Pápai Lapok. 8. évfolyam, 1881

1881-12-25

VIII. évfolyam. M < • l<* 1111» m i ii »I n w \ 9 n A r ii;«»> 55. szám. A lap s/.cllemi cs anyagi lész t illoti.» leül lenw'nyek A SZEKKttSZlG- S KiADŐHIV A 1 \I.!lt l/J IlitcZ. ajdvk. Hmii'iiti IIITI levelek, raah b».nert keaektél ing.Mlüiiiiiik el. Laplulaj ionos s'.ci készt ó Dr. FENYVESSY FERENC Pápa, ÍÖ6Í. deczeiTiber 25. Hirdetések a lap számára felvétetnek .\ K I A I) Ó II I V A I A III A 91 «i-rnllcgiiuni épület. K I » f i /. r I é s i dijak: Eft) ( \ l e <i ilt. 1'elrvic :í III Kegyed évre I fii M krajrár. Kf(i >/.;ini ál a I."» kr. II i r il c I e Sfk 1 barábaa petUsnrban •> kr.. nyilltárki ti saronkinl 83 krral vetetnek fel. Iii h rair; wind ig külön fizetendő. 1 eletös szerkesztő HORVÁTH LAJOS. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. I'.ip.i viii'O-« 11 ;il«»-..iii.i 11 ;i lv . a pápai lólúkom noAirvlAi. í _ • • •...... t . __... ." , •• .... , , - i p«i JUWKUU] nu< „ \ in-. i>n,i'i i'itiM.ii's/i. -. Iiivos/-, IV.MVNOI y n-, t »i y.<> I I. K'g\ I ol i-k iicK é- - a k «' 1 t é- 6 v:t! t i l á i 11 a 1 11 a U I IIVATAI .os közi ,ÖNYK Felhívás. A budapesti allamhivalalnokok néhány év óta [gm s/.ép és üdvös gyakorlatot 1»'j>leltei öleibe azon esélböl, hogy az újévi üti MUletek által oko/.oll felesleges kiadásoktól ési sokszor IIJvan e/ek nlt.il OftOBOtl tnr-nilnlmi kellemetlenségektől mneküljenek Ezen fyakoilal abban áll. Iioo-y minden egyes nivatalnok. ki njévi Idvéaletekel küldeni azokoll, vaffj I kilói lalati ni ások ily iiilvö/.lelel varlak is. valamely jólékoay czélra níloii Ö</.s seggel ezen illembeli kötelezettségéi megváltotta K/.i'ii helyes gyakorlat eltérjidtae é« ureghonosalása aeuicsak némi waeglakai ilá I N-s/, az egyeseknél lebelővé, a m ennyiben általa a/, illető* mind az udvözlel klHözéslől. iiiinil a/, njévi kéreget ők zaklatásaitól mentve van: hanem megment azon kényelmetlen helyzetiül is, melybe jnlnnk. Int valakinek gratulálni esetVg ellelejlelliink. K/.en szempontból, már a mult évben ajánlotta a magas kormány e/.en szép és ész-/.eru tzokáa meghonosításai aa egész országba** a varmegyék főispáni hivatalai utján: minek l'ol\i,in a kezdeményező műének mára in lő I évben megteleltek rí irái.yhan. A Papa városi jótékony nőegylet által segélyezeti szegények részére, n Pápai Lapok szerkesztősége Htján 11 fonni or/.l. érlek folyl be ily njévi ndv.iy.le-. meg vallásából a mult nj év nlknimával, s juloM vnlóban segélyre szornll éa érdemes családok nah . árváknak es betegeknek K ke/ileinéiiN i-y.ésre lamas/koilv a. bálorkoiinnk njolag felkérni varosunk közönségét, liojv a niud közelgő nj év alkalmával is n/. üdvözlésekéi éa ajándékozásokat mellőzni s azok kelyell a Papa városi jótékony uőegy• i által segélyezi u szegényekről megemlékezni uieltoy.l.issek K CSélra s7.olg.ilo adományok ngy a ..Papai Lapok" szerkesztősége, mint a nőegylel pénzlárnoka által »zivesen rogadlalnak, s i Pápai Lapok nljáa nyugtatIáinak ílicn adományaik dltal <i nemetlelkü odakötök "3 /// errt /('f/heh/csehbc/i