Pápai Lapok. 40. évfolyam, 1913

1913-10-05

hazaszeretetet, tetterőt, bátorságot és HALÁLMEGVETÉST belőlük. Büszkék lehetünk a multunkra, arn a múltra, mely tele volt megannyi fáj dalmas és szomorú, de annál csodásabb annál istenibb eseményekkel; büszkék lehetünk arra a multunkra, melyben mé£ mutattuk, bogy élni tudunk, akarunk és fogunk; nem rettegve soha a számos: ellenséget, elszántan szembeszállva velük. A nagyoktól merítsünk igaz, hatalmas érzést lelkesedést, álljunk szilárdan és rendithetetlenül, igazságunkért még az életünket is adjuk oda, de gyávák, ijedősek, honárulók ne legyünk soha. A nagy évforduló alkalmából adózzunk illő kegyelettel az aradi vértanuk emlékezetének; rójjuk le kegyeletünknek igazi adóját a nagyok szelleme előtt. Zarándokoljunk el szent sírjukhoz ós ihlettessük meg lelkünket, szivünket csodás szellemüktől. De ha távol is volnánk szent sírjuktól, minden gondolatunk, minden érzésünk az övéké legyen. A kereskedelmi szakoktatás. A mai gazdasági irányú fejlődésben mind fontosabb szerepet játszik a kereskedelmi szakoktatás, amely azonban ma még egyáltalában nem áll azon a nivón, amelyen állnia kellene. Jónak vélnők a kereskedelmi gyakorlat egysége érdekében, ha a közoktatás ^szervezetében is közelebb hozatnék az alsóíoku iskola a felső kereskedelmi iskolához, vagy viszont. A mai nagy ellentét és hézag, hogy az árukereskedelemre nevelő alsófoku (tanonc) iskolák teljesen gyakorlati intézményével szemben a felső kereskedelmi iskolák jobbára egyoldalú elméletet nyújtanak, kiegyeulitendő, pótlandó. Mig valami szervi kapcsolat jöhetne létre a két iskola között, olyképen lehetne használni az ügynek, hogy a felső kereskedelmi iskolák mellé kellene helyezni a tanoncheg, tükörablattok inogott az éjszakai mulatságok asztalait tisztogatják, álmos szobalányok rázzák ki az ablakon a rongyot, de ő már frissen, megmosdva, fésülködve sétál, sétál: a gouvernante. Egy darab egészség, egy porció ónállóság, egy oktondi kis komolyság, amint igy jár idegenül és mégis bizalmapau ebben a nagyvárosban, henkije és semmije: csak a bizalma önmagához. Egy kis köztársaságot alkotnak u nagy exotikus világban. Felületesen nézve, ugy tetszik, hogy előszór két daxli, azután pedig két gyerek teszi meg a diplomáciai lépéseket az ö euteutejukhoz. Holott a valóságban már az első feltűnése egy uj boának, az első kattogása uj cipőcskéknek, az első harsány nevetése egy uj hangnak, az első „Silence I'ischtike

