Pápai Lápok. 20. évfolyam, 1893

1893-11-26

inas triumvirátust. De e hatalmas trias mellett megzendültek már Jókai hangjai is, ki az elbeszélő prózában szólaltatta a trias tősgyökeres magyarosságát. De aztán a magyar dicsőségre gyász borult, megriadt a csatadal, a triumvirátus tüneményes üstököse eltűnt, árván maradt helyét Jókai foglalta el, mert megérté Arany hivő szavát: Lesz-e költő, ki az édes anyanyelven rólatok korának csodát énekeljen; s először, hogy megne feledkezzünk a magyar nemesség buzogó erejéről, az ősi dicsőség fény s árnyoldalairól, szeretettel rajzolja azokat az ősi kúriákat, melyek zajos névnapjai örökre elnémultak, melyek kéményeiből örökre elszállt a vendéghivogató füst, melyek tárt kapui örökre becsukódtak; még egyszer elénk vezeti a cselódasszonyok s pengő sarkantyús buszárok hadát, családi csózák méltóságos alkotványát; mégegyszer látjuk a múzeumba kerülő tajtókpipát, fringiát; majd a szabadság föltámadásának hajnalán irt müveivel a szabadságharc zajába vezet, örök lelkesítő emlékezetet biztosítva a „Talpra magyar" magyarok istenére esküvő magyarjának. A jelen Jókaija örömünk, bánatunk osztozkodó részese. •Az ébredés, a halál, a föltámadás e Jókai Mórjának nevére alakult meg városunkban május hő 28-án általános lelkesedós között a Jókai kör, s ha e Jókai kör ideiglenesen megszűnt volna, pusztán azon tettével, hogy kérvénye alapján a nemes város tek. közgyűlése Jókai Mórt jun. 3-án Pápa város díszpolgárává választotta s egyik tekintélyes utcáját Jókai Mór utcának tíevezett el: lerótta tartozását a mult iránt, beváltotta kötelességét a jövő iránt, mert hisz oly utca viseli e nevet, amelynek épülő iskolájában a serdülő nemzedékeknek százai, ezrei fogják nyerni- kikópeztetósüket, akiket éppen iskolájuk falán naponkint látott név arra fog buzdítani, hogy megismerkedni törekedjenek e nagy név érdemeivel, s igy megismerjék tény- és árnyoldalaival azt a világot, melyet Jókai oly szeretettel rajzol; s buzduljanak, lelkesüljenek ezen maroknyi nép dicsőségén, azon hervadhatatlan dicsőségén, a melynek kivívásában közülünk egy nagy rész szerencsés volt tettleg rósztvehetni, másik részünk pedig szerencsések vagyunk e félistenek lelkesült, élő szavaiból megismerni a mult ragyogó emlékeit. Midőn az ideiglenes Jókai kör két legkiemelkedőbb tényét fölemiitettem, azt hiszem ezzel befejezhetem jelentésemet. (Éljenzés.) Alapszabályok. Elnök kéri az alapszabályok felolvasását, de a közgyűlés Steinberger Lipót indítványára, — mivel az alapszabályok egész terjedelemben közölve lettek a „Pápai Lapok"-ban — a felolvasást mellőzi. A rendes tagsági dij azonban, Gyurátz Ferenc indítványára évenként fizetendő 6 korona (3 frt) helyett 4 koronában (2 frtban) állapittatik meg a közgyűlés által. Az alapszabályoknak a kör tagjairól szóló. 6. §. 5. pontját pedig a közgyűlés a következőkép módosítja: 5. Családtag. Minden alapító vagy rendes tag, fel van jogosítva 2 korona (1 frt) lefizetése mellett, nejét-, további 2 korona (l frt) lefizetése mellett pedig Pedig én másért sóhaj 1 ottani. Akkor váltam meg a „Kocsárdi Hirlepedö" szerkesztőségétől és nem akadt más lap, mely veszedelmesen heves ambitiómnak tért nyisson. Ebben a percben lépett be az ajtón Bálám Józsiás ur, £' „Csudaháti Harsona" felelős szerkesztője. Bálám Józsiás úrral már ismertük