Pápai Közlöny – XXIX. évfolyam – 1919.

1919-03-23 / 12. szám

sok ellen, mi közben — hogy a Munkás Újság külön kiadásának szavait idézzük — „a felzaklatott kedélyű emberek és a csőcselék rombolt", s tetemes kárt okozott a keresztény szociálisok Flóriánutcai egyleti helyiségeiben. A nem túlságosan szelíd figyelmeztetésen nem okultak a keresztény szociálisok, hanem inkább támadólag léptek fel. A Felsővárosban lakó egyes szociáldemokraták ablakait beverték, sőt — állítólag — egy helyen a lakásba be is lőttek. Most már aztán csordultig megtelt a pohár. A kedélyeket folyton csillapítani igyekező szociáldemokrata pártvezetőség tudta nélkül katonai ruhát viselő egyének — a vizsgálat lesz hivatva kideríteni, hogy tényleges szolgálatban álló katonák-e, vagy leszerelt katonák — szombaton este a Ruszék-utcában levő Felsővárosi Rom. Kath. Olvasókör elé vonultak — t. i. ezt a Kört tartották a klerikális aknamunka főfészkének — és be akartak annak helyiségeibe hatolni, hogy az ott tartózkodóktól számon kérjék a szociáldemokraták ellen irányuló tetteiket. A helyiségekbe bevonulni nem tudván, arra az eléggé el nem ítélhető cselekedetre ragadtatták magukat, hogy kétszer egymásután valósággal sortüzet adtak az épületre. Az egyleti helyiségekben rendkívüli izgalmat okozó lövések után jajveszékelés hangjai töltötték be a termeket. Az ablakokon behatoló golyóktól megsebesülve, többen vértől borítva fetrengtek a padozaton. Öten sebesültek meg, kik közül Túri Ferenc speditőr-kocsis, egy többgyermekes családapa, pár percnyi kínlódás után már ott a helyszínén kiszenvedett. Az Ugyancsak súlyosan sebesült Mórocz Antal felsővárosi földmivesgazdát, Stefanics István ifjú legényt, aki végigküzdötte a háborút, s a leszereléskor jött haza és Prém József lakatos tanoncot a város mentő-kocsiján a női kórházba szállították, az ötödik — könnyebben — sebesült, Halász József cipésztanonc, miután az orvosok bekötözték, saját lábán ment haza. Mórocz Antal vasárnap reggel, Stefanics István, pedig hétfőn reggel belehalt rettenetes sérüléseibe. Prém József, aki tüdőlövést kapott, megmenthető lesz az életnek. Turi Ferencet és Mórocz Antalt, akinek halálát nyolc-tagu családja gyászolja, kedden temették óriási részvét mellett. A temetésen megjelent dr. Tenzlinger József polgármester is, aki a ravatalnál a város nevében megható beszédet mondott. Stefanics Istvánt kedden délután temették ; ugyancsak ezrekre menő közönség kisérte el utolsó utján. A temetések ideje alatt általános munkaszünet volt a városban, a városháza ormára pedig kitűzték a gyászlobogót. A sajnálatos események nyomán támadt izgalom a hatóságot sürgős óvintézkedések megtételére kényszerítette. Hirdetményt bocsátott ki, amely szerint mindennemű csoportosulás, gyűlések, táncmulatságok tartása tilos. A zárórát esti 7 órában állapította meg, minek folytán a szinielőadásokat délután fél 5 órakor kezdették. Szerdán enyhítették a szigorú intézkedéseket és a zárórát 9 órára tolták ki; a szinielőadásokat pedig 7 órakor kezdhetik. \ • A véres események ügyében a katonai és polgári hatóság szigorú vizsgálatot indított meg. Maga a szociáldemokrata párt is, amely a legmélyebben elitéli a szenvedélyek elvadulását s a bűnösökkel minden közösséget megtagad, követeli a bűnösök szigorú megbüntetését. A rendkívül sajnálatos eset, amely szomorú cáfolata volt városunk békés jó hírének, polgárai egyetértésének, szolgáljon tanulságul mindeneknek, hogy tartsuk tiszteletben egymás meggyőződését, mindenek felett pedig küzdjenek a pártok olyan fegyverekkel, amelyek nem ejtenek sebet a másik párt önérzetén s nem izgatják fel a mai nehéz időkben egyébként is ingerlékeny kedélyeket. Színház. í _ Szombaton, vasárnap, hétfőn és kedden délután V2

5 órai kezdettel a „Pillangó főhadnagyit, Harmath ímre és Komjáthy Károly operettjét játszották. Este a korai záróóra miatt nem volt előadás. A fülbemászó zenéjü operettben igen sok a reminescenca, de szép reininescencia. Az

