Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1888.

1888-08-26 / 16. szám

aztán ismét visszajött és Arthurnak csomagot ado t át. Arthur ezer csókkal boritá el kedvesét. * * * Másnap a szokott órába névjegy helyett levélke érkezett. Berzinka rosz sejtelemtől megkapva tépte fel a borítékot, s a következő pei emberi feud're sápadtan rogyott az egzotikus keserülapu mellett levő chaise longuera. Ez állt a levélben: ,, Kedves Berzinka ! Tudja meg, hogy én nem vagyok báró Po rezedán Arthur, hanem Sűberstein Phitikász, galicziai rőfös kereskedő. Elvenném kegyedet, mert szebb, mint odahaza levő párom, de attól tartok, hogy már is nyomomban vannak. Ezer csók és bók! Arthur." Berzinka színtelen ajakkal rebegé: - Összes vagyonunkat elvitte az a ..... Es a papagáj rikácsolva egéscité ki a mondatot: • — Gazember ! Gárdonyi Géza. HÍREK A Hannig-jubileum. — Eredeti tudósítás. — Pápa, aug. 25. Az a példa, melyet Pápaváros közönsége mutatott a szomszéd városoknak azjjáltal, hogy egy érdtmekben megőszült néptanítónak ötvenéves működését tüntetőleg megünnepelte, valóbau elismerésre méltó. Nem rég jubilált a szomszéd Veszprémben is egy néptanító Huber Károly személyében. Hálatlan volt a város tanítója iránt, nem ünnepelte jubileumát oly lelkesedéssel. Ami közönségünk ki tett magáén, a tauitványok és tisztelők hálás ezrei szép tanújelét adtáka szép és nemes iránti érzelmeiknek. Nem csak a jeles néptanító iránt róták le tiszteletük adóját, hanem megtisztelték öumagukat, megmutatták, hogy felülemelkedve az előítéleteken, meg tudják becsülni a nemeset és el tudják ismerni a valódi érdeme ket. Augusztus 25-ike emlékezetes marad sokáig. Mert egy város közönségének magától jött, és nem csinált, lelkesedése nem hulhat ki örökre, csak alászállhat, de a lelkesedés szikrája él és élni fog örökké a mi nemesen érző közöuségiink szivében s ha eljő az idő, amidőn ismételten kifejezést kell adni érzelmeinknek, nyugodtan hisszük, a mi közönségünk ismét ott lesz a gáton, nem csinál érzelmeiből rút áruezikket, hanem elismeri az érdemeket minden alkalommal, mindenkivel szemben, különbség nélkül. A lélekemelő ünnepségekről szóló tudósításainkat az alábbiakban adjuk. Az előkészület. Már hetek óta élénk érdeklődésben tartotta a közönséget az ünnepélyre való előkészület, mely „Hannig-jubileum" név.en ismeretes. Ifjú Martonfalvay Elek helyettes-polgármester ur volt az első, aki lelkesülve a néptanító 50 éves működésén, szép és lélekemelő szavakban hivta fel a „Pápai Hírlap *-ban a jubileumra Haunig Antal tisztelőit, tanítványait ós a taniigy barátait. A lelkes felhívás nem hangzott el a pusztába; megértették azok, akiket illetett, mert a szivekhez szólt és a szivek megértik a szívből jött hangot. A felhívásra megalakult a rendező 100-as bizottság, élén Martonfalvay Elek, Bermiiller Alajos és Neuhauser urakkal, akik minden tőlük kitelhető eszközökkel arra törekedtek, hogy a Hannig-jubileumot impozánsá tegyék, amit fáradozásaik méltó eredményeiil, fényesen sikerült is nekik elérni, Az emléklap. Az a rokonság, mely a népnevelő és a közügy Őre, a sajtó között kell, hogy mindig erősen fenálljon, arra készteté a „Pápai Hirlap* szerkesztőjét, hogy a derék néptanító jubileumára emléklapot állítson össze Hannig tanítványai, tisztelői és a tanügy baíatai kö/.reniííkudésével. Erre vonatkozólag felhívás is jelent meg a lapokban, de