egymást. Örömteljes sejtéssel telt meg a szivem. — Ah! — ismert rám a szerkesztő ur. — Hát maga mit keres itt ? Facér ? — Facér. — No annak örülök. — De ón nem örülök neki. — Éppen munkatársat keresek, szerződtetem, ha akarja. — Ezer örömmel. — - Tud az ur inni ? — Talán irni ? — Nem: inni. «, — Mértéklettel és tartózkodva. — Az baj. — Tudniillik: nagy mértékkel és korcsmában tartózkodva. — Akkor szüret! Azonnal leviszem önt Csudahátra. Micsoda lapot csinálunk mi ketten! A „Times" meg a „Daily News" szegy enletükben becsukják a boltot! Ami először meglepett az a fölirás volt,'mely. a redakció falán kiabált: A szerkesztő ur a korcsmában van! Igen, de melyik korcsmában. Csudahátot hittem olyan kuriihelynek, hogy számra való tekintet nélkül a vele egy háztartásban élő, nem önálló; de serdültébb (nem iskolaköteles) gyermekeit all. §-ban foglalt jogokkal, tagokul felvétetni. Tisztviselők megválasztása. Ezután áttért a gyűlés a tisztviselők megválasztására. Elnöknek egyhangúlag, lelkes éljenzések között Fenyvessy Ferenc dr. orsz. képviselőt választják meg. Fenyvessy: Mt. közgyűlés! Mély hálával fogadom kegyes bizalmukat, s van szerencsém kijelenteni, hogy programmbeszódet nem mondok, hanem tettekkel fogom bizonyítani a programmomat. Mégegyszer köszönöm bizalmukat. (Élénk éljenzés.) Sajnálattal terjeszti elő Biász Lajos id. alelnöknek Írásban foglalt azon kijelentésót, hogy tisztviselői állást a jövőben nem óhajt elfogadni, mit a közgyűlés is sajnálattal vesz tudomásul. Előterjeszti ezután elnök, az egyes tisztviselösógekre proponáltak neveit, kiket a közgyűlés egyhangúlag megválaszt a következő sorrendben: Alelnökök: G-yurátz Ferenc, Szilágyi József. litkár: Dr. Kapossy Lucián. Másodtitkár: Körmendy Béla. Pénztáros: Mészáros Károly. Ügyész: Steinberger Lipót. Háznagy s könyvtáros: Kis Ernő. Az igazgató-tanács tagjai: Baráth Ferenc, Barthalos István, Bermüller Alajos, br. Bothmer Béla, Hanauer Béla, Horváth Lajos, Kis Gábor, Galamb József, dr. Koritschoner Lipót, dr. Kövi József, Lazányi Béla, Osváld Dániel, Paál István, Puzdor Gyula, Sült József, "Weber Rezső. I. Irodalmi szakválasztmány. Elnök: Néger Ágoston. Előadó: Harmos Zoltán. Tagok: Berger Anna, Nagy Gabriella, Rosenthal Franciska; dr. Antal Géza, Barcsi József, Borsos István, Horváth Lajos, Kis Ernő, Németh István, Pethő Menyhért, Oesterreicher Mór, Schoór Ármin s a helybeli lapok szerkesztői. II. Művészeti szakválasztmány. Elnök: Szirmay Józsefné. Előadó: Gáthy Zoltán. Tagok: br. Bothmer Bélánó, Csoknyay Eliz, Hanauer Sarolta, dr. Kapossy Luciánné, Kis Vilma, Pentz Józsefné, Pentz Mariska, dr. Rechnitz Edéné, Tóth Gizella, Voyta Ilonka; Barthalos István, Hannig Gyula, Herz Dávid, Kis József, Török János, Vid Károly. III. Szinészeti szakválasztmány. Elnök: Latinovics Béláné. Előadó: Mészáros Károly. Tagok: Báron Jakabné, Barthalos Olga, Berger Anna, Kis Mari, Steinberger Lipótné, Tauber Jolán, TJnger Izabella, Veszter Henrikné, Voyta Ilonka, "Weber Rezsőné, "Weber Olga, "Weisz Sámuelné ; Kis Tivadar, Körmendy Béla, dr. Rechnitz Ede, Reguly Dezső. Jókai-jubileum. Jókai Mór jubileumán részvétel kerülvén szőnyegre, elsősorban Jókai összmüvei nemzeti diszkiadásának a kör részére megszerzése képezte vita tárgyát. Gyurátz F.: Bátorkodom indítványozni, hogy a Jókai kör irjon át a váföltételezhettem