Communio, 2001 (9. évfolyam, 1-4. szám)
2001 / 4. szám - Emlékezés és megbékélés - Vocke, Harald - Papp Tibor (ford.): Négy pápa és Palesztina
NÉGY PÁPA ÉS PALESZTINA 29 Mindez egy olyan állam nem éppen kedves üdvözlése volt, mely a világon szétszórt zsidók számára sok évszázados szenvedés után először nyújtott azóta otthont, mióta a rómaiak lerombolták Jeruzsálemet. A cionista mozgalmon belüli különböző áramlatokról a Vatikán 1948-ban nyilvánvalóan keveset tudott. A cionisták Európában, az Egyesült Államokban és az éppen csak megalapított zsidó államban két iszonyúan ellenséges táborra szakadtak. A brit cionista vezér Chaim Weizmann és a szocialista Ben Gurion hosszú ideig tétovázott, míg egyértelműen egy a zsidók számára alapított állam mellett döntött. Ez egy világi, laikus állam lett volna. Jabotinsky a konzervatív „revizionisták” vezéreként a Cionista Világszervezetben már a húszas években elhatárolta magát Chaim Weizmanntól és Ben Guriontól. 1935-ben alapította meg az Új Cionista Szervezetet. Szerinte világos volt: az egyén számára a vallásnak magánügynek kellene maradnia. Mégis „az állam és önmagunk, mint nép számára ez a legfontosabb dolgok közé tartozik, hogy az örök lángot ne oltsák ki, hogy a zsinagógákban és a templomokban gyertyát gyújtsanak, hogy a próféták hangját élő hangként hallgassák az emberek népünk házaiban.”14 Később az Új Cionista Szervezet egyik alapdokumentumában Jabotinsky a cionizmus céljait így definiálta: „A zsidó nép megszabadítása, országának és nyelvének élővé tétele, és a Tóra szent kincseinek abba való beültetése.”15 Bizonyos szempontból hátrányos volt a Vatikán és a zsidó állam közötti kapcsolatban az, hogy ez utóbbinak megalapítása után majdnem három évtizedig a Munkáspárt politikusai voltak a 14 Idézve Schmuel Katz-tól, i.m. 1459.0. 15 Katz, 1459.0.