kevés eredíniínynypl, mert a páp.ii közönség az ilyen e uiiek laphoz szekatlan lévén, idegenkedéssel fogadta az eszmét. Ennek legyőzésére a szerkesztő űrlapokat bocsátott ki. Sokan írtak azokra és szép, igaz gondolatokat. Egy igazán érző .közönség gondolkodását, szivének érzelmeit tükrözi vissza a csinosan kiállított ,Emléklap". Sokan nem írtak bele. Ezek egy része e lélekemelő' mozzanatból politikai pártkérdést csinált, másik része azt hitte, hogy fizetnie kell, amiért bele ir holot tcsak mi tartozunk nekik köszönettel; mások meg azért nem írtak bele, mert nem engedte azt meg nekik egy igen kényes körülmény, aminek fejtegetését most nem tartjuk helyén valónak, de alkalmilag visszatérünk reá. Az „Emléklap* a nyomdaköltség fedezésére 20 krért árusittatott, még ma is kapható a „Pápai Hirlap* szerkesztőségében. Az Emléklapba*-ba irtak: vezérvers Hannig Antalhoz V. Hullám Józseftől. Önéletrajz Hannig Antaltél. Cjlondolatok.it irtak: Néger Ágoston, Martonfalvay Elek, Barthalos István, Bermiiller Alajos, Mórocz Emilián, Polcz Pál, Huberth Andor, Kis Ernő, Schor Ármin, Schischa Adolf, Varga Ferencz, Kolmár Károly, Varga József, Varga Rezső, Schlesinger Ernő, Kovácsics Gyula, Baráth Ferencz, Berky Ferencz, Spatz Ignácz, Nagy Gabriella, Cserny József, Panny Ferencz, Deiin Sándor, Jakab Ferencz, Szalóky Marczi, Berecz János, Roguly Dezső, Paál István, Rosenthal Francziska, Ocsteiveicher Mór, Tausz Jakab, SzupitS Józset, Ober János, Iglauer István, Balogh Gyula, Méry ! Károly, Gyük Nándor, Geböck Gyula, dr. 1 Kende Ádám, Battenberg Lajos, Nagy Boldizsár, dr. Kövi József, Horváth Mihály, ifj. Kunte János, Lévay Teréz, dr. Müllerber, Györfty Lajos, Aigler Erzsébet, Reguly Nándor, Lajossy Gyula, Vágó Gyula, Steru Zsigmond, Halasi István, Pfeift'er Mór, Herzfeld Lipót, Steru Ernő, Waldman Ignácz, Kis tanítványok, Poppi Mátyás, Babos János, lvicz László dr. Bartha Béla, Pap János, Freiszberger Vilmos, Horváth Miska, Szarka Kolumbáu, Kutrovácz József, Rada József, özv. Tamasits Józsefné, Tamasits Antónia, Ádlifzer Gizella, Hoft'ner Elek, Stein Pál, Somogyi S. L., Prauer Károly, Lazányi Béla, Pajor Emília, Gyöigy Etelka

t Ocsovszky Kázmér, Ehreuthal Mór, Boguár Gábor. A fákiyászene. Mig a százas rendező bizottság az érdekes programm megállapításán buzgólkodott, addig a derék néptanító tisztelői maguk kőzött is szép ünnepséget terveztek. Elhatározták, hogy a jubileumot megelőző nap estéjén fáklyászenét rendeznek az ünnepeltnek. A határozat testté is lett és az ünnepségek valódi fénypontját képezte. Már a kora esteli órákban ezernyi nép gyűlt össze a színház körüli sétányon, honnan pont fél 9 órakor indult meg a lelkes tömeg 00 lobogó fáklyaláng és nemzeti lobogók alatt, a Rákóczy-induló hangjánál. A sétatértől lelkes éljenzéssel haladtak Ilanuig főtéren levő lakásáig, hol a lelkes tisztelők nagy tömege zajos és perczekig tartó éljeuzésbe tört ki, midőn az agg néptanító az ablakban megjelent. A lelkesedés leírhatatlan. Rég láttak ilyet a plebánia-ház ódon falai. Egyszerre néma csend állott be. A lelkes üdvözlők szónoka, Nagy Boldizsár, városi főjegyző, kezdett beszélni. Érczes hangja ünnepieseu hangzott a légbe, felemelte a sziveket és könyeket csalt a szemekbe. Nagy Boldizsár üdvözlete így hangzik | Érdemdús férfiú! A népnevelés és oktatás szent ügyének 50 éven át tett fáradalmas szolgálatod méltó