volna: mikép ott több búfelejtő intézet virul. Neki indultam a szerkesztőmet keresni. Rábukkantam a szomszéd „Igyál sógor"-hoz címzett toroköblögetö helyiségben. — Hozta Isten, kedves barátom. Jó, hogy itt van. Fogja ezt a poharat. Erősítsük magunkat a nagy munkára. Tudja, hogy Csudaháton iszonyú a koncurrencia? — Állunk elébe. — A „Csudahát és Vidéke" minden előfizetőnket elakarja hódítani. — Nem eresztjük őket. — Van egy zsenialis vezércikkírójuk. Casteldr Emil Hazafi Veray János hozzá képest. — Ab! — Még egy zseniálisabb tárcaírójuk. Herczegh Ferenc hozzáképest valóságos Tatár Péter. — Hah! — A riporterjük pedig olyan élelmes, hogy be se várja az eseményeket, hanem a gondolatolvasás segítségével előre megírja a tényeket. — Nos, hát szerkesztő ur, ha ilyen erős versenytársakkal kell küzdenünk, akkor hagyjuk is itt ezt a korcsmát és menjük a műhelybe dolgozni. A szerkesztő roppant kicsinyléssel nézett rajtam végig. — Mit? Hát maga munkával akarja legyőzni a Csudabát és Vidéke redakció t? — Hát mivel ? — fortélya van a dolognak. rosi tanácshoz, hogy Jókai Mór diszkiadásu munkáira fizessen elő, (Közbeszólások : Az már megvan!) s miután a városnak magának könyvtára nincsen, felkérni az érdekelt képviselőtestületet, hogy méltóztassanak ama műveket a Jókai kör számára adni. Horváth Lajos: Jókai Mórnak emiitett összes műveit megrendelni, kinek anyagi viszonyai megengedik, az egyes is kötelességének kell, hogy tartsa. Én olyan városra mint Pápa, egy példányban való megrendelést kevésnek tartok. Igen helyesnek tartom, ha a Jókai kör kezdi azon, hogy Jókainak összes munkáját rendelje meg. Akár gyűjtést rendezünk a magunk kebelében, akár a tagsági dijak egy részének oda fordításával: ezzel tartozunk a Jókai névnek. (Helyeslés.) lenyvessy: Nincs pénze a Jókai körnek arra, hogy maga rendelje, meg az emiitett kiadást; ha volna is annyi, sok más kiadásra kell, melyeket a kör nem nélkülözhet. Szilágyi József: Legnagyobb sajnálatomra, nem lehetek egy véleményen a mt. elnök úrral. Én is azt tartom, hogy a Jókai kör nem térhet ki azon nemes kötelesség teljesítése alól, — most mindjárt a működésének első lépésénél — hogy Jókai Mór munkáira előfizessen. A Jókai kör önállóan fizessen elő a Jókai munkáira; hogy a város kinek ajándékozza a magáét, a felett a saját közgyűlése fog határozni. Fenyvessy: Nem akarok e felett vitázni, de azt kérem, hogy várjuk meg a város szándékát. Mert ha a város is ide adja, meg is rendeljük, akkor 2 példányunk lesz. Ha pedig a város ide adja,az nem lesz szógyen, hogy elvegyük. Felteszi a kérdést, vájjon a kör elhatározza-e, bogy megrendelje maga a könyveket, vagy bevárja-e a város határozatát arra nézve, hogy oda fogja-e ajándékozni a körnek a saját megrendelését. A közgyűlés ez utóbbiban állapodott meg. Kimondja ezután a közgyűlés, hogy a kör Jókainak 50 éves irói jubileuma alkalmával, jövő óv jan. 5-én ós 6-án a fővárosban rendezendő ünnepélyeken küldöttségileg részt vesz. Forró óhaja a körnek, még Jókai jubileumának Pápán a kör kebelében megünneplése is, tehát Fenyvessy január hó második felében Jókai-estóly rendezését indítványozza oly formán, hogy e tárgyban a 3 szakválasztmány tartson külön ülést és terjessze véleményét a közgyűlés elé. A közgyűlés az indítványt lelkes éljenzéssel magáévá teszi és elfogadja. Több