ilmicjilih meg. s II z- embertártaik iránti jóakaratnak m'.u •idead ár Irttel uilrá.i kifejezeti, nz nj éei gratnlatiót teljetea mcllózk\ tik . I / ápa ntr ti jótékony nőegylet elnólnége KARÁCSONY. ..Itt u li'-l, az i wirk s/iilö MM » ál Wie jMt .i tiii tíra, s/^ni Katáesoay n.iiij.i," IV. Haj ka Terez. Végig néztem fővárosunk kétcorzója fényes kirakatit. Az egyik utcának nyilasa épen oda szolgai a másiknak torkához. Megbarnultam azt a sok csecse-becset, apro oktondisagot es értékes tárgyat. Vizsgáltam a párisi divat öltözeteit, Lyon selyemszövetét, Ilrüssel drága csipkéit, London csíkos kelméit. S a mint befordultam a városház térre, meg az alsó Duna-sorra, fenyvesek illata csapott felein. Azt tartottam, bogy Füreden, Gleichenbergben, vagy a porosz sziléziai Gorboi sdorfuan járok. Mar is uiult a lelek bennem; az a gondolat AztC el a többit, hogy majd csak a nagyhangú dalos madár: ti-li-o, ti . . . Ii . . . !i . . . ó hangja száll felém, mint ott tul a kopasz Gellérten, tul a Jánoshegyen messze, messze a hóboritotta Kárpátok sűrűjében . . . Dehogy szállott! . . . Ezeknek a fenyőknek gyökerük nincsen. Leszeltek őket az anyatörzsről, mit sem törődve azzal, hogy ez majd kora tavasszal nagy könyeket sir érettük. Mert a seb/itt helyre vízcsepp gyöngye ul, mely a kikelet lógyét fakasztja. Künn jártam Dunánk partján a síkos asphalton. December súrii ködén a táncoló lángok rezgé lénye szűrődik, ez szövi aranysugár sávjait. Szállingó hópehely hull, hull szünetleni a lámpások •nagy könyeket siro« üvegére. A tél fagya tömörítette a krystalyt. ez m;g ott tapad a sima lenic/en, nyilván: könyttJC I • • • Szennyes habok moraja zug; abba olvadt Iemplomharangok zöngése. A tompa bassussal SZÓló nagy harang szavába bele n a külváros lélekharangja, mely amolyan kii liliputi csengetyü .i nagy •harangokhoz fogva*. Karácsony estéje koszontuti be. Egyazon est, mely megtér hozzánk szent malasztjával, áhítatos igéjével; bejár palotát,ZSUppereszű kunyhót . . . Egyazon est, mely a csatos Övü tirol, meg a sorozó bajor honában újra meg újra összeállttatja a csinos jászolt az ujdoBSZüIött üdvozitó, elsó tartózkodási helyet jelképezve — ugy mint ezt hajdanta Olaszországban megszoktak. Egyazon est, melyen a svédek és norvégok asztala megropog a: .-.i'tii.a, tojás, vaj. sajt, sor es p.ilinka nagy súlya alatt, s a nagy szorgalmú angol ropogtatja a »Christmas batschesc-et, karácsonyi kalácsokat, és szürcsöli ihlettel a «plump porriges»-t, húslevest ! . . . Amaz estén tartják aa olahoknál a passiójátékot, csakhogy az ó karácsonyuk tizenkét nappal utubb esik, mint a miénk - - osztják a dúsgazdag •baksis*-t, borravalót. Akkor járnak körül a mogorva orosz hazájában az álarcosok, s szoljak turpisságuk rögtönzött élezeit, akkor keresztelik meg a védsz.cntet a görög szertartású templomokban. Amaz est, mely belopózott a gyermek keblébe, abban szövi bűbájos szép képeit : hogy lelkük nagy oromét csaknem könybe fejtik!. .. Mi mozgatja a lelek rugóját?! ... Mi csepegteti a pillanatnyi nyugodt megelégedés