Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1888.

1888-09-30 / 21. szám

Mi hitről hétre nyugtázni fogjuk az adományokat hírlapunkban s a beérkező összeget elhelyezzük hétről-hétre a takarékpénztárban. Hisszük, hogy visszhangra talál szavunk a polgárság szívverésénél . . . Mert Kossuth Lajos is megizente: „Inteni szeretném nemzetemet, ne szokja meg hálátlanna|k lenni azok iránt, kik Őt hiven szolgálták, mert hálátlan nemzetért nem sok ember érez ösztöntmagát feláldozni a vészekidején.

4' ITépszex'Ciségr. Veszprém, szept. 20 A ki odaadja magát a közügyeknek, és embertársai javáért küzd : abból merít erőt a küzdelemhez, ha eszméi győzedelmeskednek. Azonban a sok küzdő közül ritkán magaslik ki egy emelkedett lélek, a ki tisztán és egyedül elveiért harczol; aki minden boldogságát abban leli, ha az általa hirdetett eszmék diadalra jutnak. Ezek sorában látjuk a mély gondolkodású politikust, aki népe jogaiért küzd; a tiszta keblű hazafit, aki hazája szabadságáért harczol. Itt van a költő, aki a néppel érzelemben egybeforrt; lelkesíti, ha csügged, vigasztalja, ha szenved, a művész, kinek teremtő géniusza a hazára fényt dérit. A többséget többé-kevésbé önző czélok indítják; és a néha túláradó lelkesedés motimuvait ebben találjuk meg. Vannak, akiket megbocsájtható önzés vezérel: akik a nép tapsaira vágynak. Fáradozásaik legmagasabb jutalma: ha működésüket a nép tetszészája kiséri: ha forgalomba jött nevüket hallják visszhangzani mindenütt; szóval : ha vállaira emelte őket a népszerűség. Lehet valami mámorító a népszerűségben ; talán azért futnak annyian utána. Csakhogy ezzel is ugy vagyunk, mint az árnyékkal. A jól kiérdemelt népszerűség kísér bennünket — még ha íutunk is előle. Ha önként nem nyújtja a nép: hiába futunk utána. Mégis miijén sokan futnak utána. Ha e lázas sietségnek nincs más czélja, mint a hirszomj kielégítése: akkor ez ártatAjka megnyílt és minden szava bánatosan csendült végig a hosszú templomon, amint halkan elkezdé: „Felsőbb rendeletből könyörgök hozzád Úristen, mennyei atyánk!" — és a többi, meg a többi. Igy vágta ki magát az ügyes stílusával — az emberei, a fölebbvalói és az Isten előtt. — Nagy lutheránus — mondogatták róla aztán fél tréfásan. Hanem iszen nem is lesz ő belőle püspök! Pedig mégis az lett. Mert már azt a politikát akkor is értették Bécsben, hogy a legnagyobb szájba kell beledugni a legnagyobb karáj kenyeret. Mint püspökről is maradt fel egy története a jó stílusáról és a fiuom ötleteiről. Egyszer egy falusi pap jött hozzá segélyt kérni, a ki külömben is gyakran alkalmatlankodott s ösmerős volt arról, hogy a patrónusokat, a nagy urakat, folyton szipolyozta. Keservesen zokogva és hosszadalmasan panaszolta el, hogy nem bir megélni, hogy a hívei nem fizetnek. A püspök türelmesen hallgatta. Elmondta a csapásokat, a mik érték, búzája nem termett, a gyümölcseit ellopdosták, tisztességes ruhát nincs módja varratni. Emberek nem halnak, nem születnek. Kő megindult volna a panaszán, de a püspök ásítozva nézett ki az ablakon a csak félfüllel látszott vigyázni a supplikánsra. Mikor elvégezte és átnyújtotta a folya* lau mulatság. Ki venné zokon valakitől, ha a nép koszorújára vágyik? Senkinek sem jut eszébe; hiszen sokszor e magában véve nemes ambiczió nyomában gyul ki a vezérfény, mely sz emberiség haladásában egy ujabb fokot