Pápai Közlöny – XXV. évfolyam – 1915.

1915-07-04 / 27. szám

Kérését teljesítették és ő to­pábbra is részt vett a legelső front­harcban. A napokban itthon járt az ezre­déből Jankó vich-Bésán Endre huszár­főhadnagy, a szomszédos Gicz-uro­dalom tulajdonosa, aki annak a dan­dárparancsnoknak a paran csőrtisztje, amely dandárban Esterházy szol­gált. Felkereste gróf Andrássy Gyu­lát és elmondotta hogy a brigadé­rosa oldalán távcsővel junius~19én végignézett egy rohamot, amelyet gróf Esterházy Pál vezetett. Elmon­•dotta, hogy hihetetlen vakmerőség­gel vezette a századát Duratic mel­let rohamra és egy ezer méter magas hegyre százada élén egy buzogánnyal a kezében elsőnek ron­tott fel és ő ugrott be legelőbb az oroszok lövészárkába. Akkor még Esterházy Pálnak semmi baja nem történt, de megjegyezte Jankovich­Bésán, hogy Esterházy hősiesen, de tul kockázatos halálmegvetéssel harcol. Hősi halála. Az ifjú hős Dziedietniki mellett esett el, galíciai földön, seregeink diadalmas elő­renyomulása közben, Junius 26-án, szom­baton, délután három és négy óra között érte őt a halál iszonyú ellenséges sortűz közben. A táviratból kiderül, hogy ifjú Esterházy Pál gróf, aki a mozgósításkor hadnagyként vonult be, százados lett. Fő­hadnagy gyá való előléptetésére emlékszünk, -de századosi rangjáról csak halálhírével együtt vehettünk tudomást. Nem lehet tudni, hogy ez a rendkívüli előléptetés, háborúban is szokatlan előremenetel, közvetlen halála előtt érte, vagy pedig halála után adták meg neki ezt a diszt, de bizonyos, hogy ez a körülmény is az ö rendkívüli vitézsé­géről, félelmet nem ösmerő bátorságáról tanúskodik. Ennek a hősiességnek köszön­heti halálát, amely csodálatos volt, mint egy hősi legenda. Bánffy Miklós gróf a következő, Stryj­ből keltezett táviratban küldött értesitest Esterházy Pál gróf hősi halálának körül­ményeiről : Esterházy Pál gróf huszárkapitány junius 26-án, délután három és négy óra között a 7-ik huszárezred gyalogosztagját a dziedietniki templom irányában támadásra vezette az orosz sáncok ellen. A rohamban előrenyomuló osztag balszárnya már elérte az ellenséges állást, anélkül hogy az ellen­ség tüzelt volna. Esterházy gróf szomszé­daihoz fordult és azt mondta, hogy ugy látszik az ellenség megfutamodott. Ebben a pillanatban az oroszok negyven lépésnyi közelségből sortüzet adtak. Esterházy gróf holtan bukott a földre. Négy huszárja, aki holttestét az ellenséges tüzelés kerületéből ki akarta menteni, mellette esett el. Az elesett hőst csak estére találták meg ka­tonáink ós másnap 27-ón délelőtt a laszli­dolnai temetőben ideiglenesen nyugalomra helyezték. Esterházy Móric gróf, aki a Bőhm-Ermolli-fóie hadseregnél vau, gon- \ doskodik a végleges koporsóról és az elesett hős holttestének esetleges elszállításáról. Bánffy Miklós gróf hadnagy. A hős katona halálában is igazi tanú­jelét adta rettenlietetlen bátorságának. Negyven lépésnyire közeledett az ellenség­hez, amely — mintha csak sejtette volna, hogy milyen rettenthetetlen dalia közeledik féléje — orvul elbujt előle. Es a szeretett vezér, a jó parancsnok emberi jó tulajdon­ságairól tanúskodik, hogy négy huszárja is hősi halált hal mellette, csak azért, hogy holttestét biztonságba hozza. Vitéz katona, jó ember volt az, akit ennyire szerettek. Pál gróf megjósolta elestét. Esterházy Pál gróf, néhány héttel ezelőtt rövid szabadságon Budapesten volt és egy alkalommal a Nemzeti Kaszinóban időzvén, ott hiriil hozták egy tiszttársának Wolkenstein grófnak elestét. Esterházy Pál gróf kételkedett a hir valódiságában, ha Wolkenstein gróf elesett, akkor ő is biz­tosan elesik. Tiszttársának, a ki szintén a 7-ik huszárezredben szolgált, hősi halálát ínég aznap hivatalosan megerősítették. Ez­zel a gyászos gondolattal tért vissza Pál gróf a harctérre. Fővárosi lapok a halálesetről. Esterházy Pál gróf hősi haláláról a fővárosban megjelenő összes lapok a leg­nagyobb kegyelettel emlékeztek. A „Pesti Hirlap" és a „Pesti Napló" a következők­ben parentálta el Pál grófot. (Pesti Hirlap) A magyar arisztokrácia egyik általánosan becsült, igen népszerű alakja, ifjabb gróf Esterházy Pál hősi ha­lált halt a galíciai harctéren. Mint a 7-ik huszárezred főhadnagya, ott esett el Dzie­vietniki község mellett. Harminckét esz­tendős volt még csak, szőke dalia, fia bol­dogult Esterházy Móricnak, melegszívű, aranykedólyü fiatalember, örököse az or­szág egyik legnagyobb