tárgy nem levén, elnök bezárja a közgyűlést. Id. Purgly Sándor emlékezete. A nyár folyamán nagy veszteség érte megyénket. A vármegyei közélet fáradhatlanul tevékeny, lelkes harcosát, a társadalom becsületben megőszült kiváló tagját és a haza egyik szerény, de érte mindenha önzetlenül lelkesülő hű fiát vesztette el id. Purgly Sándorban. Megkönnyeztük őt, eltemettük őt. Sajnos, nincs megyénkben még kis pantheon, hol Purgly Sándor arcképét Bálám Józsiás az nap ollózott rendithetlen nyugalommal. • Este 6 órakor fölkelt helyéről: — Tegyük le a tollat barátom ! Azzal letette az ollót. — Kész a lap. Most jöjjön velem, főzzük le a versenytársakat. (Bizonyosan valami szenzációs hir titkos forrásához vezet, gondoltam magamban és kullogtam utána az árnyék hűségével.) Egyenest az „Igyál sógor

K-ba nyitott. Ott már össze volt gyülekezve az egész Csudahát. Egy dohánygyárat aznap estve elfogyaszthattak: akkora volt a füst. Ott volt a b. laptársunk redakciója is. A sárga arcukról lerítt az éjjeli munka. Vacsoráztak is nemsokára. Cihelődtek, — Hova uraim olyan sietve? Stentorkodott az én redaktorom. — Munkába. Várnak a távíratok. — A kormányválságról kell vezércikket irni. A nőegylet estólyéröl tárcát. — (Nekünk mindebből nem volt semmi, hát én a mehetnékség tűszurását éreztem a székemen.) — Jó, jó, marasztalta őket a szerkesztőm, vezércikkre, tárcára ráérnek az urak azután is. De most egy üveg karcost hajtsunk föl az uj kollega egészségére ! Maradtak. A konkurrens riporter felköszöntött •ngeav megőrizhetnők, de emléke iránt csak az irodalmi megemlékezés utján áldozhatunk. Ennek teszünk eleget, mikor itt közöljük azon szép gyászbeszédet, melyet Gyurátz Ferenc ág. ev. esperes lelkész tartott a boldogult ravatala felett: Alapig. Zsolt. 112 r. 4—6 v. „Fénylik a sötétségben is az igazaknak világosságuk a kegyelmes, irgalmas és igaz Isten előtt. A jó férfiú könyörül máson, költsön ád, az ő dolgait igazán viseli. Annak okáért soha meg nem mozdul; örök emlékezetben lepzen az igaz. A harc lezajlott, a halál győzött. A szeretett családfő, a közügyek érdemkoszorus bajnoka ravatalon pihen. Szemeiben a fény megtört, mint a lehűlt csillag sugara. Szive, melyet a szent elvekért hevülés dobogtatott: a véget ért szenvedés után most csendesen nyugszik, „mint vész után a hab". Meghatottan állunk meg az élet romjai előtt, melyek azon igazságra emlékeztetnek, hogy a halál hatalmas ellenség, ki nyomába lép az embernek már születésekor. Minden érütéssel közelebb férkőzik az élet központjához, minden gond, baj, fájdalom az ö előre küldött postája, az ő győzelmét készíti elő. Kórlelhetlen biró a halál, ki előbb utóbb minden élőn vógre hajtja a teremtő Ítéletét: „porból vétettél, porrá iész". Nem fegyverzi le az esdeklő szeretet; kikacagja a hatalmat, sírba dönti a gazdagot ós a szegényt, a fejedelmet és a jobbágyot. „A bölcs, ki ma nagy lélekkel a naphoz emelkedik, holnap gyáva gyermekekkel egy sírba ereszkedik". — És mint az összeomlott porsátort, a testet a szemfedóllel: az idő, a felejtésből font sürü fátyollal törekszik elboritni az emiékézetet. A lélek visszautasítja az enyészet gondolatát, nem adja fel a harcot a halál ellen még a temetőben sem. Kit elfedett a sírhant: annak teteme fölé emléket állitnak az élők, hogy róla beszéljen. Ezen fából, ércből, kőből emelt szobrok