jelez, mely az erkölcsi erőnek a nyert anyag felet győzelmet biztosit. De hát nem mindenki ezeu az uton keresi a népszerűséget. Sokau, mikor a nép szájaize szerint beszélnek, saját önző czéljaikat rejtik a szép szavak alá; s mikor a közérdeket hangoztatják, saját érdekeiket tartják szem előtt. A nép csak eszköz kezökben, hogy azt elmélkedésükhöz lépcsőül használják. Alig van megbocsáthatlanabb visszaélés, mint a nép korlátolt felfogására, gyengeségére építeni. Hiszen a népet a jónak ürügye alatt mindenre rá lehet venni. Az élet nehéz gondjai 3enkit sem nyomuak annyira, mint azt a szegény népet, mely a mindennapi életért folytatott küzdelemben nagyon is érzi az ősi átok súlyát: arczod verejtékével egyed a te kenyeredet. Mi természetesebb tehát, hogy a nép miudenkire, aki terheinek könnyebbitését, sorsának jobbrafordulását igéri, bizonyos áhítattal hallgat. Ha most már valaki a nép érdekeinek szószólójaként lép fel, s megható színekkel festi a nép sanyarú helyzetét, más oldalról pedig felmutatja a vagyonosabb osztály kellemes életmódját, s rá mutat arra, hogy miként az élethez való jogot a természet mindenkinek egyenlően adta, úgy egyenlőnek kell a megélhetés jogának is lennie: igen közöl áll ahhoz, hogy a népet a társadalmi rend megbontására vezesse. Ez igen népszerű eszme, s könnyű hozzá a hívőket is megtalálni. A nép azt is mindig szívesen hallgatja, ha folyton a kormány zsarnoksága ellen beszélünk, mely az adókat kíméletlen szigorral hajtja be, s mitsem törődik azzal, hogy a nép terhei alatt összeroskad. Mennyivel kevésbénépszerü eszme ennél, ha a népes súlyos helyzetében is türelemre, kitartásra buzdítjuk. Ha azt mondjuk, hogy mindig voltak, ma is vannak nagy emberbarátok, akik egész életöket annak az eszmének szolgálatában töltik el, mikép lehetne a társadalmi neház problémákat a munkásosztály sorsának javításával nagyobb rázkódások nélkül megoldani, ha azt mondjök, hogy minden alkotmáuyzatuak legfőbb czélja a dolgok rendmodványt, a püspök még akkor is ugy vette azt át, hogy hátra sem nézett. — Várom a legkegyesebb indorsátáját — rebegi a pap meghajolvást. lesve a püspök feleletét. — Nem felelek — mond a püspök szellemesen — hanem kérdezek. Jöjjön csak idébb domine reverende. A kegyelmedé az a 8 z é p fogat odalent? S ebben a kérdésben ugyancsak benne volt a felelet, hogy egy szót sem hisz a pap szavaiból. És a kozák pap nem is kérdezősködött többé soha a körülményesebb válasz iránt. A dámák diadala Pápán. — A „ Pápai Hírlap" eredeti tár ez 4ja. — Irta: Huszár Pál. Es meghallgatott szent Justitia asszony, kivel már jó néhány éve játszom a szembekötőzsdit: Győztünk! Az-az ón is a győztesek között volnék, ha két megmásithatlan körülmény nem alterálná a dolgot, t. i. nem vagyok pápai, hanem a főváros VIII. kerületének lakója és (ezer fájdalom) nagysádnak sem titulálnak, mert férfi vagyok. De azért egy kis jogot mégis .formálhatok a győzelem iránt; mert biz' én, a gyengéd nem egyik közharczosa, a győzelem kivívásáig nagyobb martyrságot álltam ki, mint a házi kisasszonyunk frizőrnője, kinek egy délelőtt húszszor kellett végig hallgatói a jét úgy igazgatni, hogv az állampolgárok szellemi és anyagi jóléte minél fokozottabb mértékben előmozdittassék: akkor már nem igen számithatunk figyelmes hallgatókra. Midőn továbbá azt akarjuk megértetni, hogy egyik osztály