Pápai Lapok. 40. évfolyam, 1913

1913-10-05

PÁPAI LAPOK Pápa város hatóságának és több pápai s pipa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Qoldl>cr({ Gyula papirkereskedése, Kő-tér 'Jo-ik szám. Telefon 112 szám A szerkesztésért felel"* laptulajdonos: GOLDBERG GYULA. Klőfizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ara: egész évre 1- kor. félévre o le, negyedévre .'!. Nyilt-tér soronként 40 tillér. — Kgy es szám ára Ii') IUI. Október 6. Hatvannégy esztendeje, hogy martir halált haltak az aradi tizenhármak; hosszú idő és mégis ugy rémlik, mintha tegnap történt volna e gyászos esemény. Mert a magyar nem egy hamar felejti történetének legsötétebb, legfájdalmasabb pontjait. Az aradi vértanuk emlékezete üdén él bennünk: szivünkben megdönthetlen oszlopot emeltünk a hősök hőseinek, szabadságharcunk dicső félisteneinek. Es bensőnk legmélyében ott lappang, ott pislákol és néha ott tüzel és lángol a gyűlölet, a düh zsarátnoka, hogy hatalmas lángelméinktől, csodás vitézségü hadvezéreinktől fosztottak meg bennünket. És ők, a nagyok a dicsők, hősök felemelt fejjel bátran mentek a bitó alá és most sem rettegték a biztos és csúfos halált, mint száz meg száz elkeseredett ütközetben, hol mindig hadseregek élén voltak. És bevégeztetett ... ott sirt, jajveszékelt az egész nemzet, a legdrágább, a legigazibb könnyek öntözték a friss hantokat a hallhatatlan emlékű mártírok többé nem ébredtek fel, testük a rideg siré maradt. De feltámadt szellemük, a ragyogó, a glóriás, a fénytsugárzó. És a csüggedt, reményvesztett nemzet las san-lassan magához tért, eszmélt, régi energiája tettvágya, bátorsága visszaszállt és dolgozni kez'lett. Bízott magában, hitt még megmaradt nagy fiaiban és remélt a jövőben. A tizenhármak szelleme azonban ott élt a nemzet lelkiben és bármint is fordult Magyarország sorsa, a haza hü fiai nem tudtak és nein tudnak felejteni. Esztendőről-esztendőre nagyobbra nőnek szemünkben és évről-évre élénkebben rajzolódik le képzeletünkben, lelkületünkben a gyászos nap emlékezete. Ápoljuk e szent nap emlékét bensőnkben, őrizzük meg az aradi vértanuk emlékezetét lelkületünkben, nemzedékről-nemzedékre, apáról-fiura szálljon a nagy hősök imádata a sötét nap emlékének méltó és kegyeletes megünneplése, mert hát október 6-át kiirtani, ki gyomlálni szivünkből, emlékezetünkből nem hagyjuk, nem engedjük, de nem is lehet. Üniicptijük nit^, cse.idtöfi:, méltóan október b'-ának emlékezetét. Az egész ország, az egész nemzet egyöntetűen ünnepeljen, hogy lássa a világ, hogy lássa a sok ellenségünk, hogy Magyarország fiai a gyászban a kegyeletadózásbau egyek; a nagy gyásznapok a legnemesebb, a legmagasztosabb ér1 Izelmeket váltják ki belőlünk; nem affektáljuk, nem mímeljük a fájó, a marcangoló érzéseket, de férfiasan, fenségesen ünnepeljük a vértanuk halálának soha el nem felejthető évfordulóját. Gyászolj, ünnepelj Magyarország; sirasd el te nemzet legszentebb, legdrágább könnyűidet; emlékezzünk dicső kor csodás hőseiről, adózzunk, a nagy mártírok halhatatlan emlékezetének! Gyászolj nemzet, magyar nemzet, gyászolj ország, Magyarország! Sírj, zo|kogj te nép. omoljanak forró könnyűid í Dicsők, szentek, nagyok voltak a mártírjaink; büszkén, délcegen mentek a bitó alá s utolsó lehelletük, utolsó szavuk is a drága, imádott haza volt. Megmutatták, hogy a honért nemcsak élni, a honért meghalni is tudnak. Megmutatták, hogy nekik, az első gondolatuk és utolsó szivverysük a haza! Elporladtak a dicső, a csodás hősök, elenyésztek afelistenek.de nevük fennáll, lelkünkben élnek, szellemük