boldogító érzetet a szív titkos redőibe?! . . . Megmondja: Porzónk! •Edes kultus ez, melyben a meglett fertiu UJbÓl találkozik a gyermekkel, a hitetlen a hívővel. Oly kultus, melynek erején minden tudományunk poira zúzódik. Am nevezzetek költészetnek. En hitnek nevezem.'' Mikor Trieszt kincsekben dúsgazdag Rivoltella palotáj íban jártam, egy geniális festő hangulatos festménye kellett bennem nagy hatást. A müvé%/. — ucy tudom Caesaré del Aeo.ua a neve a ""iraesony estéje egyik legkedvesebb mozzanatát vetette vászon;a. A karácsonyfa korul vidám gyerkőcék tairögtek. A megelégedés halas derűje ult az öregek atez m. Tele aggatták áfát annyi czifra bohósággal. Cukorból ke -/ult szív, koszom, lant csüngött raj a. A kis döndi szöszke leányka sáré babát ríkat, csitítgat; a legényke céllövő puska kakasára helyezte, kis gömbölyű kacsóját . . . Most, hogy a megvilágított ablakokon, a tél szeszélyes virágán áttör a homályt keigetó sugár, a látott kép megtestesül, személyei ott mozognak előttem! BŰVÖS világításba bámulnak a pottönkék; az apró lángok ott verődtek vissza ezerszeres Bziaváltozatban a lenge aranyszálakon. Erre a nagy világosságra a dada édes tejét SZÍVÓ: kopasz, fejű apróság sem maiad közömbös. Tömzsi kis kezével belekapaszkodik második mamája éltető emlőjébe, meg-megmosolyog, pedig m Iskor csak pityergősre rándult iei-piei szája. Végig s/ivarog az anyatej egyetlen csöpjc azon a gyönge kis ajkon . . . A belső szobában mas valami volt készülőben. A nagyobbik leányka ma megy először — bálba! Ott tancol majd a vigadó srkos parquettején vadgalambszin keztyüs lovagja karján . . . Jaj be hányszor is megtáncolt e gondolat agyában, hányszor próbálta nagy titokban a bal tOillettejétM A nagy alléi tűkor a meginondoja. Sokat igazított a duppla piisszéfl . . . Csak nem árul majd petrezselymet?! Egyszer csak arra ocsúdott, mintha előbb a selyem hurcos (uszály ?) ruha csinosabb lett volna . . . Nagy zavarában kihez forduljon- •— De im ott vaa Hiri néni! t Nemiének mondja azt a szegény, selyp nyelvű vén leányt, az apus hugat. Szegény árva feje segített is rajta. Homlokon csókolja drága pipikéjet, miközben lopva törli ki szeméből köténye sarkával, az <>da gyük könyctl . . . Edes mama tartja meg a nagy szemlet. Aztán odább gurul a hintó ... A vaczi utc/.elején összetorlódnak a kocsik. Nagy későn be rt a szemünk kiserte fogat a kapualjba. Becsapódott a hintó .ajtaja. Neszfogó szőnyegbe süpped a pici lab atlac cipője. Rendezők raja fejti ki hölgyeinket nyusztprémes köpenyükből. Mama büszkesége kedves mosolyba foszlik. Vakito káprázatos fényét szórja az ezer színben ragyogó luszter. (Mások szerint: Csillár.) Végig csúszott a vonó a négy kis húron, fölzendült az andalító zene. Iregnek-forognak a párok! . . . Az edes otthonban elszunyadtak a kicsikék. A nagy kakukos éra meg egyre elketyegi a perc/eket, érákat. Hiri feje nem nehezül ez egyszer vánkosán. Csipkék, tüll, fodrok, selyemfoszlanyok elhullajtott foszlányai közé temetkezve, belemerül múltja elsuhant napjai: édesen fajo emiékibe; mire újra megszólal az erdő dalosának faragott massa, a szamovár vasrácsán átcikázó TE is K\ IS! 