sem kívánhatja azt, hogy helyzete a másik osztály rovására könnyittessék, midőn kimondjuk azt az igazságot, hogy az általános jólét előmozdítása nem egyedül az államhatalom feladata, hanem ahhoz minden egyes honpolgárnak hozzá kell járulnia legjobb igyekezetével; minden egyesnek nemcsak a maga ós családja, hanem a szeretett haza érdekében is munkásnak, józan életűnek, takarékosnak kell lennie; bírnia kell az önmegtagadás és áldozatkészség erényével: ha igy beszélünk, könnyen magunkra vonhatjuk azt a vádat, hogy nem vagyunk a nép igaz barátai. Aki ilyen eszméket fejteget, aki a népet nemcsak jcgaira|tanitja ki, hanem e mellett kötelmeire is figyelmezteti, azt ritkán szokta környezni a népszerűség nimbusa. Akinek van bátorsága kimondani meggyőződését, ha az a népszerű felfogással ellenkezik is, akinek szereplése nem abból áll, hogy a nép gyengéinek hízelegjen, azt könnyen loszoritja a térról bárki, mihelyt a nép érdekei védője gyanánt tolja fel magát ós nagyhangú frázisokban hódol a népszerű eszméknek. Meg kell gondolni a népnek, hogy mai nap már akárhányan vannak, akik még a hazafiassággal is üzérkednek. A népboldogitók seregében akárhány népámitó van, aki kenyérkeresetből szegődik a népszerű eszmék szolgálatába. Vajha a nép felismerné valódi érdekeinek védőjét, s követné azt, aki minden melléktekintet nélkül munkálkodik a közjó előmozdításán; s annak nyújtaná az elismerés koszorúját, aki nemcsak szónokolni, hanem fáradni és dolgozni is tud ós akar a közjó érdekében. = A táviratok és postaküldemények lefoglalásáról a belügyminiszter a következő körrendeletet bocsátotta ki: A postai küldeményeket és táviratokat a kézbesítés vagy továbbküldés előtt — bűntettek esetében - lefoglalni vagy a táviratok eredetijének kiszolgáltatását követelni a királyi ügyészek és vizsgálóbirák fel vannak jogosítva s a kiadást az illető posta- vagy távirdahivatalok nem tagadhatják meg. 2. Postai küldemények vagy „Fischerin du kleine"-t. És e harczot a novilág a gyengéd nemhez méltó fegyverrel vivta. Pedig sok ellensége volt a nőknek. Maga Mózes kezdte az asszonyellenes harczot, midőn a teremtés II. könyvében elődiktálja, hogy a nő főltéilenül alá van rendelve a férfi-urnak. Ezt azután Pál apostol is megerősíti, de ez utóbbi ereje, úgy hiszem, elesik. Hisz maga Málvin nagysád, ki művelt nő hírében állt, mondta: „Igen, az idősb urak mind igy szoktak beszélni." A teremtés II. könyve ellen maga a teremtés ténye emeli fel szavát, mely kisebbnek, finomabbnak, gyengédebbnek, bájosabbnak construálta a nőt, mint a férfit. S a tapasztalás is mutatja, hogy ép ezen előnyök miatt többször úr a nő, mint a férfi. De maga Mózes jegyezte fel az utókor számára, hogy Jákob hét évig szolgált Racheljáért, s midőn Leát adták neki, új hét évig robotolt a szeretett leányért. Hány férfi borult már a nő lábai elé csak azért, mert a természet finomabb hangszálakkal, pergőbb nyelvvel látta el. Akad egy-két roszhiszemü férfi, ki még e szépségeket is szemére lobbantja & nőnek: „Milyen nyelves" „hogy pereg a nyelve" stb. Paul Jean, midőn eldicsérték neje csengő hangját, csak annyit mondott: „Az itt a baj." Paulus Aemilius, midőn busulva neje kisebb félszegségeiért barátai nejének a szép Papiriának bájai felsorolásával akarták buját eloszlatni, czipőjére mutatott és igy szólt: — Nem elég szép s karcsú e csipő?