szegény peri­ért, Juditért, hogy, — mint Pál apostol oly gyö­nyörűen mondja — az éj- és sötétségnek e leánya a nap és világosság gyermekévé váljék. E mennyei érzelem megszenteli a világi szórakozást, azonfelül arcának igaz és valódi kifejezést is kölcsönöz. E lel­ki állapotot világos, hogy nem tenném fel az itt levő hölgyek egyikéről sem ; mivel pedig kegyednél meg van, legyen szives azt jelenleg is igénybe venni.“

Next

/
Oldalképek
Tartalom