megünneplése alkalmából eljöttünk mi is, e városnak a díszes megünneplés iránt melegen érdeklődő polgárai, tégedet üdvözölni ; - eljöttük lelkünk mélyéből eredő üdvözlésünket neked fáklyák világánál kijelenteni, mintegy jelzéséül azon szellemi világosságnak, melyet te a népoktatás elemeinek 50 éven át hirdetésével az iíjn nemzedék lelkében gyújtottál. Fogadd ez üdvözlést legőszintébb tiszteletünk, szeretetünk és örömünk kifejezéséül. Fogadd ez üdvözlést nehéz pályádon 50 éven át szer/.ett érdemeid elismeréséül, melyek nem szotuiuak aranyszájú dicsérőre, hirdeti azokat országszerte ezer és ezer növendékeidben nyilvánuló működésed eredménye. Fogadd végre azon legőszintébb jó kivánat.unkat, hogy nehéz, de szép pályádon még számos évekig működhetni; neked az egek Ura erőt, edészséget és kitartást engedve, téged az itju nemzedék szellemi képzésének előmozdítására, fejlesztésére, — szép családodnak, s téged oly hőn, oly tisztán szerető polgártársaidnak örömére sokáig éltessen. A szép beszédet hosszas éljenzés követte, mire H ámig Antal kezdett beszélni. Eleinte lassan, elérzékenyülve, később hévvel és lelkesedéssel, végül könyezve, elhalóan. Köszönetet mondott, a szerinte meg nem érdemlett kitüntetésért. Jól esett neki, moudá, bár sohasem számított reá, csak felülről, az Egekurától várta a kitüntetését. „Köszönöm e szép kitüntetést kedves volt tanítványaim és jóakaróim, nem feledve el soha, magammal viszem a sirba* — fej ezé be szavait, melyre sokan könyezének. Ezt a dalárda éneke követte. Szép öszhangzattal énekelték a „Szózat*-ot, melynek végezte után a menet megkerülte a templomot és a kiinduló helyhez visszatért. A fáklyásmenetet ka legcsekélyebb rendetlenség sem zavarta meg, amiért elismerés illeti Mészáros Károly derék rendőrkapitányunkat. A szentmise. Az ünnepségek szép sorozatából fényesen kimagaslik a szentmise, mely a jubileumot igazi ünneppé tette. A vallás is ritkán hoz össze annyi hívet, mint amennyi az Ur dicsőítésére és Hannig Antal néptanító jubiláris dicsőségéi'.) tartott ünnepélyes szentmisén jelen volt. Díszes és nagyobbrészt hölgyekből álló közönség zsúfolásig megtöltötte a belvárosi főtemplomot. Épen kilenczet ütött a toronyóra monoton kongásával, midőn az ünnepelt férfiú a bizottság kíséretében a szentegyházba jött. Ott foglalt helyet az első padban. Méltán illeti e hely őtet. Látszott arczán a megelégedés és öröm kinyomata. Ájtatosan imádkozott, majd egy-egv köny csordult szemébe. Visszaemlékezett az ötven év küzdelmeire. Es ez az emlékezés annyi fájdalom és örömköuyet tud csalni a jubiláns néptanító szemeibe. Az ünnepélyes istentisztiszteletet Néger Ágoston apát-esperes-plebáuos végezte fényes segédlettel. A khorus, mely ez alkalommal műkedvelőkből és hálás tanítványokból állott, nagy mérvben emelte szép játékával és énekével, az ünnepély fenségességét. A khórusban zenével emelték az ünnepséget; Tóth, Braun, Cseppen, Hannauer l., Krancsák, Iglauer, Vidd, Schulcz és Hannig Gyula urak; énekeikkel közréműködte: a sopránt énekelték : Brenner Bella, Payer, Tauber, Tóth és Vörös úrhölgyek, az altot Hannig István, a tenort Hannig Imre és Ajaios, bass-t Mórocz Emilián és Haunig Ferencz urak énekelték. Otthon. Alig hangzott el a szentmise fenségességét emelő orgona utolsó akkordja, az iskolában ismét ujabb ünnepély várta a jubilánst, Szép közönség jelenlétében tisztelgett nála a