'Je a azt siratoJ, amit en suaíok, aoldagtoUtn w t.\ - es en ts az vaigjmé. le is elvesztetted r.'almád, hitedet, Batdágaéé jánende engem sem hiteget. ifja ad rumijaid s,éjjel foszolva mind, A távolból feled mosolygó kep nem int; Amit gyermek szivv.l hittem es reméltein. Jutottam utana, de tl én se ertem. Igy nézted az ehet, mint virágos kertet, Hol mindenki játszi örömöket keiget; Én is annak néztem — beh másnak találtam.' — Virágos kert helyett temetőbe jártam. Álmodtunk mind ketten, oly szép volt az alom ! Kis madárka dalolt minden lombos ágon, /•elénk mindenünnen kikelet nevetett .... örökké álmodnunk miért nem lehetett— Messzetitut az alom, ébredtünk valóra, Minden reményünkben, vagyunkban csalódva, Mint a madár, mikor visszatér hónába, S piczi pelyhes fészket széjjel dúlva latja . . . S most' te is siratod, amit en siratok, boldogtalan te ts és — en ts a~, vagyok, Je is elvesztetted bizalmad, hitedet, Boldogabb jövendő engem sem hiteget'. . . . L Il.j. Siy.ás-iy.y letvátn. Csakis hol kölcsönös szeretet, egyetértés, boldogság honol, ott elvedietik igazan ezen kiválóan családi ünnepet a karácsonyt! — Az a gond. hogy mivel lephetnek meg egymást, mi igazan Örömet szerezne, az a titkolódzás, rettegés, bogy előbb kinc tudódjék - mindez oly kedves. Nem az adományért, mert legyen az bármi csekély, dc szívből adva —«* felér az értékes targygyal. Sajnos, bogj- sok helyen ma mar hiusag vásárává teszik, a korábban a gyöngéd figyelem nyilvánítására $ valódi szeretet tanúsítására szolgáló ez alkalmat. Ott ragyog a sok drágaság, gyémánt, arany, ezüst, de a szív, valódi érzelem, Őszinte szeretet, hiányzanak. Ott nem az egymásnak szerzett örömbea gyönyörködnek, hanem abban, - hogy majd fitogtathatják inasok előtt — ni! ezt én kaptam, neked nincs ilyesmidI A legszegényebb gunyhuban legalább par szem dió csorog a kis fényű ag alatt. Mar két hét előtt játnak a Hctlehemesek, hosszú bajszú József, vékony hangú Maria, s éneklik, hogy: •Oh te József mít gondoltai, hogy istállót választottal, ilyen hideg időben, ilyen hideg idöbeii< - zengi a kar — • a néhány krajezar adomány felett, az ajtón kivul jul elverik oh te Józsefet, mert elcsent belőle ; azonban újra kibékülnek, mert csak hiába Pistának all legjobban ez a József szerep. Minden bolt látogatott, ha nem vagyunk tisztában önmagunkkal az iránt, mi szerezhetne kedvesinknek oromét, meglepetést, végig haladunk a föutczakon, akar nagy, akar kis városban, s telve latjuk a kirakatokat szép praktikus tárgyakkal, s találunk valamit itt is ott is, mi hiányzik otthon, a mi a Családi tűzhely körül létesített csint, és oszhangot növeli. Benézünk a karácsonyi bazárba van ott elég tárgy, S mind magyar ipar nem szöuliunk többé kizár' lag a Noiinbergi disz núiarukra, t >tt van a mfitálíat, nehéz a választás annyi szebbnél s/ebb kep ko/.ul. Vonatok telve taaulokkaJ mind haza iparkodik, hogy nienn. 