azonban gyakran nem az elhunyt erényének, hanem az örökébe lépők hiúságának tanúi a vándor szeme előtt. A bevésett arany betűkben nem mindig az érdem nyilatkozik: hanem sokszor csak az a fény, mit a gazdag utód a halál tanyáján is kifejteni képes. A kő, órcszobrok iránt nem érez kegyeletet az enyészet. Szárnycsapásaival lassanként letördeli, eltemeti őket. Eltűnnek ezek nyomtalan s velük együtt a név, mely egyedül csak rajtuk ragyogott. Más azon szobor, melyet tiszteletben tart a halál, a mely dacol az idővel. Ez a kötelesség mezején a rendeltetés tudatával végzett életnek emléke. A nemes érzelmeken — az önzéstől ment jó tetteken alapuló érdem az a Memnonszobor, melyen „borostyán az idők moha", mely mindannyiszor megszólal, valahányszor az emlékezet napsugara érinti, tiszteletet parancsol alkotója nevének. „Fénylik a sötétségben is az igazaknak világossága", mondja a szent iró. Világol mint a szövétnek a kétségek ködében borongó élet mezején a nemes sziveknek emléke s mutatja az utódoknak magasb célokhoz az utat. Nézzük közelebb, mivel alkot magának az ember maradandó szép emléket? I. Vallásos érzülettel. H. Az igazság követesével. III. Felebaráti szeretettel. Amire én éltettem az uj riportert oly sokáig, hogy ő Írhassa meg a világitéletröl is a pontos tudósítást a lapjának. A pohárköszöntő korcsmarengető hatást gyakorolt. Öäsze-vissza köszöntgettük egymást. Az én szerkesztőm egyre-másra hozatta a bort, Szerkesztőm váltig emlékeztetett a szerződésemkor tett kijelentésemre és követelte, hogy annak meg is feleljek. Meg is feleltem. Reggel négy órakor a Csudahát és Vidéke szerkesztőségét az asztal alá ittuk. Diadalt röppentyüzö szemmel tört be másnap korán reggel a szerkesztőm. — Győzelem, győzelem! Lefőztük a Csudahát és Vidékét a sárga földig! — Hogy főztük le ? — Ugy, hogy se vezércikkük, se tárcájuk! — Hát? üresen jelent meg a lapjuk első oldala ? —r Nem. Hanem a korrektoruk irt egy cikket a liberális reformokról. Aki ezt elolvassa, az Örökre meggyűlöl minden liberális reformot! Igy csináltuk ezt minden nap. Egy hónapig kibírtam. A második hónap elején megszöktem. Mivel kisült, hogy a szerkesztő ur rendszerének legközvetlenebb áldozata én vagyok^ mivelhogy a konkurrens redaktiót mindennap az én kontómra ittuk le. S.E: I. Hogy az ember ne tapadjon végkép a földnek porához, hogy ne sülyedjen az állatok sorába: szüksége van egy szövetségesre, a ki emelje őt. Ezt a vallásban leli fel. Ez ama láthatatlan s mégis erős lánc, mely szivét az éghez csatolja. Ez bizonyságlevele rokonságának egy eszményi világgal s hirdetője felsőbb hivatásának. Erkölcsi fejlődós nélkül az emberiségnek nincs története, zárva előtte a haladás utja, léte csak nyomorult tengés, vagy kinos vergődés a meghasonlás olthatlan tüzében. Amaz oszlop azonban, melyre az erkölcsiség mint folyondár a fára támaszkodik: a vallás. Ez ama varázs talaj, melytől a szakadatlan küzdő Anteus: az ember a balsors által százszor lesújtva is a harcra az uj erőt s a győzelemre az nj reményt nyeri. A vallás tartja ébren a kötelesség tudatát, tanit tisztán megőrizni szent örökséget: a lelkiismeretet. Vallásos érzület nélkül nincs erkölcsi nagyság; maga a jellem olyan, mint egy félig készült szobor, melyre a hozzá közeledő sajnálattal tekint. Minél derültebb fényben emelkedik a vallás napja a