Hahn-Hahn, Ida : Mária Regina I. kötet (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1863)
A paradicsom és a peri
233 először voltam Velencében és vállaimra még csak huszonnégy év nehezedett, akkor találkoztam vele. Ez épen azon kor, melyben az emberi szív leginkább érez hajlamot más szívhez simulni, ezt megnyitni és a jelent különféle e viszonyra vonatkozó reményekkel kiékíteni, melyeknek teljesítését azután a jövőre bizza.“ „Ernő ur ! — kiáltá Judit haragosan, — micsoda barbár lehet az, ki az emberek sorsát intézi, hogy ön oly ellenmondásba jön előbbi szavaival! A szív nem arra van teremtve, hogy teremtmény által boldog legyen, és még is hozzá hajol!“ „Figyeljen csak szépen, Judit kisasszony, és ne felejtse el mindjárt, mit csak imént oly bőven magyaráztam meg : az ember nem arra van teremtve, hogy e földön a boldogság legfőbb fokára jusson, hanem arra : hogy megelégedni tanuljon az önmaga által kijelelt korlátok közt. A boldogság szomja vezérli öt egész életén át, ez által és e célra fejlődnek tehetségei. A boldogság pedig legszebben és legtökéletesebben a szerelem képében jelenik meg előtte, mert ez az életet gazdaggá, teljessé, kétszeressé, kerekké teszi, jó és édes adományokkal halmozza, melyeket a gyöngéd mennyei Atya örömest osztogat földi gyermekei közt, sőt szentséggé emelvén, még fokozza e boldogságot.“ „Ezt nevezi ön barbár kormánynak? — De menjünk tovább ! Az ember nem ez örömmel és bánattal váltakozó rövid időnek él, hanem az örök életnek,
