Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1888.
1888-09-30 / 21. szám
Előfizetési árak: Egész évre' . 6 fit - kr. Félévre' . . 3 •„ — „ Negyedévre '. . 1 „ 50 j, Égy'es szám ára 1-5 kr. Kiadóhivatal: Pápa, Közép-utc?a 91. sz. hevá az elSfizötések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólamlások intézendők. PÁPAI Megjelen minden vasárnap. Szerkesztési iroda: Pápa, Közép-u.tcza pl. sz, hová á lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak Hirdetések és nyiltterek a kiadóhivatalban vétetnek fel. Egy petit-sor -6 kr. Nyiittér petitsora 2ü kr. Kincstári illeték külön oV ür. Pápa, szept. 30. Harminezkilencz esztendeje. Permetezett az ég, a nap leszállott a menyboltozatról és megsiratta a 13 harczi Greniust, kiket lesújtott az osztrák cserepárcsőcselék bakója. Az aradi 13 bitófa mais lelkünk 'előtt kisért s á vértanuk lelke visszajár közibénk, hogy bosszúra intsen bennünket, a gazok ellen. Megbékülve, csendben nyugosznak a hősfiak. De a lelkük visszajár. Boruljunk le az oltár előtt és imádkozzunk csendes nyugalmukért! Hova tünt a dicső vártanuk szelleme az unokákból? A nemzeti szeretet, a szabadság eszméje, mely vértanúvá tette a harczi Geniusokat, lettint; sivár, kietlen árulás ütött tanyát az unokák lelkén. A míjteralizmus ocsmány korát éljük. Ma nem áldozza fel lelkét senki sem az égi szent eszmékért, hanem eladja a választásokon pénzért, potyaborért. A nép lelkülete meg van mérgezve. Igy nem lehet hazafias nemzedéket nevelni, nem a nemzeti boldogulás, hanem a pusztulás utja ez. Az apa nyomdokain lialadt eze-lőtt a fiu, meghamisithatlan, igaz lelkiismeretet öröklött az apától. De ma már nem ugy van, mint harminezkilencz év előtt. A fiu megtanul az apától sáfárkodni, ellesi a bünt, hogy miképen kell áruezikket csinálni a legszentebb jogokból, hitvány, piacai portékát az elvi meggyőződésből. Vajh, hova vezet éz, mi fesz velünk, ha a 13 aradi vértanú megmozdul az aradi szent sírban? . . . Mert a lelkek visszajárnak . . . Harminezkilencz év nagy idő. Kibékülni látszik azóta a nemzet, s a vértanuk kettejének özvegye elment kezetcsókolni oda, ahonnan kötelet küldtek férjeiknek. Pusztulunk, veszünk! A kegyelet kezd kihalni fiaink szivéből, kioékülnek apáik gyilkosaival s megosztoznak a tizenhárom ruhadarabon . . . Ez ellen nem lehet tenni, a feledékenység régi bűne ennek a mi szegény nemzetünknek. De nem szabad engednünk, hogy a kegyelet kivesszen fiainkszivéből! • ' Midőn a nemzet feje felett Damokles kardja függ,, gyújtani kell egy örök Vesta-lángot, mely ai*ra van h,vatva, hogy összetartsa a nemzetet s erőt adjon a jövő küzdelmeiben. Készüljünk a nagy napra, ne hagyjuk kiveszni fiaink sziv.ébol a szent szabadság és nemzeti szeretet égi eszméjét. Üljük meg kegyelettel a tizenhárom aradi vértanú gyászos emlékét. S tegyünk össze a helyöeU SzentFerenczrendieknel 200 írtos alapítványt, hogy e derek szerzet eveniunt gyaszünnepelyt tartson kegyeletes megemJekezesünk jelüKent! Megkövetelik azt a megdicsőült nagyok porladó liauivai és a nemzeti lelkiismeret. Felkérjük a nemzeti kegyelet nevében hazafias polgártársainkat vallas különbség nélküi, járuljanak szíves adományaikkal a kegyeletes alapiioz. Akinek szivében él a nagyjaink