Pápai Lapok. 31. évfolyam, 1904

1904-05-08

f m XXXI. évfolyam. Pápa. 1904. május 8. 19. szám. PÁPAI LAPOK l'ápa VártM hatóságának én tnhh papai g papa-tiileki egy csilléinek tnegt álns/.tntt közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség . Jókai M.'.r-utra M9, szám. Kiadóhivatal: Uoldhei-g Uvula papírkereskedés,.. Kő-i, Telefon-uám 41. Felelős szerkesztő: KÖRMÉN DY BELA. Klőlizetések és hirdetési dijak a la; kiadóhivatalához küldendők. A lap ára: egész évre Ili kor., félévre II k., negyedévre ii k Ke-ves szám ára üli lillér. JÓKAI MÓR. a világhírű iro Amitől féltünk, pettyünk, az bekövetkezett Jókai Mór hazánk költő fejedeli • nagy szivü ember nincs többé. Reménykedéssel és remegve vártak a hírekéi a nagy beteg költőről. Reménykedve, hogy meggyógyul, legyősi a kórl és remegve minden pillanatban a bekövetkezhető katasztrófától, Reménykedésünknek immár véget veteti i kegyetlen halál, amely elragadta tőlünk Jókai Móri Behunyta örökre jóságos kék szemeit, melyek még • kór sorvasztó lázában is oagy szivének végtelen szeretetéi tükrözték vissza. Vele kidőlt a márciusi ifjak vezéreinek sora, a fl volt az utolsó, aki a nagy napról regélhetett az ő bűbájos szavával a mai nemzedéknek, amely áhítattal osttngötl a költő mézédes beszédU ajkain. Csodás fantáziájával ismeretlen világokat tárt fel előttünk és mégis oly közel vitt bennünkef népünk megismeréséhez. Az ß könyveiből tanultunk, tudást merítettünk a fl vitt bennünket mind közelebb és közelebb a szép. jó éa igaz eszményeihez. Aki ugy tudott a sziveinkhez szólani, aki a magyar nép lelkét olyan jól ismerte s aki e népet egész Ifikével szerette, most csöndesen hallgat ott a ravatalon. <le i leikévé] most is körülirajoBgja • nemzetet, amely könyezve, nagy bánata fájdalmával zarándokol el nagy halottjának koporsójához. Igen, ő az egész nemzetnek nagy halottja. Az <"> halála gyászba borította az egész liaz.it. szép Magyarországot, melyről ő annyi szép mesét tudott mondani. A Jókai Mór neve nem puszta név volt mir a magyar nemzet előtt, hanem egy körülrajongott, fényes csillag, dicsfény, amely bevilágította egész uiját a magyar nemzetnek a művelődés felé. Az ő neve egy egész korszak a magyar nemzet éleiében, amelyben benne van a nemzetegész dicsőséges múltja, szenvedése, harca, küzdelme. Benne van a jelene, amelyben a nemzet kiküzdötte magának a világtörténeti nevel s bátran állhat meg a többi nemzetek díszes sorában. Az ő nevében benne van a nemzet jövője, melyben ö a nemzetet nagynak, hatalmasnak, boldognak képzelte el. Es a képzelet szárnyán magával ragadta az egész nemzetet, gyönyörűséges, kápráztató képet tárt eléje, amelyből erőt merített a jövő küzdelemre, elérhetni a még a távol ködében elvesző, de annyi reménységet, boldogulást, dicsőséget kínáló és biztató jövő képét lm' most ott fekszik a ravatalon némán, hallgató ajakkal. A nemzet szive megdobban fájdalmában és siratja őt a nagyot, a dicsőségest. Amig közöttünk élt. ágy néztünk feléje, mint a hivő a hit jelvényeire, 8 im' most. hogy megszűnt dobogni nagy szive, elhallgatott a beszédes szája és kihullott kezéből a varázslatos toll. árváknak érezzük magunkat. De az ő fáradhatlaii munkássága buzdító például szolgálhat nekünk. A késő aggkor, amidőn mások pihenni térnek, nyugalomra vágynak, neki nem volt a pihenés, a nyugalom ideje. Csak a best volt öreg B törődött, de a Jókai lelke örök ifju. Még a halálos ágyon is alkotni vágyott a lelke, amely nem pihent egy pillanatra sem. ott lebegtek homályosuló szemei előtt a varázslatos alakok, melyekbe életet akart lehelni, ott zsongtak fülébe bűbájos történeteket, amelyek édes mosolyt csaltak ajkaira. Ú hoirv az euvészetnek, az elmúlásnak mindenre rá kell borulnia. 0, hogy a halál ráteheti kezét a dobogó, a meleg, a nemes szívre is, amelynek érintésére kihal az élet .... Jókai Mór, az ember meghalt, de Jókai Mórnak, a költőnek lelke halhatatlan és neve örökre élni fog.