Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1888.

1888-08-26 / 16. szám

dalárda küldöttsége, kiknek élén Mórocz Emilián kérte a jubilánst, hogy a délutáni ünnepségen őket meghallgatni szives legyen. Majd Müllerber Gyula dr. adta át szellemes beszéd kíséretében ez alkalomra készített „Hannighymmis" egy díszpéldányát, mely Poppi Mátyás kezét dicséri. Egyidejűleg átadatott az „Emléklap" egy példánya is. Ez alkalommal üdvözölte a tanítók vidéki kara, mire Hannig elérzékenyülve üdvözölte bajtársait és üdvözlő jóakaróit. Az „Emléklap* díszpéldányához a borítékot Szupits József szegedi rajztanár, Hanuig tanítványa rajzolta gyönyörű, művészi kivitellel. Ünnepség a „GrifF"-ben. Rokonok, tanítványok, jóbarátok és tisztelők serege töltötte meg a feldíszített termet. Midőn a terem egészen megtelt szép közönséggel, Martonfalvay Elek, a bizottság elnöke üdvözlé a közönséget, megnyitja az ünnepélyt és Mórocz Emilián, Rada József, Bermülíer Alajos és dr. Koricsóner Lipót urakat felkéri, hogy küldöttségileg hozzák el az ünnepeltet az ünnepség színhelyére. Harsány, háromszoros éljenzések között jött a terembe Hannig Antal. Ott állt asztalánál, némán, mereven. Homlokán a megelégedéssel, szivében az örömmel. Az ünnepély sorrendjét Müllerber dr. lélekemelő „Üdvözlő-dal" szerzeményének szépen sikerült eléneklése képezte, amit zajos éljenzés követett. Majd a volt tanítványok egy része, élén Martonfalvay Elek h. polgármesterrel, lépett az ünnepelt elé és a következő szép beszéddel üdvözlé a jubilánst: Tisztelt Honfitárs, kedves Mesterünk ! , Ezen emlékezetes napon, midőn félszázadát ünnepeljük a pályának, melyet te embertársaid javára működve, mindig hivatásodnak élve, ezrek és ezrek művelődésének, jövő életének alapját megvetve futottál meg, eljöttünk hozzád első sorban mi, egy kis töredéke ama légónak, a mely szeretetteljes tanításodban. bölcs oktatásodban, oly sok nemzedéken át részesült. Eljöttünk, hogy bizonyságot tegyünk előtted arról, mikép azon érzelmek, melyek a gyermeteg kedélyben vernek gyökeret, annyi idő alatt sem maradtak el, s hogy ez érzelmek változatlan lánggal hevítik kebleinket ma is. Eljöttünk, hogy meggyőzzünk arról, mikép áldásos működésedet mi is, az élet oly sok viszonya, változása utaiu, anynvit látva s tapasztalva folyton mindig méltányoljuk, s benső örömet érzünk a felett, hogy gyermekkorunk emlékei közé a te neved, a te tanítás működésed is hozzá tartozik. Nem czélom pályáddal, a néptanító pályával hosszasan foglalkozni, de annyit tán mégis mondhatok, hogy hitemszerint ha a kenyér-pályád könynyü nyugalmas, elismerést, jutalmat nyújtó voltuk szerint osztályoztatnának, azok közt bizonyára utolsó helyet foglalna el az, a melyen te félszázadot töltél el, félszázadot olyan pályán, a melyről már a hajdani Rómában is azt tárták, hogy csak a kit gyűlölnek, helyeznek arra az Istenek, olyan pályán a melyen bőven terem gond, felelősség, boszuság, és naponkint megujuló izgalom, de sem jelene nem kedvező, s-em jövője nem kecsegtető. S te mégis e pályára vágytál s rajt mííködöl ime egy fél évszázada! Mit kerestél ott, mikor láttad, hogy mit terem neked? Miért maradtál rajta, midőn mindennap elcsüggedhettél? Mit kerestél, azt, a mit megtalál, a minél többre, más jutalomra a derék nem is vágy, az öntudatot, hogy teljesíted kötelességedet. Hogy azt megtaláltad. arra tanu e teremben, s künn az országban szétszórva élő sok tanítványod és tisztelőd részvétele, mely impozánsul visszhangozza öntudatod szavát: valóban, teljesíted kötelességedet. Nem is jutalomkép ünnepel ma téged e város lakossága s a tanítványod serege, hanem annak jólétéül, hogy szeretete irántad mindig él, hogy a hála sziveiket most is átleugi. S hogy külső jellel is formát adjunk változatlan szeretetünknek, s a tanítványi hála érzelmeinek, elhoztuk neked tisztelőid és tanitváuyaid részéről e babért, hogy jelképileg megkoszorúzzuk vele működésedet. Fogadd el tőlünk oly szivesen, a mily igaz szívvel átnyújtjuk. Tedd el emlékeid közé, s bár tudjuk, hogy öntudatod rá nem szorul, tekintsd azt annak jeléül, hogy lehet-e kor anyagias, lehet számító, de a szeretet és hala forgalmi érték napjainkban is és ki szeretetet vet, az hálát arat, ha későn is de bizonyára. Most pedig, midőn távozandók vagyunk előled, hogy átadjuk helyünket hivatali fel sőbbségeduek, kartársaidnak, s a közönségnek, mely velünk örül e napon, engedd meg, hogy kifejezést adjunk azon reményünknek, miszerint az ötveuedik év nem leszen zárkö\e a tau.így terén való működésednek. Csak megjeleljük a pályán e hosszú mérföldet, de a pálya azért fut tovább-tovább . . sokásoká .... Hisz elvárhatja tőled a jelen és jv"ő nemzedék; te a félszázados uéptanitó, fiatal maradtál, mi a negyed század előtti tanítványaid megöregedtünk. Soknak sorainkból gyermekeink vannak, ezek megkívánják tőled, hogy ha oktatád apáikat, oktasd őket is. Ugy legyen! Éltessen az Isten családod, barátad, tisztelőid örömére, s népoktatas szen ,

0yének hasznára és diszére sokáig boldogan, éljen Hanuig Antal!" A pápai rom. kath. hitközség nevében Néger Ágoston mondott szép üdvözletet a megérdemelt elismerés hangján, felolvasván Pribék István által az egyházmegye nevében küldött elismerő okmányt. Ezt az ágostai ev. elemi iskola tanitókaráuak küldöttsége követte, élén Gyurácz Ferenczczel, ki ismeretes ékesszólásával emelte az ünnepély fenségességét. Kiss Gábor ev. ref. lelkész a pápai ev. ref. hitközségi iskolaszék nevében gratulált Hannignak, mire Schor Ármin az izr. iskola tanitókara nevében járult gratulácziójával az ünnepelt elé. Nem késett ezzel a pápavidéki közművelődési egylet sem. Harmos Zoltán rövid, de megható beszéddel üdvözlé a jubiláns néptanítót. A polgári kör nevében Nagy Boldizsár beszélt, végül u pápai r. kath. esp. tani tóegy let küldöttsége tisztelgett. Elképzelhető, hogy a sok, igaz szívből jött üdvözlet után mennyire elérzékenyedett az érdemekben ötven évet jubiláló néptanító. Megilletődve köszönte meg a sok elismerést. A lélekemelő ünuepség e része a „Hymnus" eléneklésével véget ért. A babérkoszorú. Külön czimet szenteltünk neki, mert megilleti. A hálás tanítványok és tisztelők vették és ajándékozták ezt az ünnepeltnek. Babérkoszorú vert ezüstből, az érdem csekély elismeréseül. A művészileg készített vertezüst koszorú Steiuberger pápai aranyműves művészetét hirdeti. A koszorún bevésve áll: „Hannig Autaluak tanítványai és tisztelői. 1838— 1888. A bankett. Miut minden ünnepély, természetesen ez sem végződhetett bankett uélkül. I)e ugy van ennek a rendes módja. Beszéd után megeliezik és szomjazik az ember. Ezt lecsilapitani van hivatva a bankett. Ily nagy számú és díszes közönséget még nem látott együtt a „Griff" szálloda díszterme. Harmadfélszáz ember gyűlt ide össze, hogy együtt lelkesüljenek a tanítványok sergivel, hogy ez alkalommal is üdvözöljék a derék tanférfiut. A diszes közönség között ottt láttuk az alábbi hölgyközönséget: Sz. Frank Gizella, Szeglety Györgyné, Piacsek Gyuláué, Keserű