iránti lelkesülés s csak égy-két ' krajczárral járul az alaphoz, meg lesz teremtve. „PAPAI HÍRLAP" T ARCZÁJ A. Ma • • • i. Ha — majd elnémul ajkamon a, dal: S szivem felett — e zajgó óczeán A fájdalom, örökre elpihen; QoDdolsz-e reám te kedves kis leány?! Ha — látsz az égen hulló csillagot; Vigyázz : — haldokló lelkem lesz talán . . Mely érted ég, — mely érted hamvad el . . — Gondolj rám ekkor kedves kis leány! . . . II. Ha — összeszedve a követ, sarat — Mit rám hajigált ellen és barát;. S ha meghalok — majdan sirom fölé Mind egy rakásra össze hordanák. Szent áhítattal nézne rá a — k o r; Talán; — így kérdné e. szerény nefet: Kivolt e nagy ?! kinek ^mlékjelü] Ily oszlopot emelt a — kegyelet??? §oÓ8 Lajos. Rémes álmaim ... Iszonytató e hosszú éjseaka. Tán nem derül föl többé hajnala, Oly átkozott talán csak én vagyok. Ki nem Iátok fényt, nem egy csillagot! Oh hosszú, hosszú az éa éjjelem . . . Őrült tánczot jár minden rém velem. Kétségbe'sés megtépi lelkemet, f S az őrüléstől agyam megremeg . . . Szörnyek röpkednek itt köröttem el.; Férgek : szivem kell ? 11 esztek eledel ! Mint nő az ár ! mélység'felé vezet . Oh nem nyújt senki sem nekem védő kezet? Eagad magával, im a szörnyű ár, Mihez: kapkodjam, nincs egy szalmaszál . . . Rágódjanak a férgek szivemen, Ragadjon, tépjen, bőszült, vad elem Csak lelkem védd meg, édes Istenem! Napraforgó. A papi stílus. [Krónikás történet.] — A „Pápai Hirlap" eredeti tárczája. -rIra: Mikszáth Kálmán. A mi papjaink mindig nagy stilisták voltak. Pázmány legszebben irt a maga korában. Haynald, Simör igazi virtuózok az eloquentiában. De liberálisok is voltak a mi papjaink mindig azelőtt. — S ha ma egy kicsit kötekednek is egyben- máában, de csak próbálnák ^ingatni alólunk a szabadságot, hogy fognák görcsösen két kézzel főtisztelendő és méltóságos uraimék is! Hát még a Rákóczy korában! Nem egy * katholikus' pap volt akkor akinek erős kálvinista nyaka vala s lelkük odaszitott a gonosz sárgacsizmás kuruczokhoz. Különösen a rozsnyói papról, Székely Jánosról jegyez fel említésre méltó dolgot az öreg krónika. Hogy, azt mondja, a Rákóczy leveretése után ki volt adva a rendelet a császár bekövetkező nevenapján istenitisztelettel és szent könyörgéssel ünnepelni* úgy a névnapot, mint a győzelmes,fegyvereket. Székely János félretette a hatósági rendeletet és nem tartott semmi könyörgést, hanem bevonatta. gyászszal az oltárt. Gronosz besúgók akadtak már .abban az időben is, akik följelentették az esetet,, mire fenyegetőbb parancs érkezett be, s a rozsnyói biró megbízatott, hogy a rendelet végrehaj tasára felügyeljen s arról jelentést tenni ne mulasszon. A következő vasárnap volt a loyális könyörgés kitűzve. Az egész város lázban volt, hogy mit fog főtisztelendő Székely János uram tenni? ^imádkozik-e vagy nem hnádkozik ? .. Az egész templom inegt/elt, fej fej mellett volt,,még a lelekzetet is elfogta mindenki.. Soha nem volt még ilyen érdekes isteni tisztelet Magyarországon! Az Ősz pap arczvonásain ott volt a keménység és dacz most is.. •Végre bekövetkezett a. d.öntő pillanat. Összetette hófehér kezeit - könyörgésre, de szemeit nem emelte az égre, hanem a föld felé, s.üly észté sz égy enjo sen. Mai számunk 8 oldalra terjed.