lelki élet egén, minél mentebb az önzés foltjaitól: annál világosabban felismeri, annál hívebben betölti az ember feladatát. Alázatos a szerencse verőfényében, béketűrő, rendületlen a megpróbáltatások ostromában. Érzi az Isten közellétét, szeme előtt a cél: atökóletesbülés s attól el nem veri sem-öröm, sem bánat, sem élet, sem halál. H. A vallásos érzület a szivben gyökeredzik, de nyilatkoznia kell a hűségben az igazsághoz. Mint üdvözítőnk mondja: „Fényijók a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó tetteiteket és dicsőítsék a mennyei atyát." Az igazság az élet koronája. Nincs földi birtok a mi felyül haladja ennek erkölcsi értékét. Drága kincs, a melyet óhajt a gazdag és a szegény. Még az is, ki az élet kísértései között elbukott: sóvárog, remeg ennek legalább külszinéért, mert tudja — hogy csak az igazságot illeti meg a valódi tisztelet, a halál után csak ez biztosithat áldott emléket. Az igazság Isten szava a lélekben, feltótlenül kötelez s igy int: „a mi igaz, szent, azt védd, becsüld. Tudj nélkülözni, szenvedni, ha kell meghalni is, de meg ne tagadd soha." Az igazság folyton harcra késztet az önzés ellen, gyakran lemondást követel a hiúságnak hízelgő földi előnyökről. De éppen ezen áldozatokkal tanúsítja az ember hűségét s teszi magát móltóvá a magasztos jutalomra, mit a gondviselés a tiszta öntudatba ós a szép emlékbe helyzett. A világ nem egyszer félre ismeri az igazságot, tövissel koszorúzza s a kárhoztatás köveivel sújtja; de ez a sírból is feltámad, végül is minden akadályon diadalmaskodik s mint csillag a reá tolult fellegek szótoszlása után még uj fényben ragyog. Az igazság ösvényén járva, az ember félelem nélkül hallgatja a világ ítéletét s nyugodtan gondol a Mindenható birói szókére. Ki ennek követésében hü marad mindvégig, kit az elvek mellől el nem tántorít az önérdek kísértő mosolya, kinek meggyőződésén csorbát nem vert a balsors fegyvere, ki az élet küzdterén sértetlen megörzé a tiszta lelkiismeretet az utolsó óráig: annak nincs oka félni a halált, mert ez reá nézve csak egy dicsőbb szellemvilágba átköltözés. Emlékén megtörik az enyészet hatalma, mint kelő nap fényén az éj homály. „Soha meg nem indul: örök emlékezetben leszen az igaz." (Vége köv.) Varmegyénk közgyűlése dec. 4. •— Tárgysorozat: — 1. Alispáni jelentés. 2. A vármegyei közigazgatási bizottságból Bibó Dénes, — dr. Fenyvessy Ferenc, — br. Fiáth Pál, — Szabó Imre, — ós Vajda Ödön kilépése folytán ez év végével üresedésbe jövő helyeknek választás utján leendő betöltése. 3. A fő ós szókváros közönségének a párviadalok elharapódzásának megakadályozása tárgyában a képviselőházhoz és m. kir. kormányhoz intézett felirata. 4. Heves vármegye közönségének a képviselőházhoz intézett felirata, melyben a katonai levelezéseknél a magyar nyelv kötelező használatát, illetve az 1840. VI. t.-cz. 9. §.-ának végrehajtását kéri. 5. Szabolcs és Fogaras vármegyék közönségének a vármegyei közigazgatás államosítását kimondó 1891. "yX^TTT

. t.-cz mielőbbi életbeléptetése tárgyában a képviselőházhoz, illetve a m. kir. belügyministeriumboz intézett félirata. 6. Szabolcs vármegye közönségének átirata, melyben Bessenyei György szobrának felállításához anyagi támogatást kér. 7. A legtöbb egyenes adót fizető megyebizottsági tagoknak 1894, évre ér« ványnyel bírandó névjegyzéke,