mágnásuradalmának, a pápai Esterházy-liitbizománynak, ahová gróf Audrássy Gyula finomlelkületü mos­tohaleányát, néhai gróf Andrássy Tivadar ós Zichy Eleonora grófnő leányát vitte haza hitvestársul. Boldog családi életet ólt és dolgozott szorgalmasan..A háború első lázas napjaiban sietett, a hadbasorakozók közé ő is. Parancsőrtisztnek osztották be, de ez nem volt kedvére és hosszas kéré­sére a frontra helyezték, eg}' huszárszázad élére. Szinte csodákat müveit a harctéren bátorságával. Vállalkozott a legvakmerőbb feladatokra. Megkapta a signum laudist ós a vaskeresztet. Tiszttársai ós katonái egy­aránt nagyon szerették. S most délceg alakja fölé egyszerű sirhalom domborul ós az egyszerű sírhalmon egyszerű kereszt, két főúri család mélységes gyászára és igen-igen sokaknak igaz fájdalmára. (Pesti I\apló) Gróf Esterházy Pál csá­szári és királyi kamarás, a pápai majorátus örököse, a 7. huszárezred főhadnagya volt. A fiatal gróf — néhai Esterházy Móric fia — angol egyetemeken tanult, majd haza jött gazdálkodni. Feleségül vette gróf'And­ráss}' Tivadar, most gróf Andrássy Gyula mostoha leányát, Ilona grófnőt, A hábo­rúban kezdettől fogva részt vett. Legutóbb Linsingen hadseregében mint egy gyalogos huszárszázad parancsnoka. Időközben pa­rancsőrtiszti szolgálatra osztották be, de ő tiltakozott ez intézkedés ellen, mert meg akart maradni veszedelmesebb pozíciójában, a lövészárokban. Halált megvető bátorság­gal harcolt emberei ólén, kis buzogánnyal kezében vezette őket rohamra. Vitézségéért már régebben megkapta a signum laudist ós a vaskeresztet. Egyik vakmerő rohama közben e hónap 26-án Dzievietniki község mellett ellenséges golyó halálra sebezte. Elestéről báró Podmaniczky Béla huszár­főhadnagy értesítette gróf Andrássy Gyulát A rokonszenves mágnás hősi haláláról or­szágszerte mély részvétet keltett. A király részvéte. A király "Paar gróf lovassági tábornok főhadsegódje utján a következő rószvóttá­viratot intézte a hősi halált halt ifjú gróf Esterházy Pál özvegyéhez, született And­rássy Ilona grófnőhöz : Esterházy Ilona grófnőnek Budapest. Ő felsége a legőszintébb sajnálattal értesült Pál grófnak, Móltóságod a becsület mezején hősiesen elesett férjének elhuny­táról és a grófnét legkegyelmesebben arról biztosítja, hogy a rendkívül súlyos veszte­ség miatti fájdalmát teljes szívből ós leg­bensőbben osztja. 0 felsége a Mindenha­tótól erőt könyörög Méltóságod számára, hogy töretlenül viselje ezt a keserű meg­próbáltatást. Vajha a gróínénak némi eny­hülést adna az a felemelő tudat, hogy a megboldogult a haza dicsőségéért és nagy­ságáért áldozta lelkes készséggel életét. Legfelsőbb megbízásból Paar lovassági tábornok. A holttest megérkezése. A gróf holttestét f. hó 3-án hozták Pápára; a vasúti állomáson Kriszt Jenő esperes plébános segédlettel beszentelte a holttestet, mely után az Esterházyak gyász­kocsiján a pápai kegyúri templomba szál­lították és ott díszes ravatalra helyezték. A gyászba borult grófi családok a kö­vetkező gyászjelentést bocsájtották ki: Galánthai és fraknói gróf Esterházy Pálné, született csikszentkirályi és kraszna­horkai Andrássy Ilona grófnő, ugy saját, mint anyósa özv. galánthai ós fraknói gróf Esterházy Móricnó, született Stockau Paula grófnő, dicső emlékű Erzsébet Császárné ós Királyné palotahölgye, és sogornői ga­lánthai és fraknói Esterházy Mária grófnő férjezett sárvári és felsővidéki gróf Szé­chényi Péternó és galánthai és fraknói Esterházy Fanny grófnő, nemkülönben az összes rokonság nevében mélységes fájda­lommal tudatja, hog3 r hőn szeretett férje, illetve fia, testvérük ós jó rokonuk méltó­ságos Esterházy Pál gróf galánthai báró és fraknói örökös gróf, Pápa és Ugod örö­kös ura, cs. és kir. kamarás, a magyar fő­rendiház örök jogon tagja, cs. és kir. tart. százados a II. Vilmos német Császár és porosz Király nevét viselő 7.-ik huszárez­redben, a Signum laudis tulajdonosa, a vas­kereszt II. osztályú vitéze, folyó óvi junius hó 26-án, életének 32-ik, boldog házassá­gának 7-ik évében, csapatát rohamra ve­zetve Dzievietniki mellett hősi halált lialt. Az engesztelő szent miseáldozatokat Buda­pesten julius 2-án tartották délelőtt 11 óra­kor a ferenczrendi atyák belvárosi temp­lomában, az összes kegyúri templomokban pedig julius 5-én délelőtt 9 órakor fogják a Mindenhatónak bemutatni. Temetése t. lió 6-án delelőtt 10 órakor lesz Gannán.

Next

/
Oldalképek
Tartalom