14 némán és titokzatosan végigviszi a birt, hogy a gall műveltségnek egy uj kis Jeanne d'Arc-ja érkezett Magyarhonba. Mint valami régi ismerősét ugy fogadják. Nem kérdik tőle, hogy hivják, mert az úgyis mindegy, hogy Juiielte-e, vagy Mariette ? Arra sem kíváncsiak, miért hagyta el a fészkét, mert úgysem u miért a fotilos, hanem a kiért. Nem kérdik, mi volt a regényed ? Mert ismerik a magukét, tehát ismerik a másikét is. Hisz a regény mindig ugyanaz, csak a címlapja más. Es aki föl vágju, az más. Nem kérdeznek semmit tőle, mert szent nekik az a titok, amely őket mindnyájukat idehozta. iskolákat s a tanári karnak mindkét intézetben közösnek kellene lennie. A felső kereskedelmi iskola tanítási keretébe pedig a tanároknak több árukereskedelmi praktikát kellene bevinni. Ezt minden tantervi változtatás nélkül meg lehet TENNI. Hogy a felső kereskedelmi iskola mai szervezete általános revízióra szorul, arról beszólni már fölösleges, mert ez irányban már folynak a tárgyalások. Az uj szervezettel azonban nem kell sietni, j Annak előkészítése egy tekintetben vájrakozó álláspontra int. E tekintet a pol|gári iskolák vajúdó reformja. Mert bizony j a felső polgári tervezésnél, amikor ennek 'az uj fajtának látszó iskolának csak a cime tetszik újnak, de a célja és tantervi extraktuma a felső kereskedelmi iskoláétól nagy részben nem tér el, indokolt lölvetni a kérdést, hogy szükség volna-e továbbra is mind a 37 felső kereskedelmi iskolára, vagy ezek mellett kulturszükséglet kivánja-e a felső polgári iskola felállítását? E következtetéshez logikusan fűződik egy hasonló tény pl. Fogarason, melyből világosan konstatálható, hogy kulturszükségletből eredt-e ott az állami gimnázium füllállitása s ezzel egy virágzó polgári és kereskedelmi iskola megszüntetése, amelybe majdnem 70*/o nemzetiségi (román) tanuló járt, vagy egészen más természetű okok hozták létre a gymnasiumot?! A felső polgári iskola mikénti megoldásától is függ a felső kereskedelmi iskola jövendő szervezése ugy külsőképen, mint belső tartalmában. A felső polgári iskola mellett a szakiskola absolut szempontja is figyelembe veendő; továbbá a célszerűségi szemponttal szintén számolni kell. A szakiskolának 4 évfolyam keretében kétségtelenül nagyobb tartalmat lehetne adni, de másrészt a képzés és minősítés követelményének 3 év is megfelelhet. Ehhez járul a közönség felfogása, amely jobbára csak hasznossági szemponthoz alkalmozkoMindegyik körül egy leheletnyi miszticizmus lebeg, ócska bársony, kéthatosos osont körül egy kis gloriette, ők látják azt egymáson és tisztelik. De a másik feje körül nem látják, tehát jókedvűek, mint az operett-szubrettek. Valóban nagy önfeláldozásukba kerül olykor, hogy egy fáraakadt labda utáa ne másszanak és egy sétáló nagysága után ne osonjanak, szamárfüleket mutogatva és hogy célba ue vegyék az emeleti ablakokból az aszfalt felett mozgó cilindereket. De a válbágos pillanatban megszólal bennük a lelkiismeret szava, amelyet még az édesanyjuk csomagolt be Lauaanneban a meleg alsóruhák, az olvasó és a púderes dobozok mellé és ekként szól: Juliette, fiain, te paedagógus vagv, te komoly nő vagy, teneked az az élethivatásod, hogy az avoiro-t és etre-t tanítsad a Ploetz könyvéből, nem pedig a cilinder megbeostelenitése. Es ő szorgosan, pontosan, egy kicsit automatikusan tanítja tovább, hogy ha az az udvarias francia férfi azt kérdi, hogy mit keres ön, kisaszszony, akkor a korrekt francia nő azt feleli: je eherche, ma, cttspiujuette. A szeme érdektelenül néz végig a házak tetején. Vájjon mire gondol ezalatt. Bzöszke kis Lajoskának halvány, nyúlánk lesz az arcuk lassanként és ő mintha bennefelejtkezett volna rendhagyó igékben. Tejképű Elzácekákat megtanít a cotnplimeuteokra, a csendes mosolygásokra, finom és karcsú nagyvilági nőkké serdik. Annak, ha a 7 vagy 8 évfolyamra terjedő iskolafaj között választania kell, amely tartalomra bár különböző értékű képzést nyújt, rendszerint azt választja, mely többféle, vagy legalább is egyenlő minősítést nyújt, de egy évvel előbb ér véget. Jó tantervvel kerülhetjük el a túlterhelést. S itt főelvként a rokontárgyak csoportosítását kell hangsúlyozni. A könyvvitel, irodai munkának, levelezésnek és kereskedelmi számtannak egy kézben, egy kombinált tanmenetben kell összeköttetésben lenni. A jogi tárgyaknál is a 2 órás külön kis tárgyak (pl. keresk. ismeret) beolvasztandók és igy tovább. Egyszerűsíteni kell az érettségi vizsgálat aprólékosságát is. Kevesebb tárgy legyen. Nagyobb szempont. Jogosultsága van a kompenzációnak is. A kereskedelmi akadémiáknak szép jövőjük lehet. Csak a gyakorlati szükséghez képest lehetőleg speciális irányra törekedjenek. Taláu még „doctores commercii" diplomákat fognak osztogatni. Ennél többet ér mindenesetre, ha széleskörű s intensiv képzéssel látják el a kereskedők elitjét. Végül még valamit a nők kereskedelmi iskoláiról. Szociális viszonyaink ujabb átalakulásával a nők közéleti tevékenysége is számba veendő. Ameuynyire indokolt a természet rendjének, a családi és társadalmi élet érdekeinek megóvása céljából a nők hivatalnoki szereplésének túltengését korlátozni, anynyira jogosult természetüknek és tehetségüknek megfelelő egyéni érvényesülésük. E tekintetben kereskedelmi szakképzésük is tisztességes megélhetésre nyit nekik teret. Mivel azonban a kö* vetelméuyek minden pályán növekednek s a nagy produkció is fokozza a versenyt, a szakpálya föltételei szintén súlyosbodnak. Ezért a női kereskedelmi tanfolyamok egyéves kurzusa már meg vau toldva egy továbbképző tanfolyammal amely ugyan még uem kötelező, de valódüluek mellette, ő pedig egyre érdektelenebbül tanít és egyre messzebb néz el a házak erdeje felett. Megtörténik, hogy messze idegenben, ei. i fogytán meghalni vágyik közülök egy-egy. A múltkoriban, homályos délelőttön kétszer magára l'tt egy ilyen szőke és bolondos gouvernante. Egy kis pályatársnője újságolta nekem. Ült egy széles chaise longnenok a premierjén és én egy kiesit fáradtan hallgattam, végignyújtózva. — Kár érte — mondta — mert jószivü volt. Mindeu francia lány jószivü. En nekem jó barátuőm volt és kérdeztem, miért tette. De azt hiszem, jól is tette, ha már megunta az életét. Csak kár, hogy nem várta meg a tavaszt. EH szaporán beszélte, hogy ime ilyen egy francia nő. Legtöbben bornak magukkal hazulról egy töltött revolvert. Azután, ha az öregség még a parton éri, messze a révtől, ez a barátjuk még hátra van. Volt ebben a vérszagu halk fájdalomban valami enyhe Gui Maupassant hangulat. Egy perverzus kis kacérkodás a halállal. Lássa, mondta, erre az angol nő nem képes. De mi ilyenek vagyunk, francia leányok. Valóban — csicseregni és lehullani az avarba, meg sem várva a tavaszt, ez az ő kiváltságuk. A német nö, ha ideje kitelik, visszatér Lippe-Detinoldba, vagy Hraunschweigba és derék mézeskalácsosok szivében fujtatja tovább a tüzet. Az angol