nővérek (Veszprém), Haunig Gyuláué, Vágó Mariska, Péczely Etelka, Oberraayer Józsefné, Róder Anna, Keserű Elekné (Veszprém), Nagy Gizella, Payer nővérek, Bella Irén, Balogh Gyuláné, Schnatner Iguáczué. Orbán Mariska, Pokrócz Ferenczné, Rada Józsefné, Nagy Teréz, Brenner Berta, Bermülíer Alajosné, dr. Nagy Imréné, Kom Teréz, Tóth Jolán, Tóthuué, Pfeiffer Gabriella, Tauber Joláu, Osoknyay Elza, Nagy Gabrir j . Kovács Antónia, Varga Józsefné, Brenner Alajosné, Hannig Ferenczné, Neugebauer Ottomárné stb. stb. A harmadik fogásnál megkezdődött a felköszöntők sorozata. Martonfalvay Elek emelt először poharat Hannig Antal egészségére. A veterán néptanító élezés szavakkal köszönte meg a megemlékezést. Majd Mórocz Emilián Szent-Benedekrendi tauár, Hanuig tanítványa emelt poharat a jubilánsra. Szép, Telkes felköszöntő volt az. Szívből jött és szívhez szállott. Vele éreztek a jelenvoltak miudauyiau. Lelkes felköszöntőket mondottak még dr. Koricsoner Lipót, ki Hanuig Antalra és családjára emelte poharát; Gyurácz Ferencz, ki az ötvenéves jubileumra mondott felköszöntőt; F e n y v e s s y Ferencz ismert szellemességével szintén Hanuigot éltette. A szívből eredett lelkes felköszöntőre meghatottan, de élezésén válaszolt a jubiláns; Szilágyi József szintén Haunig Antalra emelte poharát a főiskola tanitóköre nevében ; azután Neuhauzer Imre, a 1 OO-as bizottsg ügybuzgó jegyzője olvasott fel gratuláczióikat. Még be sem végződött a felköszöntők sora, midőn az ifjúság tánezra perdült és jókedv, vigság közepette mulatott a késő éjjeli órákig. — Személyi hirek. Henueberg táborszernagy holnap délben 1 órakor Pápára érkezik és a helyben állomásozó honvédség felett előgyakorlati szemlét tart. Másnap reggel tovautazik. Itt tartózkodása alatt az „ AranyGriff*-szállodában fog lakni. — Fenyvessy Ferencz dr. országgyűlési képviselő, irótársunk, külföldi tanulmányútjáról szerdán Pápára viszsza érkezett és szeptember hó 8-áig itthon tartózkodik. 8-áu Veszprémbe utazik és részt vesz az uj püspök ünnepélyes beiktatásán. — A veszprémi püspök installatiója. Báró Hornig Károly Veszprém egyházmegye uj püspökének ünnepélyes beiktatása, miként azt már hírlapunkban jeleztük, f. évi szeptember hó 8-áu lesz. Az iustallatióra nagyban folyuak az előkészületek. A püspöki székház teljes újításon ment át és az urodalmat is az ujonau kinevezett kormányzó vette át. Az uj püspök szeptember hó 5-én érkezik meg Veszprémbe. Fogadtatására nagyban folynak az előkészületek s a polgárság, valamint a hatóságok küldöttségileg fogadják a vasúti állomáson. Szeptember hó 7-én jő Veszprémbe S i m o r János herczeg primás, aki tudvalevőleg az ünnepélyes szertartást végzendi. A főpap fogadtatására maga Hornig Károly is elébe megy a vasúti állomásra. Az ünnepélyes beiktatáson lapunk szerkesztője is jelen lesz, mint a „Pápai Hírlap" és a „Budapesti Hirlap" megbízott képviselője. — Öngyilkos pápai czipész. Folyó hó 21-éu Budapesten a Dunából egy ismeretlen holttestet fogtak ki. A már-már oszlásnak indult hullát a Rókus-kórház halottas-házába tették, hol a rajta levő kopottas ruháját megmotozva, a nála talílc munkakönyvből kitűnt, miszerint az illető Kohn Ignácz pápai illetőségű czipészlegény. A szerencsétlen véget ért legényt felbonczolták. Gyilkosság nyomait rajta nem találtak s igy kétségtelenné válik, misz3rint a szerencsétlen önmaga kereste a halált az ezüst Duna hullámai között. Öngyilkosságának oka, mit a munkakönyvében irt sorokból ki lehetett venni, a nyomor volt.