közöttünk jár, buzdítva, lelkesítve a honszerelemre. Forgassuk e nagy napon a történelem lapjait, olvassuk el malaszt gyanánt, gyógyitóirképen dicső, tüneményes, fenséges cselekedeteiket; olvassuk el a hatalmas vezérek regébeillő vitézi tetteit s nyerjünk enyhületet általuk, tanuljunk TÄRCÄ, efi vers. Itt az ősz és ím ilyenkor Bánatot az ember érez, Ugy kell ez, mint a saláta A kirántott lnss csirkéhez. Bánat nélkül semmi az ősz, Jöjj el tehát őszi bánat, Ölelgesd a szivein, mikor Kiváltom a kabátkámat. Ölelgess amikor látom Úszni az ököri nyálat És a rossz őszi versektől Mélyen elfog az utálat. Ölelgess, ka pesti utcán Grammotonból zeng az ének 8 üdvösséget csak a Lehár, Meg Zerkovitz nyújt a népnek; Ölelgess, ha Farkas Páltól Adnak a színházban drámát, Hadd bigyjem, hogy nem miattuk Fáj * fejem éjszakán át. Noémon. — A .Pápai Lipo k • eredeti tárcája.— Irta: Nidai Pál. A haja kék, mint az acéldrót, az arca piros, mint az alma és a oipője kopog az aszfalton, mint a hollandi papucs. Ast hiszem Juliettenek hivják és azzal kezdte hódító karrierjét Budapesten, hogy rámosolygott a 772-ős hordárra ás megkérdezte tőle energikusan, amint egy szabad lansannei nőhöz illik, hogy: — Monaieur tachgoncásob, ol van a Oldússza? Ez még a kora tavaszon történt, amikor még a kis francia nők kötött rékliket hordanak a bluz alatt, vagy a blus felett a hőmérő állása szerint. Asőta napooként kivonszol egy pantallós kis Lajoskát vagy egy tején hízott Elláoakát a délelőtti sétájára. A boája szálldos a levegőben, a cipői ismerősen csattognak az aszfalton, a Lajoska könyörtelenül üldösi a kutyákat, egy kis lány labdázik mellette. — Elza hopp, Elza hopp — és a kis franoia nő meghozta a szikrázd tavaszt. Mert tévedés azt hinni, hogy a tavasz akkor kezdődik, amikor a csodálatos princ száznapos álmából felosókolja a szunnyadó lovagvár mélyén Csipkerózsát. Vagy amikor az istenke lenyalja az árvamegyei osokoládéhegyek tetejéről a tejszínhabot. Nem, mert ez csak első füttyentése a tavasznak. Igazában akkor kezdődik, mikor a Hold-utcában az ólmos délelőttön kivirit egy boa, aztán mögötte szalad egy Lajoska, továbbá megjelenik egy daxli és a szemközt futó oldalon megjelenik egy másik daxli és> még egy Lajoska és még egy boa és ezek három pere alatt ugy összebarátkoznak, mintha ssát éve ismernék egymást. Ai istenke ilyenkor morog egyetkettőt, astán leszól valamit a házi telefonon aa ügyelőnek, as int a világosítónak, Szent Péter a kapuban leveti a bundáját, lerántja a szakállát, a maróoisok és a naraocakereskedők hazamennek aludni és a szigeten elkezdenek sóhajtozni, meg rügyeket fakasztani az édes orgonavirágok. Beb furosa is, hogy valahonnan LansaDDeból, vagy Provencébol ideszakad egy Juliette, vagy pedig Braunsohweigből ideröpül egy Johanna Louiae Cikora nevü nő cúgos cipőkben és ez meghozza a tavaszt. Pedig ugy van, egészen bizonyosan ugy van, mert osak az 6 kedvükért ragyogja jbe m délelőttöket a napsugár. A luatán kelő pesti nép készen kapja a tavaszt, meg a déli ven'.

(envt, de nem ismeri a délelőttök baját. Azokat a tejssinü szürke kontúrokat, amelyek álmosan kódorognak a Duna felett és szó nélkül hullanak be a jeles visbe. Ezeken a bizonytalan délelőttökön véges-végig csak as ö magányos kis oipőik osattognak a peati aszfalton. A levegőben tegnapi parfümök sej tel nie lelt lefjea* és a Isftartoaaba drétaiálas Umac Hktnti sjrétuáMtJ 75V. éramwafltafcarrtéa. ••taté vtUsnysrerslésI Illetékéén, vlltanyteleptten ét • UEMENS-SCHUCKERT-MŰVEK-stl. Bitéapait. VI., Tirii-Urtl 36. Bflr-«tni 13.