Hahn-Hahn, Ida : Mária Regina I. kötet (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1863)
A paradicsom és a peri
243 — Nem keríthetne ön számomra ily varázsvesszőt, melylyel földalatti vagy földfeletti kutjaira ráakadhatnék.“ „Igen könnyen ! érintse szivét és a világot a kereszttel, megnyílnak akkor szemei előtt a mélység elrejtett forrásai és a szeretete miatt átszűrt isteni szív mélyéből a kegyelem árja tolul ön elé, mely minden szomjúságot elolt, minden szennytől megtisztít, minden tekintetet tisztára mos, és minden hajócskát az örökélet mindig zöld kikötőjébe visz.“ „Az örökélet kikötőjébe!“ — ismételé Judit elgondolkozva.—„Mily megfoghatlan tökély kell oda, hogy nyomorult életünk örök életté lehessen !“ Miranes asszonyság leánya nagy fájdalmára félbeszakítá a komoly beszélgetést. Különféle terveket akart Ernővel közölni egy általa adandó ünnepély ügyében. Közönséges táncestély öt ki nem elégítő, de még jelmezes bál sem; ez mind csak mellékes dolog. Olyan ezer egy éjszakai ünnepélyt óhajtott ö, mely valamennyi farsangi mulatságot túlra- gyogjon ; — mely igen fényes, de egyszersmind művészies és költői legyen. „És itt én nyújtsak segédkezet?“ kérdé szörnyen elbámulva Ernő. „Épen ön! Ha nem festő helyezi el az élőképeket, úgy az összeállítás nem sikerül.“ „Istenem!“— sohajta Ernő, —„sálon bábokból remekművet állítani össze ! Ez meghalad minden emberi erőt.“ 16 *
