Hahn-Hahn, Ida : Mária Regina I. kötet (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1863)
A paradicsom és a peri
242 meg inkább a felfogó tehetséget, mint az ellenmondás szelleme, a tagadás. Korunknak az a betegsége,, hogy egy „hanem“-mel bármit kétségbe szeretne vonni. Azért nem is ért máshoz, mint a számoláshoz.“ „Hanem“— folytatá Judit mélabús szemeit nyugodtan Ernőre szegezve, —„engem nem azon benső indok vezérel, a mely önt lelkesíti, és ennélfogva nem is foghatok Jel mindent, nem Ítélhetek, nem élhetek úgy mint ön. Minden szavát igen szépnek, igen nemesnek, igen vonzónak is tartom ; épen úgy, mint a Sybilla persicát. De valamint ez csak kép, csak festett vászon , mely tudja Isten mily édes álmokba ringat, de meggyőződéseimet’változtatni, életemet kormányozni nem képes ; úgy szavai is csak ily érzelmet ébresztenek föl bennem.“ Ernő szemeiben egy elmosódó köny halvány fénye rezgett, midőn igy válaszolt : „Oh én oktondi ! hogy erről mindig megfeledkezem ! Bocsásson meg tehát Judit kisasszony. Ah, ha a megváltás működését, mely ezer láthatlan csatornán át lelket és életet áraszt e porvilágba , szemügyre veszszük: nem vagyunk képesek felfogni, hogy annyi, de annyi embernek lelki szemei még most sem nyiltak meg e csodamü szemlélésére, holott szom- juhozó lelkűket arra kellene birnia, hogy azon forrásból igyék, mely nem az emberi bölcseség homályos csatornáiból fakad.“ „Azt hallottam, hogy a mélység forrásait varázsvessző által lehet felfedezni; — válaszolá Judit.