1 előbb megízlelhesse, s mennél tovább élvezhesse azt a jó diós patkol, mit gondos mamája ki..i/.itett. Ab dc a tora sokszor oly kegyetlen, az idö megzavar annyi édes örömet. Napol, óta komor szürke felhók a/, égen, egyik reggelen arra ébredünk, hogy a süvöltfi északi szél torlaszokká sodorja a földnek uj s fehér lepelét. Fúvat minden utczan, s kik mar bosszú ido óta gyönyörködve tervezik a karácsonyi utat, hogy C kedves ünnepeket távol levő : z Tetteik korében tölthessek, kétségbeesve rohannnak a vasúthoz; a közlekedést az éjjeli vihar fennakasztotta vonat nem mehet másnap ismét megkísértik az utazást, de ismét hiába. Pedig haza kell menni, könnyek, szitkolódzás mind nem hasznai, a legnagyobb erővel dolgoznak, s nem lehet utat készíteni, hisz folyton havaz, és meg mindig süvölt az északi szél, szegény gyermekek, szegény szülék! — Egy ablaknál fiatal anya all, idegzetesen tekintve ki, ö is vár valakit, évek ota elszokott jönni a nagy* mama első kis unokájának a faesk.it díszíteni, s meglepni aprósággal. Minden kocsi elhalad az ablak alatt, dc mind üresen. — Ket nap ota lesi mar — s mar, Karácsony est — az lehetetlen, hogy a jo nagymama meg ne jöjjön. — Pedig hiába! Forró könnyek peregnek le arczan, ott all mozdulatlanul az utczára szegezve szemeit mintha látna, hogy meg all a kocsi, s kilepne a várt kedves egyén de ez csak képzelet. — Egészen behomályosult ezalatt a szoba — a csendet egy kedves gyermekhang zavarja „Mamám mikoi jön a Jézuska?*

4 — ah te kedves gyermekem te ne szomorkodjál cz estén ! Haza ier ezalatt a papa is lehangoltan a vasútról, hova biztos hírt szerzendó ki ment, eltávolítják a gyermeket s lázasan hozzá fognak kettecskén a munkához, melyet máskor a nagymama segítségével s ennek kívánsága szerint rendeztek díszítik a facskát ideges gyorsasaggal mert hisz máshol mar örülnek. Végre itt is égnek a gyertyácskák, csengetnek,.'; beszalad a kis lany, ujjong, örül, a szülék is az egymásnak szánt kedves Bteglepetésnek, s mégis az orom nem teljes, hiányzik ö — a jó nagymama. Pedig háromszor is kiment a vasúihoz, lehetetlennek tárta el nem mehetni, ö is könnyezve ul otthon becsomagolt maihaja mellett, melyben gyermekeinek, s a kicsikenek szánt tárgyak vannak. De végre megbánja tettét az idő, megszűnik a vihar, éjfél felé öröm hir terjed mindenfele, a pálya már szabad, lehet menni 1 Hajnalban mar egymás karjaiban vannak a várva vart egyének a kicsike is újra örül, a Jézuska ismét hozott az éjen át a facska ala. Evek múlnak, a csalatl tobb tagból áll, a m ír serdülő kicsiket mas valtja fel, eljön a nénike is apró gyermekeivel, bácsik.ik. kiknek ilyenkor kiv.ilo.in rideg magános otthonában nincs kinek fát készíteni. Szép nag)- fa all az egyik szobában, gondosan díszítve; van orom, ujjong a gyermek sereg, örülnek a nagyok is, de az oromkönnyek közt, egy par annak van szentelve, ki daczára hogy most nincs vonat késes, s a legszebb teli napok vannak, nem jöhet, hanem onnan felülről a Jézuska közvetlen közeléből, tekint le, s csak szelleme lebegi körül szerelteit. A jé nagymama nincs lobbe ! Gizella.