Pápai Közlöny – XXIX. évfolyam – 1919.

1919-03-23 / 12. szám

JPJIl PA 1 özlOw Közérdekű független hetilap, b Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 20 K, félévre 10 K, negyedévre 5 K. Egyes szám ára 40 fillér. 'Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. Hirdetések és Nyilt-terek felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel Ármin könyv- és papirkereskedésében. Közelből és távolból. (Jegyzetek a hétről.) A kapitalista világrend négy és ne­gyed éven át rászoktatta a népmilliókat a tömeggyilkosságra és az emberi élet értékének kevésbe vevésére. Most pedig, midőn e rémhosszu ideig tartó tömeg­mészárlás keserű következményeit még mindig nyögi a világ, farizeus arccal megbotránkoznak azon, ha olyan sajná­latos emberpusztulás történik, mint ami­lyen Pápán a mult szombaton este meg­esett. Azok sopánkodnak legjobban, akik a millió emberéletet megsemmisítő és talán egy század emberi munkáját • és kulturértékét elpusztító világháború meg­szüntetéséért semmit sem tettek és akik e tömegmészárlást előkészítő és meg­indító kormányokat mindig tücskön-bok­ron támogatták, akik a háború idejében könyveket irtak arról, hogy az ember­pusztítás Isten müve, tisztító vihar és szükséges intézmény. De ugyanezen kö­rökhöz tartozó siránkozók egy szóval sem fejezték ki méltatlankodásukat, midőn az ő tervszerűen uszító sajtójuk évekig tartó konkolyhintése és tömeglélekmérgezése következtében Félegyházán, Kaposváron, Kiskőrösön, Óbecsén és még igen sok más helyen temérdek emberi élet és va­gyon esett áldozatul. Igen sajnálatos a szombati esemény. Az emberölés sohasem - menthető, de a tömegpsichét vizsgálva ebben az esetben könnyen megtalálható annak oka. A szociáldemokrata pártban a párt­tagokat minden szónok a forradalom le­zajlása óta mindig csak nyugalomra, rendre és fegyelemre inti. Ezt hallhatta minden nem párttag is, aki ott meg­jelent. A párttagok hallgatnak is minden időben vezetőikre. De vannak olyan kívül­álló tömegek is, akik nem tartoznak semmiféle párt kötelékébe, akiket azon­ban a polgári osztály szintén szociális­ráknak tart. Ezekre a pártfegyelem nem gyakorol fékező hatást. Felbőszítésükről pedig eleget gondoskodik a túloldal. Pestről milliószámra terjesztett röpiveik és irataik állandóan rágalmazzák a szociá­lista pártot,, ezerszer ismétlik a milliószor megcáfolt hazugságokat, hogy a hivő ember legdrágább kincsét: vallását akar­juk elrabolni, hogy a kis- és közép­gazdák birtokaira is ráteszik kezüket a szociálisták. Az intelligens szociálistának is ökölbe szorul a keze, ha ezer és ezer más körmönfont, tudatos hazugságukat olvassa, hát hogyne gurulna dühbe az indulatait fékezni nem tudó, műveletlen ember? Ehhez járulnak még a helyi uszítók titkos aknamunkái, izgatásai és az a tudat, hogy ezek lelkiismeretin eg­témítéssel, a hivő emberek hitének poli­tikai, önző célokra való felhasználásával tartják munkástestvéreinket tőlünk távol és akadályozzák a munkásosztály teljes tömörülését. Még jobban fokozza az iz­gatottságot ismert szociálisták provoká­lása és életveszélyes fenyegetése. íme az okok, melyeket ők szolgáltattak, amelyek érthetővé teszik, de nem mentik a mult szombati sajnálatos eseményeket. * • • • Ott, ahol az intelligencia nagy része a szociáldemokrata párthoz csatlakozott, mint Veszprémben és Győrött és sok más városban, nem élesedhetett ki any­nyira az ellentét a szociáldemokrata és a ker. szociális párt között. Ilyen helye­ken az utóbbiak működése szerényebb keretekben folyik le, ottan egyesek nem mernek olyan féktelen uszításra vete­medni, mert az intelligencia helyeslésétől nem nyernek bátorítást. Ottan tisztességes eszközökkel történik az agitáció, ez ellen pedig senkinek nem lehet kifogása. Ná­lunk azonban az intelligencia egy része hallgatólagosan, vagy hangos helyesléssel bátorítja és rokonszenvével tünteti ki a konkolyhintőket, akik különösen a kivül álló, de a szociálizmusért rajongó töme­gek izgatottságát a fent vázolt módon és eszközökkel a paroxizmusig fokozzák. Ha aztán a puskaporos levegőbe valaki egy kis szikrát dob, az felrobban. Bizo­nyos, hogy valaki a Ruszek-utcában is beledobta a puskaporos levegőbe azt a szikrát. Magától, indító ok, gyutacs nél­kül a puskaporos hordó sem robban fel. íme, ezen okokból van ama váro­sokban, ahol az intelligencia a szociál­demokrata párthoz csatlakozott, zavarta­lan nyugalom és azért borult fel nálunk — sajnos — a rend. Reméljük, hogy ebből az esetből tanultak az illetékes tényezők és hozzá fognak járulni ahhoz, hogy többet ilyen sajnálatos események ne forduljanak elő. A szombati események is igazolják, hogy mennyire szükséges az egyháznak az államtól való elválasztása és az isko­lák államosítása. Mert mostan ahány ha­talmas egyház van, .mindannyi államot képez az államban, mely, ha neki úgy tetszik, fittyet hányhat az államhatalom akaratának. Tegyük fel, hogy két feleke­zeti iskolánál működik két tanerő, akit a közönség jórésze veszedelmesnek tart a köznyugalomra és békére nézve. Ha az összes iskolák államiak, a közoktatási miniszter az illetőket huszonnégy óra alatt elhelyezheti olyan helyre, ahol nem árthatnak senkinek. De felekezeti iskolá­nál működő tanárral szemben majdnem tehetetlen. Ha megindulna is ellene az eljárás, felekezeti fölöttes hatósága, mely­nek érdekében dolgozott a deliquens, bi­zonyára nem fogja őt elitélni. Aztán tör­ténnek olyan dolgok, melyeket bebizo­nyítani lehetetlen, de mégis káros hatá­súak. Ilyenkor az állami iskolánál mű­ködő tanárt a miniszter gyors áthelye­zéssel ártalmatlanná teszi, de mit csinál­jon egy hatalmas egyház kedvelt expo­nensével, akivel szemben fegyelmi joga illuzórius? Ez is egyik érv az iskolák államosítása és az egyháznak az állam­tól való elválasztása mellett. Szabad egy­ház szabad államban, jöjjön el a te or­szágod! Várhelyi Izsó. Yárosunk szomorú eseménye. Az a feszültség, amely keresztény szociálisok és szociáldemokraták között különösen a nemzetgyűlési választásokra előkészület óta fennállott, március idusán végzetes kitörésekre adott alkalmat. Amikor a sajnálatos eset krónikáját el akarjuk mondani, vissza kell térnünk a szerdán mult egy hete történt esemé­nyekre. A választási harcba a szociál­demokraták igazságuk tudatában nyilt sisakkal, tisztes fegyverekkel léptek bele, a keresztény szociálisok ellenben alattom­ban, bujkálva, nem ritkán a rágalmazás rozsdás fegyvereit használva. Az egyenes utakon haladó szociáldemokratákat a küz­delemnek ez a csúnya módja kihozta sodrából, s mult szerdán este spontán tüntetést rendeztek a keresztény szociáli-

Next

/
Oldalképek
Tartalom