N ember szivesebben találkozik régi, kedves ismerősökkel, mint újakkal, de kellemetlenekkel. Radnóthy főhadnagyot, a címszerepet Császár adta, kiről a néző könnyen elhitte, hogy már 500 nőnek elcsavarta a fejét. Ugy az érzelmes, mint pattogó dallamait nagy vervevel adta elő. Partnere: Dalnoky Tessza (Katinka) hálás szerepe minden mozzanatát ügyesen kiaknázta, éneké is, különösen, mig a középhangokon nem kellett felülemelkedni és pianója kifogástalan voltos bár keveset kellett táncolnia, igen sok tapsot kapott. Kovácsics Anna szerepében derekasan megállta helyét. Vajda Lajos mint Csollán a legdörmögőbb medve természetű zord embert is megkacagtatta. Minden szavával, minden mozdulatával bizsegtette a nevető izmokat. Sarkady Gusztáv a régi módi osztrák generálist kitűnően persziflálta. Benedek Jolán igen fess volt gr. Rottenberg Bandi uniformisában. — A sok szép zeneszám preciz és hatásos előadása Halmágyi karnagy nagy buzgalmáról, művészi finom ízléséről tesz tanúságot. A kitűnő rendezés Vajda érdeme. . K Szerdán „A dolovai nábob leánya", Herceg Ferenc 5 felvonásos színműve került szinre. A modern, szenzációs, izgalmas jelenetekben gazdag színművek után e ma már ósdinak látszó, a mai darabokhoz hasonlítva primitív szerkezetű mű nem tudja felmelegíteni a publikumot. Benkő Ilonka (Vilma) színtelenül és kedvetlenül játszott. Szentirmayné huszárszázados személyesítője, Pesti Kálmán olyan ambícióval játszott, mintha a színház zsúfolásig tele lett volna. Máté a következetlen és nehezen kihámozható jellemű Tarján főhadnagy szerepéből annyit kihozott, amennyit belőle kihozi lehetett. Dalnoky Tessza Szentirmay szerepében igen nagy tetszést keltett. Császár (Lóránt) és Bihary (Bilitzky) igen jók voltak. Csütörtökön a „Nebántvirág"-ot, Hervé operettjét elevenítették fel. A címszerepet Kállay Jolán alakította, aki betegsége után ez estén lépett fel először. A közönség ezen alkalommal zajosan ünnepelte kedvencét és a „Bum-bum, csak üss bele" c. kupié után ötször hivta a lámpák elé. E dalt négyszer kellett ismételnie. A tapsra, Ünneplésre rászolgált, mert kedvességet, frissességet és jókedvet hozott a színpadra. Sarkady az őrnagyból igen mulatságos figurát csinált. Celestin orgonista szerepében Pesti Kálmán Vajda babéraira pályázott. Ha nem is tud e téren Vajdával konkurrálni, mégis elég tisztességes sikert ért el. Vajda a részegség sikerült imitációjával állandó kacagásban tartotta a közönséget. Érczkövy színigazgatója méltó pendantja Vajda őrmesterének. Kovácsics Margit kenetteljesen adta az apáca fejede!emasszonyt

v Halmágyi karnagy lendületesen vezette az operett zenei részét. Pénteken Gábor Andor négy felvonásos bohózata, a „Dollárpapa" szórakoztatta a közönséget. Pesti Kálmán adta az öreg Hoffmann Tamást az ő ismert alakító képességével. Érczkövy László a furfangos fiskális szerepét elevenen, sok szellemmel alakította. A költő szellemes szójátékait kitűnően pointirozta, anélkül, hogy túlságos vastag vonalakkal húzta volna azokat alá, mint egy figyelmeztetvén a közönséget: „No most nevesetek!" A publikum annál jobbizüen kacagott, mert humora természetes, aranyos kedélye mélységeiből felbukkanó volt. Kovácsics Margit az erélyes, férjét papucskormány alatt tartó asszonyt nagy hőséggel jellemezte. Császár a szerény, ki$sé félszeg, nyomott kedélyű, majd a gazdagságtól elkapatott tanár szerepét *nagy műgonddal dolgozta ki.

y Antal Nusi a túlmodern, szülei akaratával szembehelyezkedő leányt nagy ambícióval, de kissé túlságos hevességgel és a kelleténél több tűzzel játszotta. Kisebb szerepeikben Máthé, Benkő Hona és Antal Lajos derekasan megálltak helyüket. A kitűnő rendezés Pesti Kálmán kiváló rendezői talentumát dicséri. v. 1. KARCOLAT a műit hétről. Hihetetlen állapotok! Ha valaki azt merészelte volna mondani, hogy Pápán a háború után ilyen borzalmas napokat fogunk átélni, azt elmebetegnek nyilvánítottuk volna és minden lehetőt elkövettünk volna, hogy mint veszélyes elmebeteg az őrültek házába vagy esetleg kivételes eset fennforgásával valamelyik szanatóriumba küldjék megfigyelésre. És ezen állításunkat teljesen jogosultnak tartottuk volna, mert emberemlékezet óta közismert dolog volt, hogy városunk — eltekintve kisebb és jelentéktelen nebb eseményektől — a rend, nyugalom és a lakosság békés egyetértését illetőleg „minta városnak" volt elösmerve. Sajnosan kéli megállapítani, hogy ezek a zavargások, melyek a háború befejezte után az ország számos városaiban, sőt a hozzánk közel fekvő szomszédos városokban lefolytak, városunkat sem kímélték meg. Hitünkben és meggyőződésünkben nagyon csalatkoztunk bár, de azért ezen megtörtént eseményeket csak át-* meneti jellegűnek tartjuk és nincs okunk kétkedni, hogy a történteket nem elfajultság előjelének, hanem a véletlen összejátszásának kell tulajdonítunk és még azok is, kik ezen kiváltságos eseményeket előidézték, maguk is - sajnálják és annak következményeivel szemben a „mea culpát" hangoztatják. A borzalmas események bekövetkezte arra kényszerítették a hatóságot, hogy szigorú, sőt statáriális eljárással akadályozzon meg egy esetleges újabb összeütközést, de örömünkre szolgál konstatálni, hogy erre szükség nem volt és ezt a körülményt bizonyos megnyugvással kell fogadnunk, mert ha tényleg nem visszaesés lett volna várható, vagy retorzióra lett volna kilátás, akkor tényleg a legelszomorítóbb helyzetbe kerülhettünk volna. Ami megtörtént, azt már meg nem történtté nem tehetjük, hanem igenis elejét vehetjük annak, hogy az ily esetek a feledés homályába