Communio, 2001 (9. évfolyam, 1-4. szám)
2001 / 4. szám - Emlékezés és megbékélés - Vocke, Harald - Papp Tibor (ford.): Négy pápa és Palesztina
30 kormányfői. Ők ténylegesen egy „világnézetileg és politikai szempontból laikus állam ”-ot képviseltek, ahogy ezt az Osservatore Romano 1948-ban az államszervezet egészét nézve felvetette. Jabotinsky követői és tanítványai, mint Begin, Schamir vagy Scharon, valamint gondolataik és fejlődési folyamatuk Európában még ma is csak kevéssé ismert. Miért lett volna ez a római kúriában 1948-ban másképp? Azt sem vették kellően figyelembe a Vatikánban, hogy Izrael államalapításának hosszú útját mennyire erősen és döntően határozta meg a „zsidó veszély”, ahogy az elszegényedett, megvetett és újra meg újra üldözött kelet-európai zsidók millióinak szükséghelyzetét a Holocaust előtt nevezték. Az elmúlt évszázad pápái közül VI. Pál pápa volt az leginkább, aki Palesztina arabjainak számára a „igazságosságot” követelt. Ezen mindenekelőtt a menekülttáborok arabjait értette. Valóban iszonyú igazságtalanság történt és történik mind a mai napig ezekkel a táborokban lakó emberekkel szemben. A táborok mindenekelőtt humanitárius gyorssegítségként jöttek létre, olyan sátorokból álló táborokról van szó, melyekben az élethez legszükségesebb dolgokat szét lehetett osztani. Ezekből a szükségszállásokból nemsokára telepek lettek több százezer politikai túsz részére, akikkel az arab államok nyomást akartak gyakorolni a világ nyilvánosságára, mindenekelőtt azonban a nyugati nagyhatalmakra. Az 1948-1949-es arab-izraeli háború arab menekültjeinek számát összesen 850.000 és 900.000 közötti lélek- számra becsülték.16 Egyiptom és Irak felszólította Palesztina arab lakosságát az ellenségeskedések kezdetén, hogy maradéktalanul meneküljenek a szomszédos arab államokba. Ez 16 A Közel- és a Közép-Kelet / Politika, Társadalom, Gazdaság, Történelem, Kultúra. Kiadta Udo Steinbach és Robert Rüdiger . Opladen 1988, I, 37.0.
